Kellemes Vasárnapot Mindenkinek!

Immáron 2 hete nem tudtam Nektek játéktesztet írni. Volt hogy pont nem engedte meg az időm, hogy firkantsak egy pár sort, volt hogy internetproblémákkal néztem farkasszemet, illetve az is előfordult, hogy G Mesternek nem volt kedve játéktesztekkel foglalkozni. Ez esetben elnézéseteket szeretném kérni. Remélem nem fogtok bennem csalódni. 2 hete kiraktam egy játékteszt szavazást a Kedves Olvasóimnak, hogy szavazzanak arról, hogy G Mester melyik produktumot tesztelje le Nektek. Ezt a címből is sejthetitek, hogy a szavazás nyertese a Dante's Inferno PSP-s portja, magyarra lefordítva Dante Pokla. Nos, jó szórakozást!

Nem könnyű egy olyan játékról objektívan játéktesztet írni, ami nyomokban tartalmazza a korábbi Hack'n Slash játékok alkotóelemeit. Ez valahol megérthető, mivel ezen műfajon belül sajnos nem egy könnyű feladat új dolgokat lerakni az asztalra, ráadásul úgy hogy meg is feleljenek a célközönségnek. Abban az időben a Hack'n Slash alapjait a Devil May Cry tette le az asztalra, majd a PlayStation platformok egyik legnagyobb címe, a God of War vitte tökéletesre, majd 5 évvel később a Dead Space alkotói úgy döntöttek, hogy megpróbálnak berobbanni a műfajba, és bebizonyítani, hogy nem csak a túlélőhorror műfajhoz értenek....vajon sikerült Nekik, vagy nagy bukfenc lett a vége? Másfél hét intenzív nyüstölés után G Mester megtalálta a számotokra kielégítő választ!

Platform: PSP, PS3, X360

Tesztelve: PSP

Kezdeném a történettel, ami nem igazán mondható egyedi alkotásnak: A történet alapjául Dante Alighieri Isteni színjátéka szolgál (tulajdonképpen majdnem az egész játék ezen alapszik), azzal a szembetűnő külömbséggel, hogy a játékban egy-két dolgot megváltoztattak. Dante, a túlvilági vándorból keresztes lovagot faragtak, aki a Szentföldön csalja meg a szerelmét Beatrice-t, mert egy püspök bűnbocsánatot ígért mindenkinek, (ami később kiderül, hogy hazugság volt) illetve próbál rendet tenni méteres alabárdjával a helyiek között, mondva azt hogy a Keresztes sereg kezében jobban állna a Szentföld. A nagy takarítás közepette nem is lehetett sejteni, hogy nem minden a tervek szerint alakul. Főhősünk a nemtörődömségének hála ''elfelejt'' a háta mögé nézni, és hátbaszúrja egy járókelő. Ezzel csak annyi a bibi, hogy Dante nem az a fajta ember, hogy csak úgy feladja az egészet, így az első Bossfight keretein belül szembeszáll a Kaszással, majd a harc végén Főhősünk elveszi a majdhogynem négy méteres kaszáját, ami ettől a perctől fogva képezi Dante elsődleges fegyverét. Most, hogy lerendeztük a számlánkat a Kaszással, ideje hogy Dante meglátogassa a jópár esztendeje nem látott szeretőjét, Beatrice-t. Hazaérve viszont minden a feje tetején áll. Dante apja holtan fekszik egy kereszttel a szemében, főszereplőnk kedvese pedig a hátsó udvarban fekszik élettelenül. Néhány másodperccel később kiderül, hogy Beatrice alkut kötött a Sátánnal: amennyiben Dante mindevégig hűséges marad hozzá a távolléte alatt, elintézi hogy szeretője sértetlenül megússza az egészet. Mint ahogy azt feljebb leírtam, Dante ezeknek az elvárásoknak nem igazán felelt meg, így ahelyett, hogy Beatrice örök megnyugvásra talált volna, Lucifer inkább úgy dönt, hogy elviszi őt a Pokol legmélyére. Mivel Dante nem akarja, hogy kedvese vigye el a balhét, úgy dönt hogy lemegy utána, és visszahozza őt az elők sorába. Lényegében ennyi lenne a pont, hogy hosszúnak nem igazán mondható történet, amit Zealot fokozaton 6 óra 2 perc alatt játszottam végig. Ezt mindenki döntse el maga, hogy ez számára kedvező, illetve taszító tényező, szerintem ez esetben a játékidő pont elfogadható.

