Út az Oscarhoz: Aviátor

  • Írta: Isaac
  • 2005. február 20.
Link másolása
Mit tehet az ember, aki megelőzte a saját korát? Behozza a lemaradást, vagy megőrül? Scorsese és DiCaprio a „New York bandái” után újra együtt. A végeredmény kicsit haloványabb, de még így is kiemelkedő…

Kétféle ember van: az egyik Leonardo DiCaprio-t csak egy tejfelesszájú „nyálgépnek” tekinti, a másik pedig tehetséges színésznek. Az Aviátor után a két tábor megszűnt, lett belőle egy, ugyanis a filmben az egy süllyedő hajón rohangálva világsztárrá vált „Leo” hatalmasat alakít. Howard Hughes, a dúsgazdag producer-üzletember-mérnök karaktere ugyanis nem tartozik a filmtörténelem legkönnyebben eljátszható figurái közé.

A nagy öreg, Martin Scorsese (akit talán senkinek sem kell bemutatni, ki ne hallott volna a halhatatlan klasszikus Keresztapáról, vagy a legendás Taxisofőrről) a New York bandái után ismét DiCapriot választotta főszereplőjéül, és a színész ezúttal sem hagyta őt cserben, játékával lemossa az egész gárdát, bátran kijelenthetjük, pályafutása legjobb alakítását nyújtja. Azért a többieknek sem kell szégyenkezniük, elmondhatjuk, Scorsese a mellékszerepekre is nagy neveket fogott, itt van Jude Law, aki csak egy pár pillanatra tűnik fel a vásznon, vagy Alec Baldwin, aki kizárólag egy karaktert tud hitelesen eljátszani (ti. a gonosz, zsírfejű, de azért még jóképű vállalatigazgatót), de azt legalább nagyon, vagy a rendkivül rosszindulatú, korrupt szenátort játszó Alan Alda (akit a magyar nézők talán a Vészhelyzetből ismerhetnek, ahol azt a bizonyos Alzheimer-kóros dokit alakította, illetve rendszeres vendég az ismeretterjesztő csatornákon is), mind-mind hozzáteszik a maguk kis plusszukat filmhez, mely így „nézhető” kategóriából „egész jó”-vá avanzsálódik. Persze ne feledkezzünk meg a kor színésznőit alakító idolokról sem, közülük is kiemelkedik a Katherine Hepburn-t alakító Cate Blanchett, aki ugyan nem egy klasszikus szépség, mégis határozottan kellemes benyomást tesz az emberre, vagy a No Doubt zenekar énekesnője, a tényleg gyönyörű Gwen Stefani, na például rá is illik a kissé kényes Jean Harlow szerepe..

A film remekül adja vissza a 20-as,illetve a 40-es évek Hollywoodjának harsány, némileg „mű” világát, illetve kemény képet fest a hajdani üzleti életről, a folyamatos intrikákról, és a hatalom birtoklásának minden fonákságáról.

A dráma Howard Hughes életét követi nyomon, aki egy meglehetősen ellentmondásos személyiség volt, apjától milliókat örökölve hatalmas birodalmat épített ki, két kézzel szórta a pénzt, a legnagyobb színésznőkkel kavart, repülőgépeket tervezett, mindeközben az idegei gyakran felmondták a szolgálatot, hogy a számos bogaras szokását ne is említsük.

A film szlogenje szerint „vannak emberek, akik megálmodják a jövőt…és akadnak, akik meg is valósítják”. Hughes valóban ilyen ember volt, a repülés történetében kiemelt helyet foglal el, számos újítása volt, mely forradalmasította ezt a műfajt. Aki ezek után amolyan régimódi Top Gun-ra számít, nagy repülős hajkurászásokkal, annak csalatkoznia kell, a filmben mindösszesen egy akciójelenet található (azonban, ahogy mondani szokták, az az egy „mindent visz”, régen láthattunk ilyen megrázó és hiteles jelenetet egy balesetről), ez egy kőkemény, fojtogató hangulatú dráma, végigkísérve az ezernyi mentális problémával küszködő Howard folyamatos szorongásaival. A film végén egy, a legszebb Scorsese-s jeleneteket idéző epizóddal találkozunk, egy amolyan feszült ”bírósági dráma”, de valahogy mégsem az. Tessék megnézni, minden meg lesz értve.

A negatívumok közé sorolható a kissé hosszú (cca. 170 perc) játékidőből fakadó, néha fellelhető vontatottság, illetve a kissé eltúlzott mennyiségű zenés betét. Tényleg vicces látni, abban az időben hogy szórakoztak a gazdagok, de egyszer tökéletesen elég a bohókás, teljesen idióta (ezt itt most rossz értelemben tessék érteni) énekes figuráját bámulni perceken át, fölösleges minden alkalommal újra, mikor valami estélyre érkezünk.

Összességében a film kiemelkedik a szokásos hollywoodi megaprodukciók tengeréből, bár ezt a nagy díjesőt nem értem. Annyira azért nem jó, mint amennyire megszórták díjakkal, ez biztos. Össze-vissza tarolt mindenféle fesztiválon, így az előzetes várakozások alapján ő a nagy esélyes a legjobb film díjára. Azért mindenkinek ajánlom, ha másért nem, tényleg DiCaprio remek játéka miatt. Csak ezért megéri…

Aviátor

(The Aviator)

Színes, feliratos amerikai film, 170 perc, 2004

Rendezte: Martin Scorsese

Írta: John Logan

Szereplők: Leonardo Dicaprio, Cate Blanchett, Kate Beckinsale, John C. Reilly, Alec Baldwin, Alan Alda, Gwen Stefani, Jude law

Magyarországi premier: 2005. február 24.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...