Játékok terén az év hihetetlenül zsúfolt volt a számomra, több cím is megjelent ami feledhetetlen élményeket adott, de megvoltak a  maga csalódásai is.

De kezdjük  időrendi sorrendben. Az évet a Shovel knight utolsó kiegészítője, a King of cards nyitotta, ami nagyon tetszett, ötletes új dolgokkal bővítette a játékot. Most már azonban ideje lenne egy teljes értékű folytatásnak, vagy valami másnak a készítők részéről.

Ezt követően a Deus ex - Mankind divided következett, aminek a PS4 változata ritka igénytelen lett, de maga a játék nem volt rossz, bár többet is ki lehetett  volna hozni belőle.

Sétaszimulátorok követték, a Firewatch és az Everybody's gone to the rapture.

Mindkettő tetszett, leszámítva a Firewatchban a game breaking bugot ami hajlamos volt korrupttá tenni a mentéseket, a késtítők pedig tesznek rá magasról így egyben játszottam ki végül. 

Olyan címeket vettem elő amiket régebben már PC-t kijátszottam, de jó volt őket PS4en is, Pyre, Limbo, Inside.

Követezett az Okami HD,  ami már régóta tervben volt és nem is okozott csalódást.

Gyönyörű játék, mindent kihoztak a PS2ből szinte amit tudtak annak idején, és tele van mindig új játékmeneti elemekkel egészen a végéig. 

A kamerakezelés sajnos sokszor annak a korszaknak a gyermekbetegségeit idézi és az is érthetetlen miért csak 30 fps, de ez a PC verzióban sincs másképp.

Ezután ráfeküdtem a  Resident evil sorozatra, kapott még egy esélyt a 4. amit annak idején a botrányos irányítás miatt dobtam, de nem bántam meg, mivel a hangulata és a grafikája is kiváló,  A  történet  pozitív  értelemben Zs kategóriás, tényleg nem lehet komolyan venni de pont ezért szórakoztató.

Utána jött az 5 és a 6 amiknek megvoltak a maguk pillanatai de összességében nem voltak jobbak közepesnél. Az  igazi friss vér és újjászületés a 7. epizód, ami nagyon kellett a megfáradt formulának, és végre valódi horror lett.

A sok vér és erőszak után előkerült a dilis japán  railshooter, a Gal*Gun mindkét része, felhőten és poénos kis casual szórakozást nyújtottak.

Áprilisban megérkezett az év első igazi nagyágyúja, a  Nioh 2 személyében. Csodálatos kartakterszerkesztő, nagyobb, változatossabb, csiszoltabb mint az elődje, bár inkább Nioh 1,5nek lehetne nevezni egy végtelenül addiktív, élvezetes és kihívásokkal  teli játék.

A brutális küzdelmek után másfajta élmények következtek a Tetris effect társaságában, csodálatos játék, a klasszikus játékmenet audiovizuális orgiával társítva.

Annak idején PS3mon a God of war 3 lemezem gyári hibája miatt a felénél folyamatosan ugyanott kifagyott, most PS4en bepótoltam végre. Megvan benne az ami az újból kimaradt, a monumentalitás, és a titáni bossharcok, imádtam.

Következett a Shadow of the colossus remake, aminek bár az irányítása még ebben sem érdemel semmi dícsértetet a hangulat elvitte egy végigjátszásra a hátán.

Jött a Thumper, az őrült ritmusjáték fénysebességű száguldása és brutális kihívás alaposan megizzasztott.

Jól is jött utána valami ami kevésbé reflexigényes, a Catherine: Full body. A klasszikus logikai játék kiváló történetéhez hozzányúlni rizikós volt, de remekül sült el,  az új lány(?), Rin története nagyon tetszett, és őt választottam a két dilis ribanc helyett. Plot twist bitches.

Megérkeztünk 2020 másik nagy dobásához, a Persona 5 Royal kiadásához. Visszaadta a game a hitemet a jrpg műfajba, 120 óra tömény élvezet volt, üresjáratok nélkül, feledhetetlen történettel és karakterekkel.

Jrpg után darálás a Valfaris által, gyönyörű pixel art, Warhammer 40k és heavy metal hangulat, tömör gyönyör.

Jött az Uncharted: Lost legacy, ami a 4 után csalódás volt, nem igazán fogott meg, Nadine pedig egy rettenetesen irritáló, primitív bunkó társ volt. A fél-open world megoldás sem állt jól neki, ahogy a változatosság is hiányzott.

Kellett is utána a PS4 számomra egyik legfontosabb exkluzívja, a Hatsune Miku: Project Diva X.

Megunhatatlan ritmusjáték, aki kicsit is szereti a műfajt és a Vocaloid zenéket annak kihagyhatatlan.

Utána jött a Fe, Sea of Solitude és Battlefield 1 és V játékok az EA accessben. Nem egy örök élmények, de korrekt cuccok.

A Battlefield 1 lenyűgözött grafikailag, és mindezt 60fps hozta bizonyítva nem a konzolok gyengék hanem a programozók legtöbbször. 

A V már visszalépés volt minden téren, egyedül a The last tiger kampány tetszett benne.

A Tekken 7 csalódás volt, a 6 részét szerettem de ez csúnya és rossz is volt nekem, hamar dobtam, nem kattant be.

Annál inkább a Yakuza 0, amivel a Sega híres sorozatába kezdtem bele, és teljesen elvarázsolt, zseniális karakterek, minijátékok, mellékküldetések, dugig van tartalommal, letehetetlen. Azóta is sorban haladok velük, az 5.nél járok de a részek között más játékok is bekerülnek a változatosságért.

Mint például a Doom Eternal, ami számomra az év játéka, a színtiszta gameplay, az egyedi játékmeneti megoldások, a cinematic dolgok mellett emlékeztet mindenkit arra miről is szól az fps műfaj.

Utána eljátszottam az év egyik nagy multis meglepetésével a Fall Guys személyében és jópofa alkalmi móka.

Mivel a Huniepop 2 idén se jelent meg ami már lassan Duke Nukem Forever érzést ad némileg enyhítette a Match 3 hiányomat a Kotodama. 

A Judgement jött ami a Yakuza nyomozós spinoffja, majd a Momodora alkotóinak új játéka a Minoria, ami az exploration platformer műfajban alkotott maradandót ismét, szomorú, véres, és melankólikus történettel.

Jól jött után a Ratchet and Clank rajzfilmes humora és könnyed játékmenete. 

A Danganronpa 3 viszont csalódást okozott, rosszul megírt, gagyi fordulatokkal és idióta befejezéssel, kár érte.

A Doom 64 végre hivatalosan is megjelent nem csak rajongói source portban, különleges hangulatú retro élményt nyújtott.

Közeleg a Cyberpunk 2077 megjelenése, ezért újra előkerült a Ruiner, ami hangulatban és zenei kíséretben is igen magasra teszi a lécet, remélem a nagyobbik, ugyancsk lengyel csapat munkája meg fogja ebben közelíteni.

Jelenleg a Yakuza 5 amivel játszok és mobilon a Muse dash, ami egy nagyon szép és élvezetes ritmusjáték. 

A Ghost of tsushima jövőre marad ahogyan sok más cím is, a már bejelentett megjelenéseket látva pedig 2021re sem  lehet majd panasz. 

A PS5 készlethiánya, és az aggasztó hírek a hardver minőségéről úgyis arra késztetnek hogy várjak a generációváltással, de a jó öreg PS4re is még sok dolog fog érkezni, vagy vár rám csak időm nem jutott még rájuk.