Ring of Elysium bétateszt

Már az elején tisztázhatjuk, hogy a Ring of Elysium nem a közönségkedvenc címek farvizét szeretné meglovagolni. Fejlesztése már jóval a PUBG és a Fortnite megjelenése előtt elkezdődött a Tencent Aurora Studiójában; a sanghaji brigád leginkább az ázsiai piacon tevékenykedett, olyan online címeket tett le az asztalra, mint a Moonlight Blade vagy a Legend of Xuan Yuan. A korábban Europa munkacímen futó battle royale inkább a H1Z1-et tekinti ihletforrásnak, és kimondottan jól jött neki, hogy időközben a műfaj eszelős népszerűségre tett szert. Az első játszható verzió – hónapokkal a távol-keleti premiert követően – novemberben landolt a Steam Early Access kínálatában. Mellette szól az is, hogy teljesen ingyenes.

Már a koncepció is eléggé érdekes. Az első pályán, Mt. Dionban egy szokatlanul erős lehűlés következtében a polgármester evakuálta a lakosokat, a békés síparadicsom most üresen kong, de még mindig maradt néhány vakmerő turista, akik szétszóródtak a terepen – ezek vagyunk mi. Csupán egyetlen helikoptert küldenek a hatvan ember kimentésére: a csavar az, hogy csak négy férőhely szabad, tehát egymás ellen kell harcolni ahhoz, hogy bebiztosítsuk a hazautat. A Ring of Elysiumnak szólóban vagy négyfős osztagokban is nekivághatunk, a győztes az, aki utoljára marad talpon – ezt leírni is felesleges.

A játék elején választhatunk, hogy külső vagy belső nézetben vágunk-e neki a túlélésért folytatott küzdelemnek, bár egyesek szerint a külső nézet egyenesen csalás, hiszen a sarkok mögül is kikukucskálhatunk anélkül, hogy egy bekapott találatot kockáztatnánk. Ezenkívül rendelkezésre állnak különféle másodlagos felszerelések, amelyekkel a hosszabb távok megtételét gyorsíthatjuk fel. Ilyen a snowboard, a siklórepülő vagy a hegymászószett jégcsákánnyal és egy olyan kézi berendezéssel, amellyel a drótkötélpályákra csatlakozhatunk fel. Attól függően, hogy milyen cuccot választunk, úgy kapjuk meg a kezdő fegyvereinket, így a PUBG-től eltérően nem védtelenül vágunk bele a meccsekbe.

A január közepén indult második szezon egy új pályát, az Europát is magával hozta – pontosabban egy régit, hiszen az ázsiai szervereken tavaly nyáron ez volt az alaptérkép. Mediterrán szigetről van szó, ahol egy vulkáni vihar elől menekülünk, de itt már BMX-kerékpárt és kilőhető csáklyát is használhatunk az utazáshoz. Annyi azonban bizonyos, hogy mindkét helyszín remekül összerakott és változatos terep, apró falvakkal, többszintes ipari létesítményekkel és rengeteg búvóhellyel kecsegtető vadonnal.

Még a spawnolásra is egy teljesen új módot dolgoztak ki a készítők. Ahelyett, hogy egy repülőből dobnák le a résztvevőket, mi választjuk ki a térképen azt a zónát, ahonnan indulni szeretnénk. Erre van úgy fél percünk, s közben láthatjuk, hogy a többiek mit választanak. Ha túl nagy a sűrűség az általunk preferált ponton, van időnk korrigálni. Vagy épp ellenkezőleg: ha instant akciót szeretnénk, bedobhatjuk magunkat a sűrűbe, tutira perceken belül találkozunk valakivel. Kicsit szokatlan az egész, de így legalább megtervezhetjük az első lépéseinket, nem kell attól tartanunk, hogy előttünk már kirámoltak egy házat.

Persze nagyon nem mindegy, hogy mi lesz a kezdő felszerelésünk, nem mindenki van tisztában a hátrányokkal. A snowboard ugyanis vagány cucc, még trükközni is lehet a hóbuckákon, de simán le tudnak szedni róla, míg a jégcsákánnyal csak bizonyos sziklákon kapaszkodhatunk fel, nem pedig mindenhol. A siklóernyővel lehet a leggyorsabban megtenni hatalmas távolságokat, bízva abban, hogy az ellenfelek nem kémlelik közben az eget. Akkor már inkább a vezethető járművek a célravezetők, amivel két lelőhely között viszonylagos biztonságban lehet száguldani. Itt többszintes házak, vagy magas hegyek tetejére is felkaptathatunk, nem elég a látóhatárt kémlelni, hiszen felülről is jöhet a lövés.

