Kezdjük a legelején, vagyis ott, hogy rétegműfaj-e maga a western?
Egyfelől igen, mert sokakat egyáltalán nem érdekel a szúrós tekintetű, panchoba öltözött, kalapos revolverforgató cowboyok világa. Sokakat egyenesen taszít, viszont vannak, akik  rajonganak érte. Másfelől nem, mert mégis szinte mindenki fejből fel tud sorolni legalább tíz dolgot, ami elengedhetetlen kelléke egy igazi western filmnek. A kemény sheriff, kalapok, sarkantyúk és azok csörgése, a kis poros város bárja, aminek az ajtaját a lóról éppen lepattant, borostás, kalapos, csizmás, mérges tekintetű cowboy rúgja be. Rengeteg mém, rengeteg ismert zene, és rengeteg oscar díj született a vadnyugati témájú filmeknek köszönhetően, valahogy mindenki érzi a miliőt, a vadnyugat "romantikáját". Mondjuk ki, mára a western egy elég klisés műfaj lett, mégis egyre kevesebb az olyan alkotás, amelyik jól megfogja az akkori hangulatot. Összegzésként azt mondanám, hogy maga a western nem rétegműfaj, de a mély, tényleg a korszak kérdéseit és mítoszát feszegető western művek azok.

A tizenkilencedik század végére, már a vadnyugat is megszelídült.
Az igazi western műfaja a szabadságról, a törvényenkívüliségről, a senkinek nem felelésről, és a szemet szemért, fogat fogért elvről szólt. Egyes western művek még az amerikai polgárháború alatt játszódnak, de a műfaj főként a polgárháború utáni "átmeneti" időszakot öleli fel, amikor kezdett egyre erősebb lenni a központi hatalom, azaz a kormány, de az erőszak monopóliuma még nem volt az övé, sőt az amerikai peremvidékeken még mindig szinte alig lehetett törvényről beszélni, hiszen nem volt aki betartassa azt. Így bandák és útonállók csináltak lényegében azt, amit akartak, és ebben csak a többi banda akadályozhatta őket. A farmereknek is keménynek kellett lenniük, hiszen bármikor belovagolhatott egy egy bandita, hogy elvegye azt, amit akart, így mindenki oldalán fegyver lógott. Kemény, de valahogy mégis szabad világ volt. Nyilván egy ország kormánya nem engedheti meg magának, hogy ilyen állapotok uralkodjanak, na meg a politikára egyre nagyobb befolyással bíró iparmágnásoknak sem tetszett, hogy az érdekeltségeiket rablóbandák fosztogatják, így hát elkezdték jelentősen megerősíteni az állami fegyveres erőket, és szisztematikusan elindult a bandák levadászása, közben pedig egyre kezdtek épülni az ipari városok, a pusztából egyre több ember indult az ilyen központok felé, ahol esélye sem volt már a fosztogató banditáknak tevékenykedni. Az 1800-as évek végére, 1900-as évek elejére már csak elszórtan akadtak ilyen bandák, és azok nyakában is az állam által felbérelt fejvadászok, nyomozók és marshallok, rangerek loholtak. A szabadság egyre kisebb mértékű lett, az állam mindenhol kezdte átvenni az uralmat.

A Rockstar Games a játékvilág Quentin Tarantino-ja.
Ez a kijelentés hatványozottan igaz a Red Dead Redemption 2 megjelenése után. Az első küldetés és a játék intrója szinte teljesen az Aljas Nyolcas hangulatát hozza. Mind képi világban, mind zenében, hangulatban. Tarantino a párbeszédek mestere, hihetetlen erős szövegeket ad a karakterei szájába, teljesen természetes, mégis elgondolkodtató és erős. A Rockstar ugyan így van ezzel, csak ők nem filmet, hanem játékot csinálnak. A GTA egy baromi jó szatíra volt a jelenlegi társadalomról, egy igazi görbe tükör. A Red Dead Redemption kicsit más, természetesen sok odaszúrás van benne a társadalom iránt, emberi viselkedések, berendezkedés stb iránt, de nem csak a jelenlegi társadalomra vetítve, hanem úgy összességében az emberekre. Nem szatirikusan mondja el, hanem kicsit megfásulva, beletörődve. Bár imádom a gta-kat, de a Red Dead Redemption széria egy kicsit felnőttebb, visszafogottabb, mégis nyersebb és naturalistább és így lesz sokkal hatásosabb.