Ugyanúgy mint az Isteni színjátékban, itt is 9 körből áll a Pokol, amit be is kell járni ahhoz, hogy küldetésünk sikerrel járjon. A Pokol 9 köre felsorolva sorrendben: a Pokol tornáca, ahová azok kerülnek, akiket nem kereszteltek meg, az újszülöttek, és a pogányok. Utána szépen lefelé haladva a többi 8 kör egy-egy fő bűnhoz kapcsolódik: a szerelem bűnösei, torkosok, fösvények, haragosok, eretnekek, erőszaktevők, végül pedig csalók és árulók. Mint feljebb írtam, utunk során mind a 9 pokoli kört be kell járnunk, ami szerintem nagyon ötletes, ahhoz képest, hogy nagyrészt az ötlet koppolva van: minden pokoli körnek megvan a saját látványa, játékélménye, ötlete, és ami a legeslegfontosabb dolog, minden körnek más-és más a szönytípusa. Viszont megjegyzem, hogy álltalában a barna-vöröses szín fog dominálni, úgyhogy az nem igazán változatos, de legalább nem frusztráló. Vegyünk egy-két példát a szörnyekről: az újszülöttek körében például kisbabák ellen harcolunk, a szerelem bűnösei körében pedig ''lotyókkal'' akiknek ráadásul fedetlenek a keblei. Persze igyekszem mást is mondani, és igyekszem nem csak a fedetlen keblekre gondolni: A játék minden pokoli kör legvégén elénk állít egy Boss-t, amikről érdemes tudni, hogy komoly taktikázásra van szükség ahhoz, ha valaki felül akar rajtuk kerekedni. Védekeznek, ellentámadást indítanak, feltöltik az életerejüket, varázslatokkal próbálnak minket megállítani, kitérnek támadásaink elől, stb. Ha leszívtunk az életerejüket, akkor nem túl látványos QTE játékban végezhetjük ki őket, és mehetünk tovább. Az ilyen részeknél tanácsos nyugtató bevétele, mert nem egy könnyű feladat egy ilyen Boss kivégzése.

Mint minden más Hack'n Slash játékban, itt sem hiányozhat a játékmenet két fő alkotóeleme, név szerint a hentelés meg a logikai feladványok, és platformozások. Menjünk szépen sorrendbe: A hentelés, mint alkotóelem nagyon el lett találva. Feljebb említettem, hogy a fő közelharci fegyverünk a négy méteres kasza, ami hasonlóan mint a God of Warban, itt is hasonló fényefekteket szór, és élvezet vele a pusztítás. Emellé társul egy távolsági célokra alkalmazható fegyver, Beatrice keresztje, aminek segítségével gyorsabban lehentelhetjük a távolabb tartózkodó rusnyaságokat, mindezt anélkül, hogy varázslat mérőnk kiürülne. Ha más megemlítettem a mana lletve varázslatmérőnket: Pokoli kalandunk során elérhető lesz 4 darab mágia, amit a keresztnek köszönhetően nem igen használtam, és nem is igazán hatásos mindegyik. Szerintem sokkal jobban járunk, ha mágia helyett kaszabolunk, és keresztet használunk. Legközelebb hatásosabb cucckombókat kérünk. Elérkeztünk a játékmenet másik alkotóeleméhez, a platform, és logikai feladványokhoz. Kérem alássan, a platformos játékszakaszok annyiból fognak állni, hogy leereszkedünk egy kötélen, átugrunk mégegyre, útközben szétverünk valami útakadályt, majd továbblendülve leereszkedünk egy platformra, ahova tovább mehetünk, vagy falmászással kell továbbmenni, mint anno a God of Warban. Ebben annyi a frusztráló, hogy egyrészt majdhogynem untam az ilyen részeket a játékban, másrészt a rettenetesen béna kameraállásoknak köszönhetően azt sem fogjuk tudni, hogy merre tartunk éppen, vagy jó felé platformozgatunk-e, hanem majd kiderül, ha megérkeztünk. A logikai feladatokról legszívesebben azt írnám, hogy egyáltalán nincsenek a játékban, de ezzel szerintem hazudnék egy kicsit. Most nyomokban GoW: CoO tesztet olvashattok: A játék információim szerint +18-as besorolású. Akkor mért csak annyiból áll egy logikai feladat, hogy még a legfogyatékosabb ember is csukott szemmel megcsinálja őket? Komolyan mondom, hogy kezdem azt érezni, hogy a feljesztők magasról, íveltem lesz*rták, hogy legalább egy csipetnyi kihívás legyen a játékba. Eltolunk egy ládikót, majd egy két ugrabugra után meghúzunk egy két kapcsolót, majd megint ugrabugra, és végeztünk is, mehetünk tovább. Feketepont.