Ha viszont harcra kerül a sor, ott már nem lehet finomkodni. A gunplay több ponton is hasonlít a PUBG-re, de kevésbé realisztikus, és hozzáférhetőbb a stílussal csak most ismerkedők számára. Egyszerre három alkalmatosság lehet nálunk; jó élmény az adott géppisztoly, gépkarabély, sörétes és távcsöves puska kiismerése, a találati rendszer elfogadható, bár kétségkívül szokni kell, ha már több száz órát töltöttél a rivális játékkal. Ennek ellenére nagyon élvezetes a lövöldözés, úgy érezzük, kézben tartjuk a dolgokat, és ha hibát vétünk, azért csak magunkat okolhatjuk.

A Ring of Elysium nem riaszt el elsőre, nem leszünk kitéve a veteránok folyamatos zaklatásainak, csak azért, mert már ismernek minden egyes kis trükköt. A pályák tömve vannak fegyverrel, golyóálló mellényekkel és többféle lőszertípussal, ráadásul amint felveszünk valamit és az adott irányzék és más kiegészítő kompatibilis az éppen nálunk lévő mordállyal, automatikusan felpakolja rá a program, nem kell nekünk kézileg áthúzgálni az eszköztárunkban. Így kevesebb időt töltünk el a menüben, jobban figyelhetünk a távoli fenyegetésekre.

Abból pedig lesz bőven, hiszen a közelgő vihar mindent elsöpör, ami az útjába kerül. Itt nem kör alakban szűkül a játéktér, hanem egy adott régióra, szabálytalan formában. Ha pedig rossz oldalon állunk, folyamatosan megy le a HP-nk, és alig győzzük tartani a lépést gyógyító injekciókkal. Egy nagy adag szerencse is szükséges ahhoz, hogy az endgame-ben találjuk magunkat, de nekem többször is sikerült, mert jó helyen tartózkodtam, így akár három kill-lel is abszolválható egy mérkőzés. Az izgalom akkor vág a tetőfokára igazán, amikor a mentőhelikopter megérkezik, az életben maradtak nem szállnak fel, inkább fedezékben maradnak, és megvárják, míg valakinek elfogy a türelme és előre rohan, majd szépen leszedik őt a létráról. Bizony, a győzelem kapujában még fájóbb a kudarc! Időnként – szezonális jelleggel – egy olyan játékmódot is beraknak a fejlesztők, amelyben mindenképp a viharban ragadunk. A cél az, hogy éjszaka melegen tartsuk magunkat, miközben a többi túlélővel viaskodunk. Ha megérjük a hajnalt, mi nyerünk.

Természetesen itt is válthatunk magunknak fizetős Battle Passt, cserébe pedig kapunk egy sor kozmetikai cuccot, de akkor sincs vész, ha az ingyen játékot részesítjük előnyben. Folyamatosan kapunk kihívásokat és küldetéseket, amiket simán lehet teljesíteni napi 2-3 órás játékkal. Ahogy egyre nagyobb rangot szerzünk, úgy nyitja meg a játék az új sapkát, kabátot és miegymást, a jutalmazás folyamatos. Már csak ezért is célszerű minden nap belépni.

És még egy érv, amely a Ring of Elysium mellett szól: sokkal szebbnek és modernebbnek hat a társainál. A Tencent saját motorja, a QuickSilverX a nevének megfelelően tényleg gyors, még szerényebb konfigurációkon is, a vihar megvalósítása lehengerlő, az animációk és a karaktermodellek simán egy másik ligában versenyeznek. A kód már most kevesebb bugot produkál a PUBG-nél, pedig az többéves előnyből indult.

Az extrém sportokkal megspékelt Ring of Elysium sok mindent máshogyan csinál a battle royale fősodrába tartozó címeknél. A kínaiak remekül ráéreztek arra, hogy mivel lehet extra ízeket adni a műfajnak, méghozzá úgy, hogy ne csússzon el a szélsőséges szabályokon. Még az is lehet, hogy a betanulás időszakában egy-két bot berakásával sikerélményt ad, s ahogy egyre profibbak leszünk, úgy ereszt össze a hasonló kvalitású játékosokkal. Ha taszít a PUBG szigorúsága és a Fortnite gyermeki bája, akkor a „nevető harmadik” lehet a kedvenced. Tartalmilag van még mit javítani rajta, de a Tencentnél biztos nem odázzák el a frissítéseket, így bizakodva tekinthetünk a jövőbe.

A free-to-play Ring of Elysium jelenleg korai hozzáférésben érhető el a Steamen. A tesztkonfiguráció: Intel Core i5-3570K (4 GHz), 16 GB RAM, GeForce GTX 1060 (6 GB).