Sokan nevezik magukat hardcore gémernek, méghozzá úgy, hogy valójában nincsenek is tisztában a szó tényleges jelentésével. De az igazsághoz tartozik az is, hogy napjainkban ez a szó többértelműséget nyert, pedig ez nem így van. Ahhoz, hogy alaposabban kivizsgáljuk a 'keménymag' szó jelentését, visszanézünk egy picit az elmúlt évtizedekbe is, mert csak ily módon tudunk majd következtetéseket levonni. És hogy a cikk után ki mennyire lesz meggyőződve arról, hogy hardcore játékos, azt rátok bízom.
Régen nem voltak annyira tágas lehetőségek, mint ma, mégis sok videójáték volt és már akkoris létezett a hardcore és a casual gamer fogalom. Nem volt online móka, sem trófeák, achievement-ek és a műfajok kínálata is szegényesebb választékot tárt elénk. Fogalmunk sem volt akkor, hogy mi az az MMO, TPS, vagy éppen hack' n slash. Persze ez még a nagyon korai időszakra jellemző, mert ugye a '90-es években eme repertoár lényegesen bővűlt. Akkor köszöntött be a 3 dimenz....na, egy kicsit elkalandoztam. A lényeg, hogy anno a 2D-s platformerek és akciójátékok jelentették a gaming csúcsát. Nem mondom, nemsokára jött az első Wolfenstein meg Doom, de a népszerűséget akkoris az előbb említett játékok vitték. Akik abban az időszakban nőttek fel és játszottak, azok jól tudják, hogy mennyi kínszenvedésen kellett keresztülmenni olykor, hogy kipörgessünk egy játékot. Bizony nem voltak végtelen halál utáni újrakezdési lehetőségek, az életek számozva voltak és egyáltalán nem sokat kaptunk belőlük. Szerencsés esetben örültünk, ha 7 vagy 9 élet állt a rendelkezésünkre, de előfordult, hogy csak 5-öt kaptunk. A későbbiekben a kihívást kedvelő gémerekre is gondoltak, és az opciókban, amolyan 'hard'-ra vagy 'easy'-re állíthattuk a játékot. Hogy akkoribban mit jelentett ez?
'Easy'-n több-, míg 'hard'-on kevesebb életet kaptunk. És gondoljatok bele mivel járt az életek elvesztése: nem számított meddig vittük a játékot, mégha épp a végénél is jártunk, kezdhettük előlről, amint az utolsó élet is elillant. Ez a játékmenet sok kocsmai árkádmasinák szerelmeseinek örökre az emlékeibe vésődött. A későbbiekben kezdődtek a könnyítések, amikor egy adott pálya után 'password'-ok ütötték a markunkat. Ezeket bármikor beüthettük és attól a level-től kezdtük (és annyi élettel, amennyink volt azelőtt), ahol abbahagytuk, persze a pálya legelejétől. Most röpüljünk egy kicsit vissza a jelenbe és képzeljük el ezekkel a lehetőségekkel a mai játékokat. Vegyünk példának egy Tomb Raider-t, Mass Effect-et vagy Dark Souls-t. Képzeld el, hogy mondjuk 20 óra játékidő után kifogynál az életekből és még password lehetőség sem lenne! A felirat pedig, ami fogadna, így nézne ki: Game Over.......New Game? Vajon hány mai "hardcore" gémernek lenne kedve újrakezdeni? Bevallom nekem sem, pedig akkor ez másképp volt. Ide tartozik még az is, hogy a nehézségi fokozat azt jelentette anno, hogy pályáról pályára egyre nehezebb lett a játék, mégpedig oly módon, hogy egyre több ügyességre, gyorsaságra és gondolkodásra volt szükség, és szinte mindig más köntösben, vagyis ritkán volt olyan, hogy ugyanarról szólt a next level. Ma pedig, ha haladsz egy játékban, azzal nehezítik, hogy több ellenséget zúdítanak a nyakadba. Ha meg véletlenül nem sikerül legyűrni őket, akkor jön az ajánlat, hogy kapcsolj át 'easy'-re. Vagy ha elakadsz, jönnek a 'hint'-ek és barátaik. Vannak kívételek, de egyre ritkábban. Miért változott ez ennyire, minek egyszerűsítettek és könnyítettek a videójátékok nagy részén?
