Egy Gamer Listája: 2018-2019

Kevés, de nem kevés értékeket képviselő címmel volt dolgom az elmúlt két esztendőben.

Jó napot, jó kockulást!

 Továbbra is listát vezetek a kitolt játékaimról és mi tagadás, jólesik év végén írni róluk pár sort, mivel így rövid időre az emlékek is visszatérnek. Nem is szeretnék papolni tovább, íme!

                                                         God of War 2 (Psvita)

 Mielőtt eladtam a psvitát (amit így utólag bánok is meg nem is), búcsúként kitoltam még rajta Kratos második kalandját. Ez volt az a rész, amit ezelőtt mindössze egyszer pörgettem ki, így óriási élmény volt ismét nekiesni a nagy kalandnak. Mondanom sem kell mennyire klasszikus és epikus ez a rész. Anno kimaradt a sony második konzolján, mivel épp akkor költöztem az usába, s így túladtam a masinán, de szerencsére immár duplán tudhatom magam mögött.

Értékelés: 10/10

 

                                               Shadow of the Colossus (PS4)

 Mégegy kolosszális cím, ami kikerült engem és még PS3-on sem sikerült pótolnom, pedig megvolt. Mindez a szerencse műve, mivel így, hogy remakelték, teljes pompájában eshettem neki először. Nem csupán egy újabb kitolt játékról beszélünk, mert sokkal nagyobb élményt adott annál. Nem tudom elhinni, hogy pont ez maradt ki anno! Ez egy mestermű! Mindössze arról szól, hogy 13 gigászi szörnyet kell felkutatnunk és valahogyan legyűrnünk, de ez az egész akkora odafigyeléssel, lélekkel és zenével van megalkotva, hogy számomra még ennyi idő után is ez lett az egyik legmeghatározóbb cím! Mindenkinek csak ajánlani tudom! Bővebb élménybeszámolóm ITT.

Értékelés: 10/10

 

                                     Wolfenstein: The New Colossus (PS4)

  Az előző wolfi visszahozta számomra az fps műfajba vetett hitemet, s bár az Old Blood külön is játszható dlc-je már sivárabb lett, még így is bőven a vállalható kategóriát képviselte. Nem csoda tehát, hogy sokat remélve toltam be a konzolba a második felvonást, noha voltak félelmeim, ugyanis akadt itt-ott pár negatív vélemény a stuffról. Az első néhány küldetés után szomorúan konstatáltam, hogy nincs már meg a New Order filingje. Azután az történt, ami anno a The Evil Within első részénél, valami gyökeresen megváltozott és elkapott a gépszíj. Ahogyan a mondás tartja, „étkezés közben jön meg az étvágy”. Ráadásul a sztori is egyre jobban forrósodott és a játékmenet sem lapult meg a sarokban. Összességében ismét maradandó élményt okozott az újragondolt széria második darabja. Imádtam! A legfrissebb Wolfenstein, a Youngblood már nem tud érdekelni azután amiket olvastam róla. Egyelőre a listámra sem került fel, de egyszer majd biztosan adok neki esélyt.

Értékelés: 10/8.4

 

                                       Crash Bandicoot 3: Warped (PS4)

 A sorozat első két remakejét kitolva újra az a srác lehettem, aki egykor, gondtalan életét élve, képcsöves tévéjén lovagolta meg a PS1-es játékokat. Több volt ez egy nosztalgiánál, mivel az újrázás minőségének korhű külcsínje modern élményekkel is kedveskedett. A harmadik rész hihetetlen változatossága pedig hab a tortán! Nem szorul magyarázatra mekkora móka a trilógia és azon belül szerintem pont a harmadik rész volt a széria legsikeresebb darabja akkor is, és talán most is. Nektek melyik tetszett a legjobban?

Értékelés: 10/10

 

                                       Stories: The Path of Destinies (PS4)

  

 Aki még nem ismeri ezt a gyöngyszemet, ne legyen rest beszerezni és nekiesni, mert garantálom, nem fogja megbánni! Az akció-rpg már önmagában népszerű műfaj, ha pedig hozzáértő kezek alá kerül, annak köszönet lesz a vége. A játék egy hack'n slash harcrendszerre épülő interaktív mese, ahol a történet végkimenetele a mi választásainkon múlik, és hála ennek a többszöri végigjátszás is üdvözölendő dolog. Sajátossága az egyedi narratíva, ahol a narrátor nem csak a sztorit meséli, hanem gyakran játék közben is beszól. Az egész pedig stílusos humorral van nyakonöntve és kellemes grafikával. Bevallom, az ilyen játékok nem az én asztalom, de ha már én is minden percét imádtam, az nem lehet véletlen!

