Életünk során rengeteg videójátékhoz van szerencsénk, hisz gémerek vagyunk, így ezt a bejegyzést sem véletlenül olvassuk. Ebben a hobbiban, akárcsak szinte bármely másikban, a választék több kategóriára bomlik, mind műfajban, kivitelezésben, egyediségben és minőségben is. Embere válogatja kinek mi nyeri el tetszését, de legtöbb esetben a valóban ígényes produktumok emelkednek ki a sorból, még ha rövidebb időre akad is némi kívétel. No de az olyan címek, mint például a GTA, CoD, Forza, UC, stb, biztosan sok ember kedvence. Ezek (meg még egyebek) olyan alkotások, amelyeket a játékosok többsége örökre a szívébe zár.

 A másik oldal már nem büszkélkedhet ilyen nyomothagyó mélységgel, azt mi is csak egyszerűen ”szar”-nak szoktuk nevezni. ”Egyszer végigfutós”, ”könnyen feledhető”, ”egynek jó” - ilyen szavakkal illettjük őket. Ugyanakkor emberek vagyunk, így a különféle ízlések száma magasabb, mint egy 80 éves dohányos alkoholista vérnyomása reggelenként. Pont ezért megesik az is, hogy egy gyenge alkotás valaki számára sokkal többet adott, mint úgy általában. Esetleg az érme másik oldala: egy népszerű elsőosztályú game, csupán egy közepes élmény erejéig tudott lekötni. A lényeg viszont mindkét esetben ugyanaz: vannak játékok, amelyeket nincs szívünk a rossz alkotásokhoz sorolni, de ugyanakkor a favoritokhoz sem raknánk be, mégis tudott nyújtani számunkra olyat, amiért kissé megszerettük, és kellemesen emlékszünk rá vissza, ha majdan meghalljuk valamikor a címét. Ez lehet egy több-; vagy akár egyrészes játék is. Csináljunk nekik egy kategóriát, mondjuk „B”. Nos így született az ötlet, miszerint összeállítottam a …

Top 5 „B” Kategóriás Játékom (sorrend nélkül):

                                                        Remember Me

 A francia Dontnod első játéka, s mint ilyent nem szabad szigorúan venni, de ugye teljes áron vesztegették, így joggal kapta a nem túl pozitív kritikákat. Ugyanakkor nem bukott meg, inkább egy erős közepes lett a végeredmény. A 2084 Párizsában játszódó akciójáték hozta a kötelezőt: bőven elfogadható sztori, fejlett technológiák, szerethető főszereplő, tenyérnyi újítás. A rossz visszhangot leginkább a kiaknázatlan világ és a megosztó harcrendszer miatt kapta. Mi tagadás, a játék alatt tényleg rengeteg lehetőséget láthatunk a minket körülvevő futurisztikus világban, de sajnos a kezünk szorosan megvan kötve. A harc kissé kárpótol, de itt is megoszlanak a vélemények. Nekem például tetszett az újfajta egyedi kombórendszer, aminek köszönhetően folyton kaptunk némi változatosságot. Viszont sok más játékos inkább csak egy bizonyos kombóval haladt előre, leegyszerűsítve ezzel a játékmenetet, s így a pofozkodások hamar monotonná váltak. Plusz pontnak még idesorolnám a puzzle részeket, amikor egy-egy megtörtént esetet nekünk kell összerakni, sőt, ezzel akár a történésekbe is beleszólhatunk! Sajnos ezekből annyi kevés van, hogy egy kezemen megtudnám számolni, és akkor még nem is mondtam hány újjam van.

 Mindenesetre úgy vélem a produktum állta a sarat, s bár nem dobtam hátast tőle, de letenni sem volt kedvem. A főszereplő csaj szimpatikus egyén, és a történet sem másodrangú. Az érdekes küzdelmeket pedig a még érdekesebb bossharcok színesítik! Annyi hótziher, hogy egynek tökéletes volt! A fejlesztőcsapat további probálkozásai azóta még sikeresebbek lettek, legalábbis a Life is Strange ezt bizonyítja, a soron következő Vampyr meg már most felkeltette a játékosok figyelmét! Szurkolok nekik!