Az ígény miatt. Ez persze nem egészen igaz, hiszen ezt az "ígényt" belénk nevelték az évek során. A videójátékpiac fejeseinek egyszercsak kinyílt a szeme és rájöttek, hogy sokkal szélesebb közönséget tudnának bekebelezni, ha egyszerűbb, ergo könnyebb játékok is napvilágot látnának. Anno ez még csak a Tetris félékkel kezdődött, főleg amikor handheld verziókkal ostromolták a népet. Mára ez a kategória már szépen kinőtte magát és szinte népszerűbb lett, mint a hardcore játékok piaca. Elég csak a mobiljátékokra gondolni! Ezáltal a casual gémerek azok, akik fölényhez jutottak, akikből több van, mint a rosszpénzből. Szerencsére ez egyenlőre nem sok rontást hoz a konzol és pc bizniszbe. Apropó, hardcore gaming!
Régen az számított hardcore játékosnak, aki reggeltől estig tolta a gémeket és ha átmentél hozzá játszani egyet, rájöttél, hogy jobb ha nem pattogsz tudásoddal. Egy ilyen személy rengeteg akkori sikercímet pörgetett ki és kivülről fújta a kombókat, kódokat, a pályák és karakterek nevét és álmában jött rá(nem YT-n), hogyan kell megoldani a szakaszt, amelyen elakadt. Egy ilyen alakot nem lehetett csak úgy felülmúlni Mario-ban, Galaga-ban vagy éppen Mortal Kombat 1-ben. Minden játékot ismert és a többségükkel játszott is, mégpedig nem fél órácskát. Ismét szálljunk vissza a jelenbe! Ki hogyan értelmezi ma a hardcore gémerséget? Egyesek számára ez a rengeteg online csatákat jelenti, másoknak a napi szinten űzött játszást. Csakhogy ezeket egy casual is megcsinálja: Online sakk, méghozzá napi szinten. :) Valójában tényleg nehéz megmondani, hogy ki a hardcore gamer. Ésszerű azt a személyt nevezni ilyennek, aki az AAA-s címek nagyját igyekszik mindig kitolni, mégpedig időben, hogy a frissen érkező játékokhoz is hozzájusson és semmi más ne legyen, ami visszatarthatja kiélvezésében. Ugyanakkor, aki nem engedhet meg magának egy új gamer pc-t vagy konzolt, az is nevezhető hardcore gémernek. Elég csak annyi hozzá, hogy folyton játszik és egyre több játékot végez ki. Az nem kunszt, ha például jó vagy a Fifa-ban vagy a Street Fighter-ben, de semmi másban. Vagy igen? Akkoris hardcore vagy, ha mondjuk napi szinten NFS-t nyomsz? Van aki éveken keresztül a Bejeweled-et vagy az Angry Birds-öt tolja, de őt kizárólag casual gémernek nevezhetjük. Akkor hogyisvanez???
Véleményem szerint nem az a hardcore, aki éjjel-nappal játszik, aki több tucat trophy-t és achievement-et szerez, hanem az, aki nem növi ki a videójátékokat! Bizony, aki anno Atari-val vagy Commodore-al, esetleg NES-el, Sega-val stb. kezdte és azon kapja magát, hogy még ma is megvesz egy újabb konzolt vagy gépet újít a játékok miatt, na az a hardcore gamer! A többi mind csak casual, akik tinédszer, max huszonvalahány éves korukig űzik az ipart. Mert ez kéremszépen olyan, mint a horgászat, ezt nem lehet megunni vagy kinőni, ha szenvedéllyel csinálod. És azokkal sem értek egyet, akik ürügyként azzal jönnek, hogy kevés idejük van, mert a család, gyerekek, stb. Ez egy hobbi! Hobbira pedig mindig tud időt szakítani az ember, a család, a munka és a barátok mellett is. Biztos vagyok benne, hogy itt is sok olyan ember akad, aki ezt nyugodtan alátámasztja. Ha most kezdted a videójátszást, akkorsem számít mennyi beleadással és rendszerességel tolod, úgyis csak casual gamer vagy. Ám ha 20-30 év múlva is még rendszeresen fogsz videójátszani, még ha nem is annyit, mint ma, akkor te is fiam, Brut...izé hardcore leszel.
