A történet szerint ugyanis a régi időkben még Artúr király és legendás harcosai által megszüntetett fenyegetés visszatér, hogy befejezze azt, amit korábban a fentebb említett hősök hathatós közreműködése miatt félbehagyott. Sajnos ők már nincsenek köztünk, így az emberiség lassan, de biztosan az elkerülhetetlen végzete felé száguld, azonban egy névtelen, börtönből szabadult senki máshogy gondolja, fegyvert ragad és elindul, hogy feltartóztassa a feltartóztathatatlant. Ezek lennénk mi, az ügyeletes kiválasztott, akivel miután átvágtuk magunkat egy kínzókamrán, máris felfedezhetjük a játék első fejezetének hatalmas világát, vagy legalábbis azt, ami még megmaradt belőle.
Ez pedig még annak ellenére is élvezetes, hogy a korai hozzáféréses mivolta miatt a Tainted Grail: The Fall of Avalon jelenleg több sebből vérzik. A főbb problémákat az optimalizálatlanság, valamint a bugok okozzák, ezt azonban a fejlesztők sem rejtik véka alá, sőt, külön felhívják az önjelölt világmegváltók figyelmét arra, hogy ez nem egy végletekig csiszolt élmény lesz. Hazudnék, ha azt mondanám, nincs igazuk, ugyanis a játékkal eltöltött óráim alatt én is számos alkalommal futottam bele beakadó ellenfelekbe, leadhatatlan küldetésekbe, vagy épp kámforrá vált fejlődési pontokba. Máskor ezeknek a töredéke is elég lenne ahhoz, hogy elvegyék a kedvem a folytatástól, itt azonban erről szó sem volt, mivel a játékmenet annyira egyben van, hogy a meglehetősen hosszú feketelista ellenére is folyamatosan visszarántott és képtelen voltam elszakadni belőle.
Azt azért gyorsan hozzátenném, hogy a fejlesztést végző Questline egyáltalán nem találta fel a spanyolt viaszt, sőt, már ezerszer látott elemeket vegyített össze, de tette mindezt olyan műgonddal, hogy a végeredményre (legalábbis ilyen tekintetben) egy rossz szavunk sem lehet. Fő inspirációs forrásként mindenképpen az Elder Scrolls szériát lehetne megnevezni, sőt, ha rossz májú szeretnék lenni, akkor akár Morrowind, vagy Oblivion ripoffnak is hívhatnám a játékot, annyira szembetűnőek a hasonlóságok. Belsőnézetes harcrendszer, rengeteg felfedezni való és mellékes, használat után erősödő képességek, valamint szintlépéskor elosztható pontok. Nincs új a nap alatt, mondhatjátok, de itt azért jóval többről van szó, mint egy szimpla szolgai másolatról.
Elsőként a fejlődési rendszerrel kezdeném, mivel egyelőre itt kapunk kevesebb eltérést a Bethesda sikersorozatához képest. Adva van karakterünk, akit az elején külsőleg is személyre szabhatunk, majd pedig egy beszélgetés során kiválaszthatjuk a kezdő felszerelésünket. Ezt követően ahogy haladunk előre, folyamatosan fejlődni fognak az éppen használt képességeink, amikből rengeteg van és mindegyik egy speciális tulajdonságunkra lesz jótékony hatással. Sokat szökellve nő az Agilitynk, aminek hála magasabbra ugorhatunk, a Sneaket erősítve kevésbé vesznek minket észre, fegyvert forgatva pedig idővel csökkenni fog az adott kategória stamina igénye (erről majd később). Ez viszont nem az egyetlen út a fejlődéshez, ugyanis cselekedeteink, valamint a leölt ellenfelek után folyamatosan tapasztalati pontokat kapunk, amiket aztán eloszthatunk a főbb tulajdonságaink között. Itt nincs igazán újdonság, mindet láttuk már hasonló RPG-kben, ami viszont érdekesebb, hogy mindegyikhez tartoznak egyedi perkek, amikkel tovább finomíthatjuk a karakterünket.