Értékelés: 10/9.1

 

                                                   Little Nighmares (PS4)

 Azon bizonyos címek egyike, amelyről nem kell tesztet olvasnom és értékeléseket bújnom, elég csak ránéznem egy gameplayre, és azonnal tudom, kell. Szeretem a modernebb oldalnézetes alkotásokat, és az sem zavar, ha nem klasszikus értelemben az ami, hanem mint esetünkben, több irányban is lehet mozogni. A horror és groteszk témát sem kerülöm, tehát a recept adott volt. A videókon eluralkodott hangulat pedig önmagáért beszélt. Az események, a történet és a látottak korántsem egyértelmű, de ez is egy egyedisége a cuccnak, mert minden a fantáziánkra van bízva. Egy biztos, remek kis game ez gyerekek, sehol máshol nem látott beteges dolgokkal! Kissé rövid, de nem is egy teljes áru tripla Á-ról van szó, úgyhogy kuss! A dlc-je sem rossz darab, de nekem már picit fölösleges volt az alapjáték után, pedig mindkét esetben rövid kalandról van szó. Így nem vittem azt végig. Ez egy olyan játék, ahol a kevesebb néha több.

Értékelés: 10/8

 

                                                    Rayman Legends (PS4)

 Minden idők egyik legjobb platformerét már sikerült kiplatináznom psvitán, ami nem kis feladat volt. Mivel ez a játék szinte droggként hat rám, ezért nem volt kérdés, hogy itt sem elégszem meg kevesebbel. Meg is lett a drága! Az alkotást pedig senkinek sem kell bemutatnom, mert aki nem ismeri, az minden bizonnyal kerüli a platformer játékokat, mint normális ember a meleg sört, vagy nem is gamer, csak idetévedett egy véletlen folytán. Ha pedig gamer vagy, szereted a platformereket, de még nem játszottál a Legends-el, akkor húzz innen a jó büdös…! Pontosan oda!

Értékelés: 10/10

 

                                                        God of War (PS4)

 Úgy vártam már ezt a játékot, mint Crytek az $1-os bundlet! Na jó, azért annyira nem. Ennek ellenére mégsem csaptam le reá megjelenéskor, mivel teli voltam más címekkel és épp időm sem volt komolyabban belemerülni egy ekkora alkotásba. Aztán egyszer emlékszem egy áruházba mentem cukorért, és megálltam a gaming szekciónál. Ott virított előttem egy PS4 Pro és mellette az új GoW. Mindkettőt leemeltem a polcról és hazavittem. Hirtelen felindulásból tett döntés volt. Azóta sem bánom. A régi PS-t eladtam és kezdetét vette a “csihipuhi".

 Első 4K-s játékom, így a látvány azonnal földhöz b*szott, pláne, hogy a grafika full hd-ban is szép. Sokat hallottam előtte a stuffról és úgy ültem le elé, hogy ez már nem az az oldschool hack'n slash, amelyért én annyira rajongok. Attól féltem, nem fog tetszeni. Ez a félelmem teljesen beigazolódott, legalábbis az elején. Nagyon, de nagyon nem tetszett a lassabb tempó. Ráadásul az ugrás is hiányzott, mint vitorlásnak a kedvező szél. A kedvem viszont akkor ment el tőle teljesen, amikor eljutottam az első harcig. Azonnal levertek a sima ellenfelek (hard fokozaton vágtam bele, de akkoris), de nem is ezzel volt a legnagyobb baj, hanem magával a harcrendszerrel. Nekem nem tetszett és visszasírtam a régi GoW-t. No de nem adtam fel, mert ezt a játékot vártam már mióta, és ez még nem elég, hogy kivegyem a lemezt és visszavigyem a pecsába. Nemsokára ráéreztem a harcra és ekkor, mintha megvilágosodtam volna. A fejszével való minden egyes csapásnak súlya volt, ami annyira élvezetes és hangulatos volt számomra, mint előtte egyik hasonló játékban sem. Érezni lehetett a harcot, nem csak nyomni neki az ütés gombot. Hát mit mondjak, mit nem, teljesen beszippantott!