HC játékosok voltunk? Minket az nem érdekelt. :-D
Ma már a régi haverok közül, akikkel elkezdtünk játszani csak egy vette meg a legújabb konzolt. Rajta kívül még én szoktam játszani. Vele szoktam néha beszélgetni a játékokról, mert a többieket már nem érdekli. Minket most sem érdekel, hogy ki a HC játékos. :-D
Neo1989:
Van igazság a mondandódban! Egymás közt persze vitatkozunk, hogy ki a HC és ki a casual gamer, de a non-gamer emberek szemében Mi mind kockák vagyunk, akár Angry Birds-el hülyülünk nap, mint nap, akár komolyabb AAA-s címekkel. De szerintem erre nem kell figyelmet fordítani, elvégre a focista is a focistával beszél a mecsről, nem pedig egy kártyással. Pontosabban, olyan ez mások szemében, mint a csajok többsége számára a már említett foci. Számukra legyenek azok az utcán passzolgató emberkék, vagy a tv-ben közvetített meccs, akkoris egy a véleményük: Mekkora hülyeség, hogy 22 felnőtt férfi futkorászik egy darab bőr után. :))) Na, ez van a videójátékokkal is, így tekintenek rájuk a non-gémerek.
És játszok ahogy időm engedi, és szándékomban áll még tovább bővíteni a platform listát, csak ugye ez egy drága hobbi.
De kedves Yanez bármilyen szép is a megfogalmazásod (egyébként az) mi az átlag embereknek mindig csak "Büdös Kockák" leszünk v ahogy Csernus narkós doktor mondta "Emocionálisan kisfiuk akik gyávák felnőni". Bár legalább mi nem magunkat lőjük a szervereken :)
Én speceil ezek szerint HC gamer vagyok. Minden szinte a legnehezebben, ese tudom képzelni magam normál meg madeuim fokozaton. El sem indítanám a programot, mert a vicc az, a játékok többsége még ott SEM nehéz.
Pl a dead space3 hc módja megfogott tavaly, sajnos kifogott rajtam, 3X nekifutásra sem tudtam kivinni. Mondjuk acsik meg ezek nem érdekelnek, csak mellékes.
A hardcore gamer az. aki előszőris sokat játszik, de nem csak azért, hogy elüsse az idejét vagy kikapcsolódjon, hanem mert komolyan érdekli és szenvedéllyel csinálja. Aki bármely játékban feltalálja magát és nem kezd el szöszmötölni, lépten-nyomon súgásokat használni meg YT-n keresni a megoldást. Aki bármikor bizonyítani is tudja, hogy jobb és ügyesebb a többségnél. Aki nem csak úgy végigfut egy játékon, hanem a kihívásokat keresi benne. Akinek ahhoz, hogy engedjen szenvedélyének, nem muszáj rohanni az újabb játékokért, rendszeresen gépet újítani vagy minél több konzolt venni. És aki mindezt úgy képes csinálni, hogy nem ül 24 órákat rendszeresen a képernyő/monitor előtt, aki e hobbi miatt nem válik kockává, de profibbá abban, amit játszik, akárcsak egy sportoló.
További jó játékot minden HC és Casual gémernek!
Hogy egy kicsit pontosítsak a dolgokon, elmondom számomra ki számít casual gamernek. Szerintem ők azok, akiknek ha a kezébe adunk egy kontrollert vagy egeret és billentyűzetet nem igazán érzik otthon magukat egy AAA kategóriás játékban. Nem igazodnak el a menükben, a tutorialokat nem hiszik feleslegesnek, akik számára a "B" gombnak nem "B" gomb a neve az Xbox kontrolleren, hanem csak piros gombként emlegetik. Ezek az emberek még a játékkal töltött tizedik perc után is hosszú másodpercekig gondolkodnak mit is nyomjanak meg az újratöltéshez és nem látják át azonnal merre is van a továbbjutást jelentő út. Nekik készül a a mozgásérzékelős játékok nagy része és ők azok akik egy film alapján készült játékban még remek szórakozási lehetőséget látnak.