Alapból minden főbb tulajdonságunk alatt három egyedi módosítót aktiválhatunk be, de ez később, ahogy pakoljuk rá a pontokat tovább fog bővülni. Ennek hála az erőt növelve nagyobbakat sózhatunk oda, az ügyességen belül az íjászatunkat finomíthatjuk, de akár a varázslatainkat is megbolondíthatjuk pár extra trükkel. Ezek miatt a változók miatt egy későbbi újrajátszás során sem fogjuk azt érezni, hogy újra ugyanazt a karaktert építjük, hiszen hiába változatlanok a képességeink, a perkek módosítói alaposan beleszólnak majd a végeredménybe. Persze azért bele lehet futni szinte legyőzhetetlen kombinációkba, de ezt egy kizárólag egyszemélyes kalanddal rendelkező játék esetében egyáltalán nem érzem akkora bajnak, sőt, kifejezetten kellemes meglepetés, hogy a betanult trükkök nem 1-2 %-ot módosítanak rajtam, hanem jóval markánsabban szólnak bele a játékmenetbe, ezáltal éreztetve velünk azt, hogy van értelme annak, amit csinálunk.
És ha már itt tartunk, akkor elérkeztünk a Tainted Grail: The Fall of Avalon központi eleméhez, a harcrendszerhez, ami szerencsére kifejezetten jól működik és jócskán túlmutat az ilyesfajta játékokban tapasztalt agyatlan gombpüffölésen. Egy-két kivételtől eltekintve (varázslatok, íjak) minden fegyverrel hasonló akciókat végezhetünk: üthetünk kicsiket, odasózhatunk egy kiadósat, vagy blokkolhatunk. Utóbbi az érdekesebb, ugyanis, ha jó időben sikerül kivédeni az ellenfél támadását, akkor megtántorodik és minden gond nélkül visszatámadhatunk. Ezeket viszont nem szabad agyatlanul használni, mivel a játékban helyet kapott egy stamina rendszer, ami miatt gyakran taktikáznunk kell. Ha kifulladunk, akkor rövid ideig sebezhetőbbek leszünk, így érdemes elkerülni ezt az állapotot, amit az ésszel történő csapásokkal és védekezéssel, valamint a felszerelésünk megváltoztatásával érhetünk el. A viselt páncélunk és fegyverünk alapjaiban határozza meg, hogy egy-egy kitérés, vagy suhintás mennyit emészt fel a staminánkból, de persze a könnyű páncélnak és rövidkardnak vannak árnyoldalai is, ami leginkább a védekezési értékben, illetve a sebzésben érhető tetten.
Látható tehát, hogy a játék harcrendszere igencsak összetett és ugyan valódi újdonságokat itt sem fogunk találni, remekül működik és ennek hála piszok élvezetes összecsapásokban vehetünk majd részt, miközben feltérképezzük a korai hozzáférés nyújtotta lehetőségeket. Ahogy korábban már említettem, egyelőre a játék első fejezetét, illetve az annak helyet adó pályarészt fedezhetjük fel, ez pedig alsó hangon is több, mint 10 óra és ez a jövőben csak tovább növekszik, akárcsak a játék ára, amit maguk a fejlesztők is megerősítettek (jelenleg 26 euró). Pontosan emiatt a műfaj rajongóinak érdemes lehet akár már most benevezni erre a kellemesnek ígérkező kalandra, még annak ellenére is, hogy jelenleg hemzseg a hibáktól és mindent összevetve a megvalósítás terén sem nyújt semmi maradandót.
Ezektől függetlenül azonban a Tainted Grail: The Fall of Avalon még így is egy kis gyöngyszemnek ígérkezik, de hogy mikor kapjuk kézhez a teljes verziót, azt egyelőre jótékony homály fedi. Mondjuk ez nem feltétlen baj, hiszen addig legalább lesz a fejlesztőknek idejük arra, hogy kijavítsák a meglehetősen bőségesre mért hibalistát, amire minden esélyük megvan, lévén már a korai hozzáférés elstartolása óta sem tétlenkedtek. Nagy szerencséjükre, a fajsúlyosabb problémák szinte mindegyike könnyedén orvosolható, a kopottas megvalósítást meg majd lenyeljük valahogy, elvégre is inkább legyen egy ronda, de élvezetes kalandunk, mintsem egy gyönyörű, de lelketlen borzalmunk.
A Tainted Grail: The Fall of Avalon kizárólag Steamen, korai hozzáférésben érhető el.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.