                                                             Knack

 Az a fajta a játék, amitől az ember szart sem vár, aztán úgy meglep, mint nyáron a mikulás. Pontosan ez történt velem is, amikor nekivágtam ennek a platformer kalandnak. Eredetileg nem is érdekelt, de 5 dolcsiért akkora bűn lett volna kihagyni, hogy az ég is beleremegne. Teljesen más cuccra számítottam, talán ezért is ért pozitív csalódás. A game természetesen nem váltotta meg a világot, és majdhogynem semmi újat sem mutatott, de a platformer szerelmesei egy könnyed és szerethető címmel lettek gazdagabbak. Középszerűségét a repetitív játékmenetnek köszönheti, ami többségben az ellenfél gyepálásából áll. A sztorija is gyorsan feledhető, csakúgy, mint az átlagos mellékkarakterek. Az általunk irányított figura viszont roppant érdekes lény! Képes változtatni méretét, és egyedi tulajdonságokkal bír. Útunk során pedig még fejlődünk is! A külsején és képességein kívül viszont, neki sincs különleges személyisége, amivel kiemelkedne. No de én azt mondom ez egy meseszerű platformer, úgyhogy Mass Effect vagy MGS féle mélységeket fölösleges ideképzelni. Nem is hiányzik. Egy Rayman vagy Crash Bandicoot-ban sem ezeket keressük. Összességében tehát, a műfaj szűk kínálata mellett elég pofásan elszórakozhatunk az anyaggal. Én ezt tettem, és hát jól tettem.

                                                  Lego Jurassic World

 Majdhogynem tökéletes kikapcsolódás volt számomra a dinókkal megfűszerezett ”műanyag” játék, de azt azért én sem felejtettem el, hogy ez ”csak” egy újabb lego game. Amivel kiemelkedett szemeimben, az a megvalósítás, a tálalás kellemes kivitelezése. Mint tudjuk, a stuff a Jurassic Park filmeket dolgozza fel szép sorban, ezzel előidézve némi nosztalgiát is. Ennek (és az új Jurassic Park film) örömére újra előkapartam a régi muvikat, időrendben nézve őket, toltam ki a játékot is. Tehát amikor végeztem az első filmmel, kijátszottam a játékban is az első részt, és így tovább. Ezzel egy fantasztikusan jó hangulatot teremtettem magamnak! Ráadásul én előtte kb 10 éve játszottam utoljára lego videójátékkal. Minden tökéletesen összeillet, ami az időzítést illeti.

 Mindennek ellenére viszont ez még mindig egy változatlan lego alkotás, ami a játékmenetet illeti. 10 év alatt alig sikerült újat mutatni, így legközelebb megint ennyi idő múlva fogok csak ”legózni”. Az volt a szerencsém, hogy imádom a JP filmeket és már rég terveztem az újranézésüket, s ezzel a játékkal összekötve dupla jót mókáztam! Köszönöm a lego és a dinó gyárosoknak ezt az alkalmat!

                                                   Sleeping Dogs Definitive Edition

 Hajszálhíján lemaradtam erről a játékról. Addig halogattam, míg egyszer csak hátrahagytam az előző generációt. Aztán jött egy definitive edition PS4-re, mellé pedig egy brutális leárazás. Őszintén szólva még így sem tudtam érdekel-e a game, de mivel szerencsejátékos vagyok, kockáztattam. Ráadásul nyertem. :) Mit is? Egy olyan alkotást, amely felhőtlenül szórakoztatott elejétől a végéig! Minden pillanatát élveztem, és el sem akartam hinni milyen könnyen beszippantott! Akkor hát joggal merül fel a kérdés, miért csak a B kategóriát akasztottam a nyakára? Azért aranyoskáim, mert a jó szórakozás önmagában még nem csinál nyarat. Ez a móka ugyanis full arcade volt, ami bár annak tökéletes, de én jobban örültem volna, ha minimum egy GTA szintet tudnak nyújtani. Persze tudom jól, a Rockstar pénzhozója is arcade, de mégsem ennyire.

