Bevezetés

Szép álmom volt, de valami megzavarta. Egy sikló húzott el az ablakom előtt és néhány lövés is eldördült. Még mindig az ágyamban feküdtem, a fellegvár vásárlóutcájának a kékes, lilás színű fényei pont az ágyamra világítottak. Direkt nem húztam be a sötétítőket. Szeretem ezt a fényt. Hangulatos. Kikászálódtam az ágyból, gondoltam szólok az F-VÉD -nek, de abban a pillanatban, mikor a komm-terminálhoz értem, egy járőrkocsi húzott el az ablakom előtt úgy, hogy majdnem kitört az üveg. A sziréna hangja nagyon kellemetlen volt. Kisétáltam a nappaliba és csináltam egy kávét. Az illat miatt összefutott a nyál a számban, de az órára néztem. Még van 6 órám, mielőtt fel kéne kelnem. Ekkor megszólalt egy gépi hang: „A kávé elkészült”. Nem bírtam ellenállni, megittam. Alvás kilőve. Beálltam a zuhany alá, hogy még jobban felfrissítsem magam. Megtörölköztem, felöltöztem, közben benyomtam a TV-t. Egy emberi kolóniáról volt szó. Egy Batári rabszolga-kereskedő csapat nőket és gyerekeket rabolt, a férfiakat megölték. Sajnos már megszoktam az ilyen híreket. Persze a Batári kormány nem vállalja a felelősséget és folyton azt hangoztatják, hogy a kalózok, rabszolga-kereskedők az ő kolóniáikat is folyamatosan támadják.10 évvel ezelőtt nekem is egy ilyen csoport miatt kellett elhagyni a szülőbolygómat. Hát ide jöttem a Fellegvárba. Azóta karbantartásból élek és esténként a veteránok bárjában vagyok csapos. Közben beléptem a Kolóniák Érdekképviselete nevű szervezetbe. Velük folyamatosan próbáljuk elérni, hogy a Fellegvár felségűrén kívül eső nagyobb kolóniák számara is biztosítsanak védelmet. A Tanács 6 év alatt egyszer hallgatott meg minket. Természetesen elutasították az indítványt. Vége volt a híradónak és én is elkészültem. Kinyomtam a TV-t és kimentem a lakásból. Gondoltam bemegyek a bárba és beszélgetek egy kicsit a többiekkel. Szerettem ezt a környéket. A bárok, kaszinók, üzletek fényei adnak egy hangulatot. Ha az utca két oldalán a korlátoknál lenézünk, látjuk a Fellegvár alsóbb szintjeit is. Mindig sokan vannak itt. Minden faj máskor alszik, így a tömeg állandó és folyamatos a nyüzsgés. De a szórakozó körzetben ne számítson csendre az ember ugyebár. Már félúton jártam, de megint elhúzott egy sikló a sétány felett, de lezuhant és pont előttem csapódott a földbe. A többi járókelő már a földön hasalt én meg még mindig álltam. Egy drell kászálódott ki a roncsból, majd rohanni kezdett. Közben leszállt mellém az F-VÉD sikló és kiszállt a két „rendőr”. Egy magas turián meg egy ember. Az ember azonnal a földre parancsolt, a turián meg a drell után vetette magát. A drell lerúgta magáról a járőrt, de az elővett valamit és lábon lőtte a drellt. A menekülő egyből összecsuklott és rángatózni kezdett. A turián ráérősen odasétált, fölé állt, megfordította, kicsavarta a kezét és rátette a mágneses bilincset. Felállították és beültették a járőrkocsiba, majd elrepültek. Ekkor jöttem rá, hogy milyen unalmas is az életem. Eldöntöttem, hogy változtatok ezen... 

Csatlakozok a Fellegvár Védelmi erőkhöz...

Veteránok Bárja:

Egy kétszintes, igényes bárocska. Az alsó szint tele van játékgépekkel és van egy fegyvermúzeum is. A második szinten asztalok vannak és a terem végében van egy óriási bárpult, bárszékekkel. Itt dolgozom. A kedvenc helyem a Fellegvár Szárnyakban. A zene kellemes, a vastag dohányfüsthöz meg már hozzászoktam. A kolóniához képest, ahol születtem, egész tiszta hely, de ha a Fellegvár többi részéhez hasonlítjuk, akkor rájövünk, hogy nem ez a legúribb szórakozóhely. A Turiánok és az Emberek vannak itt a legtöbben. Húsz éve volt az Első Kapcsolat háború, de a nagy veteránok is jól kijönnek egymással. Múltkor összeverekedett egy turián és egy ember, de azóta ők is teljesen megvannak egymás mellett. A két faj közti háborút ma már inkább csak poénos utalásként hozzák fel, pedig a bár tele van olyanokkal (mindkét oldalról), akik harcoltak benne. Még nem kezdődött el a műszakom, így a pult kinti oldalán foglalok helyet.