 Ahogyan pedig haladtam előre, úgy lett egyre élvezetesebb a sztori és a karakterek is. A játék szinte minden percét kitöltötték valamivel, hogy ne nagyon legyen üresjárat. Ennek ellenére olykor mégis sikerült unalomba fulladnom a rengeteg csónakázás közepette. Persze nem kell semmi drasztikusra gondolni, mert Kratos meséi és a vízben találandó cuccok nem engednek teljesen álomba merülni. Egyszóval, összességében nagyonis megvoltam elégedve! Az ugrásra azt mondom így is hiányzik. Ráadásul igen kevés az epikus bossharc és ennél a szériánál ez hiánypótló. A folytatásban remélem ezzel is kényeztetnek majd! Egyébként marhajó a sztorija, a legjobb pedig, hogy a java még hátra van, ami a folytatást illeti!

Értékelés: 10/9.3

 

                                                 Horizon Zero Dawn (PS4)

 Emlékszem amikor bemutatták a játékot az E3-on. Az én szám is tátva maradt, mint szinte mindenki másé. Ez volt a show egyik legnagyobb meglepetése. Senki sem hitte, hogy olyan szép lesz, mint az expón, de végül mégis az lett. Ebben az alkotásban minden adott volt, amit imádok: posztapokaliptikus világ, gyönyörű grafika, robot-dinók (mindkettőt szeretem, így egybegyúrva őket pedig még nem láttam), íjazás és annak minden fajtája, plusz a rejtélyes sztori, amit a játékosnak kell felfedeznie. Szóval nem csoda, hogy reményekkel teli pofával ültem neki.

 Nagyobbrészt sajnos csalódtam. Amolyan kényszerből vittem végig, mert el kell ismernem, a történet az valóban rohadtul érdekelt és az adagolása is el lett találva. Ám a harcrendszer és a fegyverekhez (is) való farmolás hamar elvette az élményt, a játék kb felétől kezdve. Utoljára talán a Metal Gear Phantom Pain-ben kellett ennyit gyűjtögetni. Egy ilyen open world játékban pedig ezt utálom a legjobban. Ha még nem lenne műszáj és ilyen bónuszként szolgálna, mint egy Uncharted-ben az apró kincsek megtalálása, vagy még jobb, mint a Tomb Raider-ben a tombok felfedezése, az más. Hozzáteszem, ilyen extra felfedezős kalandok itt is akadnak.

 Az imént említett harchoz visszatérve pedig, nagyon könnyednek, súlytalannak éreztem, igaz nem mindig. Ami viszont szükségért kiáltott ebbe a játékba, az valamiféle pajzs vagy egyáltalán védekezés. Ráadásul a karakterek sem jöttek át. A dialógusok mondjuk élvezetesre sikeredtek, de a szereplők, Alloy-t is beleértve, túl egysíkúak voltak. Erősen érződött a megírt jellemük. No de, hogy a sztorin kívül a másik pozitívumot is kiemeljem, az a grafika. PS4 prón egyszerűen fantasztikusan fest! A színek tökéletes összjátéka művészi eredményt varázsol a képernyőre, amit a részletesség és a természeti effektek csak tovább tetőznek. Azt mondom, ha valakinek bejön a harcrendszer is, az könnyen lehet, hogy egy újabb kedvenccel lesz gazdagabb! Ami pedig engem illet, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen tematikájú alkotásban csalódni fogok. Egyszer azért megérte nekem, de a folytatásra már nem fogok befizetni.

Értékelés: 10/7

 

                                                             Knack 2 (PS4)

 Mivel nekem már az első része is tetszett, így nem okozott nagyobb csalódást a folytatás sem. Kissé érdekesebbé tették a játékmenetet, de összességében ugyanazt kaptuk, mint az előd esetében. Mindehhez egy újabb gyenge sztorit irtak, robotokat és megintcsak orkokat, néhány érdekesebb főellenfelet, majd az egészet berakták a sütőbe és kész is a második felvonás. Az egyszerű kis beat'em up játék nem akar többnek látszani, mint ami, kivéve talán a történetet. Látszik, hogy a fejlesztők igyekeztek érdekesebbé faragni azt, de van egy túlzott gyerekes beütése az egésznek, ami így mesének is fura, de másnak sem más. Túl egyszerű és egysikú. Visszatérve az újításokhoz, ezúttal coopban is végigverekedhetjük magunkat a tortúrán, ami nagy plusz pont egy olyan game esetében, amit a gyerekünkkel is játszhatunk. Ha tetszett a Knack első része, ez is fog. Ha viszont nem, inkább játssz valami mással.