Mint akármelyik hack'n slash játékban, itt is megtalálható egy Upgrade-rendszer. Ez ízlésem szerint jobban sikerült, mint a God of Warban található rendszer, mivel tapasztalataim szerint letisztultabb, és gyakorlatilag sokkalta több a lehetőség. Feljeszteni az ellenfelektől szerzett lélekpontokkal tudunk, vagy a kutakból szerzett ''kincsekkel'' , amiket álltalában vadabb kombókra válthatunk be, esetleg feljeszthetjük a távolsági keresztünket is, varázslatot is tápolhatunk ha van elég lélekpontunk, vagy ha minden kötél szakad, akkor gyúrhatunk az életerő, és varázslat mérőnkön is. Ó, majdnem elfelejtettem: találunk még szinteket is a kaszának, meg a keresztnek. Ha egy csata kimenetele addig fajul, hogy kikell végezni egy ellenfelet, akkor dönthetünk arról, hogy örök kárhozatra ítéljük-e, vagy megváltjuk őt, és örök megnyugvást talál fent a mennyekbe. Ha kárhozatra ítéljük az illetőt, akkor a kasza unholy (szentségtelen) pontokat kap, ha pedig megváltunk mindenkit a kereszttel, akkor holy (szentség) pontokat kapunk. Ha valamelyik fegyverünkre elég pontot szereztünk, akkor a fegyver továbbfeljődik, és mégbrutálisabb kombókra, és képességekre tehetünk szert, persze ha van elég lélékpontunk. Lehet, hogy egy kicsit furán értelmezhető így szöveg alapján, de ne féljetek, mert a játékban olyan egyszerű mint egy faék.

Miről nem esett még szó a teszt alatt? Ne segítetek, már rájöttem. Még egy szót sem említettem a játék vizuális effektjeiről és hangeffektjeiről. Akkor el is kezdeném: a játéknak nagyon szép a grafikája. Nem játszottam még a PS3- és X360-as porttal, de a PSP-s adaptáció olyan szépen néz ki, hogy el sem merem képzelni, hogy a másik kettő gép milyen képet jelenít meg. A Pokol valami eszméletlenül szépen van ábrázolva, szinte majdhogynem olyan, mintha ottlennénk közvetlenül Dante mellett. Az ellenfeleket szinte hátborzongatóra sikerült megcsinálni. Vannak amik csak szimplán hátborzongatóak, de némelyik szó szerint tömény félelmet fecskendez belém. Mindezt tetézi, hogy a háttérzenéket szintúgy jól meg tudták csinálni, ezekre nekem egy rossz szavam nem volt. Az átvezető animációk nem csak hogy jól adagolják a háttértörténetet, hanem még jól is néznek ki. Igaz, rövidek mint Pápán egy zsákutca, de engem ez nem érdekel, ha jól megvan csinálva. Szóval az ilyen effektekre nem lehet panaszunk, ezt G Mester garantálja.

