A Hihetetlen Hulk

Pár hónappal ezelőtt felröppentek a hírek, miszerint készül az új Hulk film. Először nagyon örültem, mert azt hittem, hogy egyik kedvenc képregény adaptációmnak, a 2003-as Ang Lee rendezésében készült mozinak jön végre a folytatása, de csalódnom kellett.

Kiderült, hogy a nézők többségének nem tetszett a film, de veszni nem hagyhatták a történetben rejlő lehetőségeket, ezért nem teljesen folytatást forgatnak, hanem egy újragondolt sztorit. Bevallom nem igazán értem, hogy miért nem tetszett az első film a nézőknek, hiszen forradalmian eredeti ötletek voltak benne, mint mondjuk a kép a képben megoldás, amitől teljesen képregény hangulatba került a néző. Vagy ott voltak a lélegzetelállító akció jelenetek, amikhez fogható igencsak kevés volt akkoriban. Nem tudom, talán a gond azzal volt, hogy túl mélyre, túlságosan művészire sikerült? Lényeg a lényeg, végre eljött az ideje, hogy megnézzem az új filmet, amiről már az elején ki is derült, hogy nem is annyira új!


Fény derült rá, hogy az új rendezőnek Louis Leteriernek, nagyon tetszett az első film, nagy elismeréssel vélekedik róla és kijelentette, hogy semmiképpen sem szeretné semmisnek tekinteni azt. Ez rögtön az első jelenetekből ki is fog derülni, hiszen a történet majdnem ott folytatódik ahol abbamaradt. Kisebb változtatásokat eszközöltek csak a forgatókönyvben. Bruce Banner (Edward Norton) menekülésre kényszerült, mikor első átalakulása után rengeteg embernek kellett megsérülnie, köztük szerelme Betty Ross (Liv Tyler) is életveszélyes állapotba került. Betty apja Ross tábornok (William Hurt), személyes hadjáratot indított a pórul járt tudós ellen, és hiába sikerült egyszer majdnem elkapnia, Hulkot nem olyan egyszerű bilincsben hazavinni. A menekülés folytatódik, Bruce mindent megtesz annak érdekében, hogy megtalálja „betegségére” az ellenszert, de minduntalan zsákutcákba jut. Pár év múlva azonban egy véletlen balesetnek köszönhetően, a tábornok rátalál a szökevényre és már indul is a speciális kommandó, Emil Bronsky (Tim Roth) vezetésével, hogy horogra akasszák gyanútlan tudósunkat. Azonban arra még csak legmerészebb álmában sem gondolhatott senki, hogy mi történik akkor, ha Bruce Bannert valaki felidegesíti…


Ettől a pillanattól kezdve, a film szinte folyamatosan azonos fordulatszámon pörög. No nem olyan gyors ütemben, mint amilyenre gondoltok, de az események rendkívül szórakoztatóan jönnek egymás után. Az örök pojáca, idióta, komikus színész Tim Roth, elsőre egy kissé merész választásnak tűnhet, de nem kell hozzá olyan sok idő és teljesen el fogjuk őt fogadni, mint az aktuális szuperkatonát. Ez persze csak annak köszönhető, hogy a rendező fantasztikus színészeket választott a főszerepekre, nem csak Roth testvérünk sziporkázik, de William Hurt is remekül alakítja a kőkemény, mégis valahol szerethető katonatisztet. Aki vagy valóban ennyire megöregedett, vagy csak kimaszkírozták de tény, hogy acélkemény a karaktere, ami pompásan le is jön a vászonról. A kis szépséges tündelány, Liv Tyler rajongása olyan hitelesre sikerült, hogy a legtöbb férfinézőnek a szíve szétreped, ha megéltek már hasonló szerelmet, ha meg nem akkor azért. Természetesen Edward barátunkat sem kell félteni, aki kimerem mondani a jelenleg élő egyik legnagyobb karakterszínész. Nem kell félteni ezúttal sem, mert még ha nem is lehetett számára olyan nagy kihívás egy ilyen szerep, tény, hogy az első 2 perc után már nem is emlékszünk az előző filmben lévő Eric Banára (pedig ő sem egy lókötő színész).


Semmiképpen sem szabad megfeledkezni a látványról, melyen már szinte meg sem döbbenünk manapság. Pedig ezekben a jelenetekben is lesz bőven minden, amit a képregényekből már megismerhettünk, illetve olyanok is, amikhez foghatót ritkán lát az ember a moziban. Külön dicséret jár a forgatókönyvíróknak, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy a képregény, illetve a ’78-as sorozat rajongóinak az igényeit kielégítsék. Rengeteg apró geggel találkozhatunk majd, mint a kötelezően szereplő Stan Lee, vagy Lu Ferrigno, a többit nem is lövöm le nektek, mert a legjobb a végén van. Ez mind szép és jó és igencsak ígéretesnek tűnik, DE!


Lehet, hogy csak azért, mert az első film nagyon magasra helyezte a mondanivaló mércéjét, lehet, hogy csak azért mert én abba a táborba tartozom, akiknek tetszett az első megvalósítás, lehet, hogy csak rossz napom volt. De sajnos nem fogott meg a film. Úgy jöttem ki róla, hogy jót szórakoztam, minden rendben volt vele, de valahogy nem hagyott nyomot bennem. Vessetek meg ezért, bizonyára sokkal többen lesznek, akik nem értenek velem egyet, de én úgy gondolom, hogy ez a második nekifutás nem lett olyan jó, mint az első. Éppen ezért azt hiszem, hogy nyugodt szívvel ajánlhatom azoknak, akik az elsőben csalódtak és óvatosságra intem azokat, akiknek tetszett. Mert igazából a két csoportnak teljesen más az ízlése, és az elvárása egy ilyen mozitól, úgyhogy jobb előre tudni mire számíthatunk. Vagy nem?