Értékelés: 10/7.5

 

                                                 Detroit: Become Human (PS4)

 A Quantic Dream játékai az én asztalom, ahogyan úgy általában minden interaktív filmjáték. Ez a stúdió viszont minőségben is odateszi magát, nem úgy, mint például a Telltale games. Eddig a Heavy Rain volt a kedvencem tőlük, de az adott cím szerintem megugrotta azt. A minőség az magától értetődően jobb, pláne, hogy ez az első PS4-re fejlesztett projektjük. A döntések súlya szerintem nem sokat fejlődött, de karakterekben alapos előreugrás történt. A három főszereplő mindegyike nagyon szimpatikus volt számomra, de ha kedvencet kéne választani, Connor lenne az. Mindjárt mondom is miért, de előbb hadd írjak pár spoilermentes sort a történetről, hogy az is megértse, aki még nem játszott a játékkal.

 A közeljövőben járunk, ahol az androidok veszik át a dolgozó emberek szerepét. Megy is emiatt a lázangás, de nem ez a sztori lényege. Ezek az androidok teljesen úgy néznek ki, mint az emberek, és a mesterséges intelligenciájuk sem egy windóz xp. Utóbbi annyira fejlett szinten járhat már, hogy megjelennek a deviánsok. Ezek azok a robotok, amelyek öntudatra ébrednek. Mi pedig ott lehetünk az első ilyenek közt és meg is kapjuk az irányítást három különböző sorsú deviáns felett, kik történetének alakulása akár nagyobb hatással is lehet a világra. Connor, Markus és Kara. Innen pedig már csak rajtunk múlik, hogy happy end lesz vagy nem.

 Nos azért Connor a kedvencem, mert míg a másik két szereplő hamar öntudatra ébred és onnantól kezdve olyan, mintha inkább embereket irányítanánk, addig a favoritom hosszú ideig android marad, és pont ettől lesz olyan izgalmas a bőrébe bújni. Markus és Kara döntései ugyanis szerintem valamilyen szinten könnyebbek, mert öntudatukra ébredés után egyértelmű mi a céljuk és mivel emberibbek lettek, így a moralitással is tisztában vagyunk és könnyebb dolgunk van. Ez az éles helyzetekben való döntéséknél persze nem játszik szerepet, úgyhogy náluk is vannak izgi pillanatok bőven! Ám Connornak célja van, mi pedig, mint játékosok, egyrészt ennek is szeretnénk eleget tenni, másrészt az emberibb döntésektől sem idegenkedünk. A kettő viszont egyszerre nem megy, úgyhogy a neheze ránk marad.

 Szó mi szó, hihetetlenül izgalmas ez a játék és mivel akár egy ilyen közeljövő is könnyen elképzelhető, így a beleélés faktora sem marad alacsony szinten. Aki nem hátrál meg a műfajtól, vesse bele magát, mint egylábú béka a kútba. Egyébként nagyon kíváncsi vagyok mivel rukkol elő a stúdió legközelebb!

Értékelés: 10/10

 

                                                   Marvels Spider-Man (PS4)

 Sráckoromban pókember volt a kedvenc hősöm. Nehéz megmondani miért, de talán a mutatós vörös ruci, a jópofa könnyed személyiség, az érdekes képességek (hálószövés, tapadás, pókösztön) és az atletikus mozgása lehetett az oka. Mostanában inkább Batman a numeró unó, de vegülis nehéz lenne megmondani. Spideyval mégis könnyebben azonosulok, mert hozzám hasonlóan ő is viccelődéssel oldja a feszült helyzeteket, de ezenkívül a személyisége is hajaz az enyémre, vagy legalábbis nagyon szimpatikus. A filmeket is imádom és kövezzetek meg, de nekem Tobey pókembere sokkal jobban bejött, mint Garfieldé, de itt nem csak a hálószövőt alakító színészre, hanem a teljes filmekre gondolok leginkább. Egyébként a Tom Hollandos muvik is tetszenek.

 A videojátékok világában már nem ilyen bőségesen jó a helyzet nálam, mert valamirevaló pókember alkotással utoljára PS2-n találkoztam, ez pedig nem más volt, mint az Ultimate Spider Man. Viszont ez egyedül az én hibám, mert a többit ki sem próbáltam, de csak azért, mert számomra egyik sem volt meggyőző, hiába néztem róluk gameplay videókat és olvastam teszteket. Nem akartam csalódni. Legbelül mindigis reménykedtem egy valóban belevaló pókember videojátékban. Aztán megláttam az Insomniac kezei alatt készülő Spider Man trailerét és tudtam, nemhiába vártam ennyit.