Feketeleves következik. Bizony-bizony, a játék közelről nézve sem hibátlan. Feljebb megemlítettem a platformozás-és logikai feladványok elbaltázását, illetve a kameraállásokat. Sajnos ezekkel nincsen vége. A játék egy koppintás, akárhogy is nézzük. Vegyük a történetet, meg magát a főszereplőt. A történet (szintúgy említettem már) Dante Alighieri Isteni színjátékán alapszik, ami már most nem egyedi. Ugyebár a történet lényege, hogy megmentjük Beatrice-t, és szembeszálljunk Luciferrel. Magyarul bosszúálláson alapszik, ugyanúgy, mint Kratos története. Most, hogy megemlítettem Spárta Szellemét: Lehet, hogy csak Nekem tűnt fel, de Dante mozgása majdhogynem ugyanaz, mint szeretett Kratosunké, maximum csak annyi a külömbség, hogy Dante mozgása egy kicsit darabosabb. Illetve a játék utolsó 20%-a annyira ötlettelen, hogy az szabályosan fájt. A játék vége felé 9 próbát kell kiállnunk ugyanolyan termekben, ugyanolyan folyosókon keresztül, eddig látott ellenfelekkel vegyítve. Inkább lett volna egy fél órával rövidebb a játék, mintsem egy ilyen unalmas, monoton utolsó pár százalékon keresztüli henteléssel teli trágyadomb. Ráadásul a történet lezárása, és a végső Bossfight annyira felidegesített, hogy kénytelen voltam ledőlni az ágyamra, és aludni egy kicsit. Nekem ugyan nem gond, hogy egy kicsit rövidebb a történet, de aki úgy gondolja, hogy lehetett volna hosszabb is a játék, az nyugodtan felírhatja magának azt is. Dióhéjban ennyi lenne a hiba.

Felemás érzéseket váltott ki belőlem a Dante's Inferno. Egyrészt örülök, mert végre más hack'n slash játék is megfordult a kezemben, és remekül szórakoztam, másfelől pedig csalódott vagyok, mert sokkalta többet lehetett volna kihozni a játékból, és itt-ott sikerült magamat felidegesíteni. Aki nagy rajongója a hack'n slash játékoknak, azoknak nyugodt szívvel tudom ajánlani, aki pedig a tökéletes játékot keresi, az bizony csalódni fog benne. Én kipróbáltam, tetszett, de egyben csalódott is vagyok. A fenti kérdésekre a válasz igen is, meg nem is.

Értékelés: 7,3/10

Pro:

- Brutális hentelés

- Kifinomult Upgrade rendszer

- Nagyszerű látványvilág

- Remek Bossfight-ok

- Nagyszerű hangeffektek, és átvezető animációk

Kontra:

- Ötlettelen utolsó 20%

- Logikai feladatok, és platformrészek

- Nagyrészt koppintás az egész játék

- Történet lezárása, és az utolsó Bossfight

- Béna kameraállások

Ennyi lett volna a Dante's Inferno tesztem. Igyekeztem úgy megírni, hogy minél többet írjak róla, és nagyjából teljesen képben legyetek a játékkal kapcsolatban. Lenne egy pár kérdésem:

- Folytassam a játéktesztelést, vagy szerintetek haggyam abba?

- Legyen még játékteszt szavazás, és járjak a kedvetekre, vagy készítsek random teszteket?

- Ha azt akarjátok, hogy folytassam, és legyen játékteszt szavazás: Melyik játékról várjátok Tőlem a legközelebbi tesztet az alábbiak közül? Innentől csak 2 játék lesz mindig, ha úgy alakul:

                   - Metal Gear Solid: Peace Walker

                   - God of War: Ghost of Sparta

Várom a visszajelzéseket, észrevételeket! 

Köszönöm Szépen a lehetőséget, további kellemes Vasárnapot Mindenkinek!

G voltam, pá.