Számomra ennek az ellentéte a hardcore gamer. Nem kell legnehezebb fokozaton, kikapcsolt tévével/monitorral játszani ahhoz, hogy valaki ilyen lehessen. Szerintem a hardcore gamerek szeretnek játékokról beszélni, a helyén kezelik őket, képesek mesterműként tekinteni egy-egy prodoktumra és ehhez azt hiszem nem kell napi 8 órát játszani.
Nem tudom érthető-e mire szerettem volna kilyukadni (a fogfájás borzasztó hatással van az ember fogalmazási képességeire...), de azt hiszem itt mindannyian harcore gamerek vagyunk.
Jajj de imádok szótárasat játszani, most annyira dagad a fejem a nagy semmire.
Lényegében, (ahogy a cikkíró is) a game-addict kifejezéssel lett keverve a hardcore. Valamint kindzsal a skilles játékossal példálózott (de utálom ezt kifejezést).
Amiben Raptor viszont nagyon nagy igazságot írt, az az hogy hardcore bárki bármikor lehet. Ez így igaz, nem kell ehhez úgy születni, vagy főiskolát végezni. Tisztelettel kell nyúlni a műfajokhoz (rpg-nél nem nyomod el a szöveget, mert akkor pl miért játszol rpg-vel vazze????), és örömét leli a kihívásokban (nem a bugok és glitchekben).
Meg mondjuk én fél hivatalosan oda raknám, hogy az intelligensebb produktumokat választja, ami nem két lábon járó pénztárcának nézi a fogyasztót. De ez csak az én véleményem.
Aki HardCore Gamer az mindent tud a játékokról, a mechanikáról és sosem torpan meg egyetlen játékban sem, hanem ösztönösen már reflexből tolja a megoldást. Aki egy tíz irányú elágazásnál is tudja merre érdemes elindulni a mapon. A HC Gamer az aki minden játékot képes még a legnehezebb fokozaton is a porba döngölni! Mindennel játszik, ami minőségi, nem fikáz semmit csak véleményt nyilvánít és nem állandó jelleggel játszik, de amikor játszik, akkor teljes odaadással és beleéléssel lép át az új életébe.
Ez akkor is és most is függőnek számít. Soha senki nem hívta az ilyen egyedeket hardcore fanoknak. Legalább is a mi környékünkön és az akkori fapados chateken biztos nem!
Mai felfogásban pedig a hardcore fan az, akinél a játék nem a mobil flash-nél kezdődik, a kihívás pedig nem a szar quickevent-ekben merül ki.
Állásinterjún:
- Mi volt a legnagyobb dolog amit eddig véghez vitt az életében?
- Egy érmével végig toltam a Metal Slug-ot.
-Fel van véve! :)
nem tudom... Ha a "Hardcore" szóra gondolsz, és ezen belül is arra, hogy hard=kemény, akkor lehet így is nézni. De a szó jelentése, az hogy "keménymag".
Viszont van a zenében is hardcore kifejezés, ami nem ugyan azt jelenti, mint gamer körökben. Szerintem Espio-nak van igaza, hogy nem lehet ezt fixen definiálni. Mert számos értelmezése van ennek a szónak, kifejezésnek, ahogyan azt a hsz-ok is mutatják :)
1: Kemény játékokkal játszik (számomra ez a megfelelője)
2: Aki nagyon sokat játszik (ez az általánosabb talán)
De Norbiii-val is egyetértek :)
Mindenki másképp definiálja a hardcore gamer kifejezést. Számomra is az a HC gamer , ami a blogban is benne van azért, hogy nagy szenvedéllyel játszik. Fontos neki, ezért nem sajnálja rá az időt, és akár a pénzt sem. Feltéve, hogy ezt megengedheti magának anyagilag.