–        Helló David! - Szólt hozzám Polanski, a munkatársam és haverom.

Polanski a Földön született, valahol Közép-Európában, Öt éve jött a Fellegvárba. Nem volt semmilye és munkát keresett. Én ajánlottam a bárba munkaerónek. Sokat mesélt a Földről. Még sosem jártam az emberek anyabolygóján. Képeket már láttam. Talán egyszer eljutok majd oda is.

–        Helló! Dobj meg egy Túlvilággal!

–        Már dobom is. Te, nem láttad mi történt ott kint az előbb?

–        De, de láttam, talán kicsit jobban is mint kellett volna.

–        Na mesélj! - Röhögött fel.

–        Egy idióta drell volt, de a járőrök elkapták.

–        Drell? Nem sűrűn látni ezeket a hüllőket. Mit csinált?

–        Nem tudom, menekült. Na hol van már az ital.

–        Nesze!

Miközben az édeskés, fűszeres italt kortyoltam, Polanski benyomta a Galaktikus Hírmondót. Egy emberi kolóniáról beszéltek, de nem arról, amit ébredés után láttam a TV-ben. Ez az Akúz volt. Pár hete elvesztették a kapcsolatot, a kolóniával és odaküldtek egy egységet, hogy derítsék ki, mi történt. Mindenki meghalt, még a felderítők közül is csak egy kommandós élte túl. Valami Shepard nevű ürge, a parancsnok. Kiderült, hogy Falócsápok verték szét a települést. Hát ők voltak ott az őslakosok és visszavették a területüket. Bár szomorú, hogy ennyi ember halt meg.

–        Nézd meg, ebből is hőst fognak csinálni, miközben az egész egysége kipurcant. - Nyögte oda Polanski kiábrándultan.

–        Azért nem lehet kellemes végignézni, ahogy a bajtársaid sorra meghalnak. - Válaszoltam.

–        Hát nem. Miben fogadunk, hogy ő is törzsvendég lesz nálunk? - Mindketten felnevettünk.

–        Ja igen, erről jut eszembe. Csatlakozom, az F-VÉD -hez.

–        Mit csinálsz? - Röhögött fel gúnyosan Polanski.

–        Csatlakozom a Fellegvár Védelemhez.

–        Miért is? - Kérdezett vissza.

–        Mert unom, hogy egy csapos vagyok. Kell egy kis kaland.

–        Mi van, már nem emlékszel, hogy miért kellett elhagynod az otthonod? Amúgy is, az F-VÉD -ben nem fogod megtalálni azt a hű de nagy kalandot...

Közben egy poharat törölgetett.

–        De emlékszem. A kaland csak az egyik fele. Mivel nagyon is emlékszem, hogy miért kellett otthagyni a szülőbolygómat, ezért abban reménykedem, hogy így legalább másokon tudok majd segíteni. - Válaszoltam neki felháborodottan.

–        És pont az F-VÉD -be? Akkor már inkább a Szövetségbe lépj be!

–        Ki tudja, lehet hogy majd később oda is. – Vontam meg a vállam.

–        Hát sok sikert, nekem mindjárt lejár a műszak.

–        Én is megyek, majd még beszélünk.

Felálltam és kisétáltam.

Bementem a főnökségre, hogy felmondjak, majd elindultam a Fellegvár Védelem toborzóirodájához. Még a gyorsjárattal is jó 6 perc volt, mire odaértem. Tele kék-fekete ruhás őrökkel. A legtöbb F-VÉD -es Turián, de egyre több ember is akad köztük. Jól körülnéztem. Előttem is és mögöttem is liftek voltak, mindenkinél fegyver. Elég nagy volt a nyüzsgés, látszott, hogy mindenkinek van valami dolga. Nagy a Fellegvár és az itt élők szeretnek rá úgy hivatkozni, hogy a galaxis elit helye, de a kényelmetlen tény, hogy akad bűneset szép számmal. Indultam az információs pulthoz de egy emberi tiszt megállított:

–        Kit keres fiam? - Kérdezte erős hangon.

–        Jelentkezni szeretnék. - Válaszoltam.

–        Armando-Owen Bailey vagyok. Önt hogy hívják?

–        David Agenor.

–        Jöjjön David, odavezetem…

Wordben írtam és formáztam. A Gamekapocs nem zavartatja magát...