 Az Arkham széria nagy kedvencem, úgyhogy örömmel fogadtam az arra hajló harcrendszert. Ebben a játékban pedig még sokszínűbb, látványosabb is a csetepaté! Élményben viszont pont ugyanannyira élvezetes, mint az említett bőregér szériában. Se több, se kevesebb, amire tehát így nincs is panasz, sőt! A látvány sem utolsó helyen foglalt parkolót, ami annyit jelent, soha nem nézett ki ilyen jól még képregény játék! PS4 Prón eszméletlenül fest, de szerintem az alapgépen sincs mit szégyenkeznie. Pókember karaktere pedig tökéletesre lett csiszolva, telitalálat! Újabb piros pont a sztorinak, mert egy percig sem volt unalmas. A rengeteg bunyós mellékküldetésre ez már nem mondható el. Néha túl sok volt, főleg hardon, ahol ily módon elkerülhetetlen az esetleges frusztráció. Szinte minden karakter érdekes és kellő figyelmet kapott. A Dr Octavius-szal való szál lassú kibontakozása még soha nem volt ennyire érdekfeszítő. Szóval ment a platina és jelen a türelmetlen várás a folytatásra.

Értékelés: 10/9.1

 

                                                         Battlefield 1 (PS4)

 Nem sok fps-el játszom, aminek a legfőbb oka, hogy én a jó single sztorival megáldott darabokat szeretem, ahol a darálás is csak minimális szinten van jelen, de szemet hunyok rá, ha úgy adódik. Legutóbb az első két Wolfenstein (New Order,The New Colossus) volt az, ami bejött ilyen téren. Szóval lett egy kis hiányom, így hát annak csillapítására vettem rá magam. Rég pörgettem már háborús fajtát, úgyhogy két választás elé helyeztem magam: vagy a CoD WW vagy a BF1. Nem nehéz kitalálni a címből, hogy az első világháborús Battlefield győzött. A felvezetés nem tetszett, de miután elkezdtem az 5 főszereplő háborúban való történetének kitolását, elég szépen belerázódtam. Mindegyik érdekes volt, ugyanakkor egyik sem hagyott bennem mély nyomot, de azért tényleg akadt 1-2 nagyon jó! Tetszett, hogy ezek játékmenete is más-más stílust követelt meg. Volt tankos, repülős, sima lövöldőzős, stb. Kár, hogy az egész kampány hamar letudható. Egynek viszont jó volt és valamilyen mértékben sikerült csökkentenem a first person shooterektől kialakult hiányt a véremben. Egyszer majd a CoD ezen része is sorra kerül.

Értékelés: 10/7.8

 

                                                  Donkey Kong Country (emulátor)

 Egy kis nosztalgia senkinek sem árt, főleg nekem nem, aki eléggé passzív ezen a téren. Az van ugyanis, hogy az utóbbi években rengeteg darabbal próbálkoztam, de az én szememben a többségük elavult és nem a grafikára gondolok, mert az sohasem zavart. Nos a DKC sorozat szerencsére nem tarozik közéjük. Ennek a szériának a játékmenete pont olyan élménydús, mint a régi szép időkben. Hihetetlen mennyire be tud szippantani! Pedig nincs benne skill fa, karakter fejlesztés, farmolás, és 4K/60fps sem. :) A game nem túl hosszú, így az ügyesebb játékosok akár 5 óra alatt is végezhetnek vele. Az ügyetlenebbek pedig… hát ki tudja! A második részbe is belekezdtem, de közben lett egy 2DS XL-em, úgyhogy porosodni hagytam. Az új kézikonzolomon már sikerült is kitolnom egy pompás címet! Jöjjön hát az is!

Értékelés: 10/10

 

                                            New Super Mario Bros DS (2DS XL)

 Nagy előnye van annak, hogy vettem egy 2DS XL handheldet, mivel nálam nem csak ez, hanem a sima DS éra is kimaradt. Beleőszűlnék összeszámolni mennyi játék vár rám! Előszőr tehát a DS játékokba vetettem bele magam. Rendeltem is gyorsan egy 208 in 1 kazit hozzá. Ebből volt 400 meg 500 játék is egy memória kártyán, de nem akartam telhetetlen lenni. Átfutottam mik vannak rajta és nekem megfelelt ez is.