A lényeg a szenvedély. Az, hogy nagyon fontos neki, és ezért ilyen-olyan áldozatokat is képes meghozni. Az pedig az "áldozatokra" csak egy-egy jellemző példa, hogy sok időt, és pénzt is áldoz rá. Ebből kifolyólag pedig általában nem ügyetlen, nem nagyon béna az illető a játékokban. De ha mégis, akkor is lehet az én szememben HC gamer valaki, hogy minden játékot easy-n játszik, vagy ha nem játszik napi szinten, rendszeresen 8-12-16 órát játszik. Ugyanis ez utóbbi szerintem már nem HC gamer, hanem függő, és szenvedélybeteg, csakúgy, mint egy drogos, vagy alkoholista. Ez persze nem jelenti azt, hogy amikor megfog egy-egy új játék akkor olyan nagy baj lenne, ha néha, de legalábbis nem rendszeresen egy nap alatt akár 12-16 órát is játszik vele. Én is sok játék esetében voltam úgy, hogy 16-20 órát játszottam vele egy nap alatt. Én sok esetben hétköznap nem játszom, de hétvégén bepótolom: van olyan, hogy szombaton elkezdek játszani valamivel reggel 9-kor, és másnap hajnal 4-ig nem tudom abbahagyni. (csak eszek, meg WC-re megyek ki néha).
A lényeg: szerintem is az a HC játékos, akinek ez fontos hobbi, és nagy szenvedéllyel űzi ezt a „sportot”. Ennyi. Az én szememben nem attól lesz valaki HC játékos, hogy napi hány órát játszik, vagy hogy megveszi-e az új konzolt, fejleszt-e a gépen, vagy mennyi játékot tolt végig, és főleg nem attól, hogy rohan előrendelni minden játékot, és a megjelenést követő napra már ki is végezte, de nem is attól, hogy már legalább 20 éve játszik, stb.
Másrészt meg a játékok egyre jobban építenek arra, hogy beleéljük magunkat a játékba, majdhogynem úgy érezzük, hogy ott vagyunk és lássuk be: a game over felirat nem segíti elő ezt az érzetet.
Viszont vannak olyan gamek amik szerintem kihívás nélkül semmit nem érnek. Tipikusan például az autós játékok (mikor még régen megláttam lehetséges opcióként, hogy majd a játék fékez helyetted, na ott majdnem lefejeltem a monitort). Vagy egy Left 4 Deadben is hatalmas élmény barátokkal végigvinni egy kampányt a legnehezebb fokozaton, easy-n értelme sincs neki állni azért, hogy 30 perc alatt végigrohanjunk. Szóval szerintem csak játék kérdése, hogy hol van szükség kihívásokra.
A kit nevezünk hardcore gamer témához is hozzászólnék: fingom sincs.
(Bocsánat, véletlen elküldtem, az előző komit, pedig így lett volna teljes!)
A leírtakkal nem teljesen értek azért egyet, de van benne igazság, ugyanis én attól játszhatnék (nem fogok) 10
Ha már a sakkos példát hoztad elő, ennél maradva: aki egyszer profi sakkos volt, az akkor is profi marad, ha soha többé nem is játszik, mert évek múltán is, ha egyszer leül sakkozni, igaz, kissé berozsdásodva, de továbbra is profi szinten fogja verni az ellenfeleit. A tudás az egyetlen, amit nem vehetnek el tőlünk, megkophat, de örökre feledésbe soha nem merül.
Egyik ismerősöm elég fuxos, minden konzolja megvan (már 8 éves kora óta), fullos bika PC-je, az összes nívós játék és exclusive cím origiben, de még easy fokozaton is vért izzad, hogy ki tudjon tolni pl. egy FPS-t. De a te értelmezésedben ennek ellenére is már hardcore gamer az illető?
"természetesen ez is a szubjektivitás esete, hiszen a videojátékok világa nem egy külön tudományág ahhoz, hogy bárkinek autoritása vagy objektivitása legyen ahhoz, hogy ehhez hasonló fogalmakat hitelesen és fixen definiálhasson."
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.