Open(west)world
Kezdjük a nyilvánvalóval: Eszméletlen megint mit tett le a Rockstar. Megint kb egy generációval a többiek előtt járnak. Így megtölteni élettel egy open world világot még nem láttam máshol. (Talán a Witcher 3-ban). Nagyon sok random esemény, mini küldetések A vadászat, halászat kb külön játék lehetne, kismillió gyűjtögethető cucc amit kézbe tudsz venni, mint az LA Noirban és megnézni. Minden (!) házba bemehetsz, kinyitogathatod egyenként a szekrényeket, tárolókat és a benne lévő dolgokat egyenként kiveheted (több mint valószínű, hogy jön majd valamilyen battle royal vagy túlélőmód a multiplayerben). Mindenkivel szóba állhatsz, az emberek minden tettedre reagálnak. Rengeteg rejtett érdekesség van a hatalmas pályán. Gyönyörűek a vízesések, a havas hegyek, a gleccserek, amiken átugrathatsz lóval, az erdőségek, a kis poros falvak, a nagyobb, elegánsabb városok, tényleg élvezet csak úgy lovagolni és bejárni a vidéket. A lovad sörénye, a nyereg, a ruhád, a felszerelésed, fegyvereid szinte az utolsó csavarig testreszabhatóak.

Western szimulátor (térjünk a lényegre)
A címben feltettem a kérdést, hogy rétegjáték- e a Red Dead Redemption 2. A következő válasz csak az én véleményem, de igen, az RDR2 egy rétegjáték lett. Bár már az első rész is az volt. A sztori nagyon lassan építkezik, így sokkal tartalmasabb lesz majd a csattanó és a karakterek is sokkal árnyaltabbak, élőbbek a lassú építkezés hatására. Aki viszont nem szereti az ilyen fajta lassúságot, annak nem biztos hogy tetszeni fog. A játék nagyon sokszor inkább a hangulatot akarja átadni és nem is történetet mesélni. Nagyon sokat kell lovagolni küldetések közben és ott nincs gyorsutazás funkció. Tíz percek mennek el azzal, hogy átlovagoltok egyik városból a másikba. És itt jön be az, hogy aki nem western rajongó, nem szereti, vagy egyszerűen nem érzi közel magához a korszakot, a stílust, annak elképesztően vontatott és unalmas lesz a játék. Én imádom minden pillanatát, baromi jó párbeszédek mennek a lovaglás közben, nagyon szép tájakon vágtatunk át, nagyon jó a zene, a hangok, a ruhák, lovak mozgása, de sokszor csak ennyi történik, semmi más. A lovadat ápolni kell, ahogy a saját karakteredet is etetni, fürdetni. A fegyvereidet tisztítani kell és karban tartani, ha nem pihensz eleget, csökken az életerőd, ha nem megfelelő ruházatban vagy, akkor a szélsőséges időjárás kikészít. Nincs klasszikus értelembe vett gyorsutazás. Vonattal és futár postakocsival tudsz az egyik helyről a másikra "teleportálni", de ehhez oda kell menned az állomásra és fizetni kell érte. A szakállad és a hajad csak rövidebbre tudod vágatni, nem tudsz hosszabbat beállítani, magától nő. Semmire nincs egyszerűbb módszer, mindent úgy kell csinálnod, mint az életben és ez egy játékban sokaknak túlzás lehet.

De pont ettől olyan zseniális
Ami miatt sokaknak vontatott és lassú, a játék, pont amiatt lesz valami egészen elképesztő és különleges élmény a játék azoknak akik viszont szeretik a témát és szeretnek elmerülni egy játék világában. (Senki ne értsen félre, teljesen érthető ha valakinek sok az a huza-vona ami az rdr2-ben van, na meg rettentő időigényes is). De akit beszív magába a játék, azt nagyon nagyon sokáig nem ereszti. Egy igazi vadnyugat-szimulátort csinált a rockstar, a hozzá méltó nagyon erős sztorival és párbeszédekkel, na meg képi és zenei világgal. Rengeteg jelenet köszön vissza igazi western klasszikusokból, a spagetti műfajtól egészen a Tarantino féle westernekig és a Jessie James Meggyilkolásáig.

Egyértelműen a Red Dead Redemption 2 lett a Rockstar legfelnőttebb és legkülönlegesebb játéka, de egyben talán az egyik legmegosztóbb is a játékosok körében. Nagyon sok mindent csinálhat benne az ember, teljesen el lehet benne veszni. Ilyen részletes open world játék még nem volt a piacon. És a részletest nem csak a grafikára kell érteni. Emellett a sztori és a karakterek nagyon jól átadják, bemutatják hogy milyen ellentmondásos nehézségek árán lett a törvényen kívüli szabad vadnyugatból, egy törvény által szabályozott, sokkal kevésbé szabad, az iparmágnások érdekeit védő, de talán biztonságosabb, szelídebb világ, és ez a változás, valamint a közben elkövetett megkérdőjelezhető tettek milyen szenvedéseket okoztak az egykor kemény, mindent megoldó cowboyoknak és cowgirlöknek...