Ezen játékok nagy része pedig nemcsak a többi platformot kerülte el széles ívben, hanem sokszor a Nintendo saját konzoljait is, aminek hála, ha játszani szeretnénk velük, akkor bizony nincs más választásunk, be kell szereznünk hozzájuk egy Nintendo 3DS-t. Ugyan az utóbbi időszakban, valószínűleg a gyártás hivatalos leállítása miatt, egyre több és több port érkezik a kisgép kapcsán, de még mindig bántóan sok remek cím rostokol rajta, sőt ez a lista akkor is kifejezetten impozáns, ha levesszük róla a japán cég belsős fejlesztéseit. Temérdek elszalasztott lehetőség, melyek egytől-egyig megállnák a helyüket akár még a mai mezőnyben is, emiatt aztán egészen megörültem, mikor kiderült, hogy egy, korábban kizárólag csak 3DS-re megjelent jRPG nagygépes portja van készülőben, ráadásul Nintendo Switch mellett PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, illetve PC-re is befut majd a múltbéli kaland. A mosoly azonban hamar az arcomra fagyott, ugyanis a megannyi hangzatos opció helyett egy olyan játék, kissé feltuningolt kiadása került a kezeim közé, ami már a maga idejében sem volt több egy tisztes középszernél.
A The Legend of Legacy 2015-ös megjelenésekor igencsak felemás kritikákat kapott, aminek okait most első kézből én is megtapasztalhattam a HD Remastered kiadásnak hála. A fejlesztők egyébként komolyabban kizárólag csak a külcsínbe nyúltak bele, de ezen felül is kaptunk pár extra lehetőséget, illetve kényelmi funkciót. Ezek közül az egyik legfontosabb a guidebook megjelenése, ami a játékból teljességgel mellőzött tutorial szerepét hivatott betölteni. Ezt a kalandozásaink során bármikor fellapozhatjuk némi plusz információ reményében, aminek köszönhetően némiképp felkészültebben rohanhatunk majd a halálunkba, ami sajnos meglehetősen gyakran fog előfordulni velünk. Ez főleg a különféle bossoknál érhető majd tetten, ahol a körökre osztott összecsapások alatt karaktereink bármikor kaphatnak egy kiadós sallert, ezáltal repítve vissza minket a legutóbbi mentési pontunkhoz. Utóbbi szerencsére már nemcsak fix pontoknál érhető el, a felfedezetlen terepet járva bármikor elmenthetjük az állást, ezáltal könnyítve meg némileg a dolgunkat.
Az unfair kihívás ellen kizárólag úgy lesz esélyünk, ha egyrészt minden egyes térképet teljesen felfedezünk (pénz is járt értük a városba visszatérve), másrészt pedig éjt nappallá téve grindolunk, amíg csak bírjuk. Persze a teljes siker így sem garantált, de egy alaposan felfejlesztett három fős csapattal kiegészülve már sokkal magabiztosabban ugorhatunk bele az ismeretlenbe. A partynkat egyébként idővel teljesen testreszabhatjuk, új felszerelést aggathatunk rájuk, képességeket taníthatunk meg nekik, illetve akár le is cserélhetjük őket, ha úgy éreznénk, hogy a hét elérhető karakter között akad olyan, akivel tovább növekedne a győzelmi esélyünk. A játék elején közülük kell kiválasztanunk a főhősünket is, akinek a többiekkel ellentétben bérelt helye lesz a bandában, így érdemes megfontolni, hogy milyen szerepet szeretnénk betöltetni vele, de mindenki megnyugodhat, nincs rossz döntés, csak kevés grind.
A játékmenet tehát ezerszer látott sémákból épül fel, melyek közül egyedül a térképek felfedezése lóg ki kissé, de pár alkalmat követően sajnos ez is ugyanúgy unalomba fullad, mint a lélektelen tapasztalati pont hajhászás. Ezen a monoton szenvedésen javíthatna némileg a történet, sajnos azonban a The Legend of Legacy eseményei képtelenek fenntartani az érdeklődést. A mindenféle egyediséget és izgalmat nélkülöző sztori bántóan primitív, ráadásul mivel a narrátoron kívül szinkront sem kapunk, ezért az üres lózungok olvasása közben még inkább belefáradunk az egészbe. Egyedüli visszatartó erő a fülbemászó dallamvilág, valamint a mutatósan felújított látványvilág, amit ugyan semennyire sem szabhatunk testre, de a kissé meseszerű megvalósításának hála legalább a jóval gyengébb számítógépekkel rendelkezők is elfogadható élményt kapnak.
És ha már a beállításoknál tartunk, akkor érdemes kitérni arra is, hogy a PC-s változathoz megálmodott irányítás egy rossz vicc, az egeret például egyáltalán nem támogatja a játék, sőt, az alap billentyűzetes gombkiosztás, nincs mit szépíteni, egyszerűen használhatatlan. Ugyan van lehetőségünk átkalibrálni a gombokat, én mégis inkább egy kontrollert javasolnék, amivel már egy fokkal élhetőbb az élmény, bár ugye ez sem ment meg minket az elkerülhetetlen unalomtól. Ami miatt viszont mindenképp dicséret illeti a készítőket, az a HUD teljes újragondolása, ugyanis remekül egybefűzték a 3DS két képernyős megoldását. Azért az igazat megvallva nem volt nehéz dolguk, hiszen egy sokkal nagyobb kijelzőre kellett rávarázsolni az egészet, de cinizmus helyett inkább csak örüljünk, hogy legalább ezt nem tudták elrontani.
Ugyanakkor szinte minden mást igen, ráadásul a problémák nagyobbik része már a 2015-ös eredeti verziót is sújtották. Kicsit sajnálom, hogy a The Legend of Legacy HD Remastered kizárólag a látvány és menürendszer terén változtatott valamicskét, mert ez bizony édeskevés az üdvösséghez. Hiába ugyanis a szebb és átláthatóbb megvalósítás, ha a játékmenet bűzlik az unalomtól és a vele eltöltött órák önfeledt szórakozás helyett inkább monoton munkának érződnek.
A The Legend of Legacy HD Remastered március 22-én vált elérhetővé PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Nintendo Switch-re, valamint PC-re. Mi utóbbin teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.