 Ha Nintendo, akkor Mario! Gyorsan meg is találtam a listán a nagysikerű DS részt. Embertelen mennyire ott van a szeren! Visszarepített abba a korba, amikor nekem is volt nintendo konzolom. Igaz egy Wii is van még a háztartásban és azon is Marióztam, de nem sokat használtam és a sensor bar is évek óta el van törve. No mindegy. A lényeg, hogy rendesen elvarázsolt a játék és nem voltam rest a végére járni. Hihetetlen mennyi ötlet és kihívás van benne! Még mai szemmel is példaértékű és játékmenetben is örökzöld a cucc! Bárkinek, aki szereti a platformereket, csak ajánlani tudom.

Értékelés: 10/10


 Hát ennyi lenne! Mindössze 15 játék. Mi tagadás, két év alatt ez nem sok, de mindennek a fifa az oka, mert az elmúlt években rengeteget kockultam vele, főleg a FUT rendszer az, ami felzabált minden szabadidőmet. Idén igyekszem többet összehozni! Kettőt már ki is végeztem, de erről majd jövőre! Ti mennyi címet toltatok ki tavaly?

 

37 komment - szólj hozzá!

Új kiadással érkezik a Steamre a State of Decay 2

Márciusban a State of Decay 2 is beveszi a Steam felületét, ráadásul az Undead Labs egy vadonatúj kiadással jelentkezik majd a premier apropóján. Aggodalomra semmi ok, a Juggernaut Edition mindenki más számára is elérhető lesz.

Next-gen nyitócím lehet a Rainbow Six: Siege

A Ubisoft már korábban sem titkolta, hogy szeretné, ha a következő generációs konzolokat is meghódítaná a Rainbow Six: Siege, a minap azonban néhány konkrétumot is elárult a terveivel kapcsolatban.

Kimagasló évet zárt a Paradox Interactive

A leginkább a hihetetlenül összetett stratégiai játékairól ismert Paradox Interactive rekordméretű játékosbázissal zárta 2019-et. A kiemelkedő érdeklődés a játékaik iránt a bevételeiken is meglátszik.

Cyberpunk 2077 - irány a GeForce Now!

Ráadásul már rögtön, a megjelenés napjától. Ha eddig féltél tőle, hogy a géped nem elég erős Keanu Reeves és V közös kalandjaihoz, akkor most végre fellélegezhetsz, ráadásul a streameléssel a látványra sem lesz panasz.

A Sony a PlayStation 5 árával küzd

A Bloomberg értesülései szerint a Sonynak meggyűlt a baja az új konzolgenerációjuk árával. A drága alkatrészekből gyártott eszközöket ugyanis nagy veszteség árán tudnák olcsóbban adni, a magas ár azonban vásárlókba kerülhet.

Így készülnek a Halo Infinite hangeffektjei

Új videósorozatba kezdett a 343 Industries, így mi is beleshetünk, vagyis inkább befülelhetünk a Halo Infinite kulisszái mögé. Egy biztos: komoly fegyverropogásra, motorbőgésre és fura állathangokra számíthatunk.

New World - veszélyes Aeternum új világa

Néhány hónapon belül elkészül az Amazon Games saját MMORPG-je, a New World, a fejlesztők pedig most újabb betekintést engednek Aeternum veszélyekkel teli világába. Lássuk, hogy miféle ellenfelek várnak ránk!

Squadron 42 - Hollywood fele már a fedélzeten

Újabb előzetest kapott a Star Citizen fejlesztőinek egyjátékos kalandokkal kecsegtető alkotása, melyen hat percen át nézhetjük, hogy a világ leghíresebb színészei miként festenek majd az űrhajós megaprojekt világában.

Ingyen tölthető a Kingdom Come az Epic Store-ból

Kissé elsiklottunk felette, de a jegyzőkönyv kedvéért emlékezzünk meg róla, hogy befutottak az Epic Games Store legújabb ingyenes játékai. Ezúttal egy kifejezetten ütős címet is bezsákolhatunk!

A GDC-t is kihagyja a Sony

A Game Developers Conference lesz az idei év első fontosabb videojátékos eseménye. Habár a konferenciát megtartják, a koronavírus itt is érezteti a hatását, már a Sony és az Oculus is lemondta a részvételét.