 A másik csalódottságot előhívő dolog, amely az előzőnél is nagyobb, az a technikai megvalósítás. Tudom, hogy pc-n robotoltak rajta a modderek rendesen, de konzolon az alap definitive edisön nemigen ért fel a mai játékok szintjére, ám nem is ez a legnagyobb gond. Az a sok copy/paste ember, kocsi, árus, üzlet, stb. Annyira ismétlődő volt, hogy az illuziórombolás magasiskoláját is megszégyenítő hatással bírt. A rengeteg technikai baki pedig feltette a pontot az i-re. A járművek fizikája is rémes volt. Szerencsére a játék hangulata akkora erővel rendelkezik, hogy szemet hunytam ezekre a dolgokra, legalábbis amennyire lehetett. Ráadásul azért a története is jó, és saját harcrendszere van, de ugye érthető, hogy a fenti okok miatt nálam csak egy B szintet sikerült elérnie, de azért nem akármilyet! Annyit bizton állíthatok, ha szereted a GTA féle és a hasonló sandbox típusú játékokat, akkor a Sleeping Dogs kihagyhatatlan darab!

                                                   Rango: The Videogame

 Ha nem emlékeznétek Rangora, ő az a jópofa kaméleon az animációs filmből, akinek Johnny Depp adta az eredeti hangját. Az említett film igencsak népszerű volt akkor, s így mint azt ekkor szokás, gyorsan csináltak belőle egy videójátékot. Mire kell ilyenkor számítani? Egy gyorsan végigfutható egydélutánosra. Na de végül mit kaptunk? Egy gyorsan végigfutható egydélutánost. Azaz igenis, meg nem is. Aki nem híve a meseféle akció-platformereknek, annak valóban csak annyi maradhatott meg a játékból, hogy anno átcsapkodta magát rajta. Szerencsére ez a game nem sikerült annyira katasztrofálisan, mint a hasonszőrű adaptációk szoktak általában. Úgyis mondhatnám, egy üde színfolt volt a PS3 érában, hisz mint tudjuk, nagy hiány volt az ilyen zsánerből. Napjainkban szerencsére kezd éledezni a műfaj!

 Egy szó, mint száz, a Rangoban volt minden, amiért szeretni lehet egy ilyesfajta játékot: pofozkodás, lövöldözés, platformer részek, sztori, helyenként változatos játékmenet, apróbb fejlesztgetések és mókás bossharcok. Ezek miatt tetszett meg nekem is, így mosolyogva furikáztam végig az amúgy folyton pörgős kalandot. Természetesen kizárt, hogy elsőosztályú favorit legyen, hiszen bár tartalmilag minden volt benne, mégsem mondható hosszú mókának. A nehézségről végképp hallgatok, mert azon tisztán érezhető, hogy a fiatalabbik korosztálynak lett kitalálva. A grafika is csak másodrangú szerepet töltött be. Ugyanakkor remek szórakozást nyújt egy olyan gamer számára, akinek hiánya van az ilyen platformerekből. Nekem erősen az volt, és nagyon örültem, hogy tudtam mivel csillapítani a ”függőségem”. Ma már van Crash Bandicoot, Rayman, Ratchet & Clank, Yooka-Laylee, stb.

 Ez volt hát a sok B kategóriás játékaimból a számomra 5 legkedvesebb darab! Biztos vagyok benne, hogy minden aktívabb gamer életében akadnak hasonló szintű alkotások. Nos, melyek a Te top B kategóriás játékaid?