az előző írásom alatt többen is szerettek volna ,,még ilyet" (meg blogajánlóba is került, ami nagyon zorall, köszi, Scoo) de az az igazság hogy ma már csak nagyon ritkán és hirtelen felindulásból, tök spontán írok (és legtöbbször pár percre rá vállalhatatlannak tartom a végeredményt), nem tennék rá, hogy totál új dolgot bármikor is ki fogok ide rakni

viszont van egy csomó régebbi írásom, ez is egy olyan. egyike a nagyon kevés olyan szövegnek, amihez bármilyen szinten is kötődök, ezért hiába írnék át rajta nagyon sok mindent mai fejjel (még úgy is hogy kevesebb, mint 600 szó), nem igazán nyúltam hozzá soha, amióta bepötyögtem.

úgyhogy ez egy retardált kis írás, és igazából minden csak nem ,,még olyan" mint az előző volt

ICD-9-969

-Azért szar lehet ilyen melegben fekete öltönyben, nem?

A templom ajtaja lassan csukódott be a gyászmenet után. A gyászolók, mintha csak beszívott hangyák volnának, lassan, szinte már céltalanul szállingóztak a szomszédos temető felé.

Négyen voltak csak, akik biztosak voltak a dolgukban. Talán az alvó, hatszögletű ébenfa szörnyeteg vezette őket, amit cipeltek. Elől egy magas, kissé kövérkés férfi. Szemei mereven néztek előre, az arca pedig, mint egy méltóságteljesnek szánt, de félresikerült színházi maszk. Mellette egy öregebb, görnyedtebb férfi lépkedett szinte teljes összhangban vele. A napfényben tisztán látszott, hogy őszülő haja mennyire megritkult már a feje tetején. Talán a fény játéka volt az is, hogy szinte öregedni látszott minden lépéssel, az arcán a ráncok egyre mélyebbre vájták magukat, ahogy grimaszolva, az ajkát harapva haladt.

Hátul másik két férfi. Az egyikük talán egyidős a kövérrel. Egyszer sem emelte fel a fejét, amióta elindultak a templomból. Lófarokba kötött haját néha meg-meglibbentette a szél.

Az utolsó cipekedő még egészen fiatal volt, talán tizenhét éves. Magas, mint a kövér, de szikár, kisportolt, ez még az öltönyben is jól látszik. Az arcán végigpatakzó könnyeket a Calvin Klein ing gallérja jószándékúan itatta fel.

Jézus kihajolt az ablakon, ahonnan a menetet figyelték, megforgatta az ujjai között cigarettáját, és hagyta, hogy a szellő lefújja róla a hamut. Nem kapott választ a kérdésére. Társa, a fiatal férfi, akivel körülbelül egy órája álltak az ablaknál láthatóan elveszett a gondolatai között.

-Azt mondják, minden okkal történik ám. –próbált újra beszélgetést kezdeményezni Jézus.

-Ha valakinek, akkor neked tudnod kéne, hogy igaz-e. –szólalt meg végre a féri. Jézus vállat vont és újabb slukkot szívott.

-Az, hogy egy ács elmenekül a gyerektartás elől nem akkora dolog. Kicsit fel lettem fújva az évek alatt.

Erre aztán ismét nem érkezett válasz. A csend súlya zavarta Jézust.

-Néha elgondolkodom hogy mi lett volna ha szilikonmelleket csináltatok. –mondta Jézus.

-Hát a feszület biztos jobban nézett volna ki.

A kirobbanó nevetés rövid volt, de őszinte. A férfi mintha kicsit felengedett volna. Előtúrt a pulcsija zsebéből egy doboz Camelt és ő is rágyújtott.

-Apád egy seggfej. –fordult Jézus felé.

-Ugyan miért?

A férfi felvonta a szemöldökét.

-Ez kérdés? Mi van a háborúkkal? Az éhező afrikai gyerekekkel? Mi van úgy en bloc mindennel?

Jézus már válaszra nyitotta a száját, de a panda megzavarta. Az állat lassan, cammogva érkezett az ablakhoz és ült le a fiatal férfi mellé, aki a fültövét kezdte vakargatni.

-Figyi. –szólalt meg végül Jézus, miután levette a szemét a pandáról.

-Figyelek.

-Megkaptátok az Édenkertet, nem?

-De.

-Elcsesztétek, nem?

-De.

-Megkaptátok ezt a gyönyörű bolygót. És mit csináltok vele?

A férfi zavartan nézett rá. Jézus nem is várt a válaszára.

-Tönkreteszitek, ennyit csináltok. Minden ott volt a kezetekben, semmit nem kellett volna csinálnotok! De nektek mindenből több kell, mindenből jobb kell! Szerinted mennyi kell ahhoz, hogy valaki egyszerűen csak azt mondja, hogy ,,a faszom kivan, elég volt?” Hány tömeggyilkos, hány diktátor, hány háború kell ahhoz, hogy egyszerűen úgy döntsön valaki, hogy aberráltak vagytok?

A férfi nem válaszolt, mereven bámult kifelé, miközben elnyomta félig elszívott cigarettáját az ablakpárkányon.

-Hétmilliárd ember életét egyengetni nem könnyű –folytatta Jézus- főleg, ha olyan döntéseket hoznak meg önszántukból, amiről mindenki tudja, ők is tudják, hogy csak a halálba kergeti majd őket.

A férfi továbbra sem válaszolt. Könnyeivel küzdve figyelte a gyászmenetet. Szabad kezével lassan elkezdte letörölgetni az alvadt vért az orra alól, ami eddig nem igazán zavarta.

-Ezt jól elbasztam, mi? –hüppögte. A panda helyeslően morgott.