„Az Elektronikus Hang Jelenség (Electronic Voice Phenomenon, EVP) az a folyamat, aminek révén a halottak, hang és kép útján kommunikálnak az élőkkel, a modern elektronikus eszközök statikus és fehér zaján keresztül.” – így szól az EVP hivatalos definíciója. Megmondom őszintén én most hallok először erről a jelenségről, de tényleg elég érdekesnek tűnik, már ha igaz egyáltalán. Az viszont tény, hogy világszerte nagyon sokan bámulják naphosszat Tv-jükön a hangyák háborúját csak azért, hogy valami jelet vagy üzenetet foghassanak a túlvilágról.
A film alapja tehát ez a jelenség, ami egész jó ötletnek tűnik, hiszen tudomásom szerint még egyik alkotás sem dolgozta fel ezt az érdekes témát, ebből kifolyólag újnak számít a thrillerek világában. És ami új azt általában szeretik az emberek. Azonban miután megtekintettem a Fehér Zajt elég vegyes érzések kerítettek hatalmukba. Nagyon sok jó rész van a filmben, ami megborzongtatja az embert, de a forgatókönyv végét valahogy mégis elszúrták, és egy nagy összevisszaság lett az egészből. A történet elejével tehát nincs semmi gond, és a folytatás is épp olyan ütemben bontakozik ki, ahogy azt a kedves nézőközönség várná, de a végkifejlet nagyon rosszra és zavarosra sikeredett, ami eléggé lehúzza a film színvonalát.
Most kacsintsunk bele egy kicsit a Fehér Zaj eseményeibe. Jonathan Rivers (Michael Keaton) feleségével Anna-val (Chandra West), és kisfiával együtt boldogan tengeti életét, amikor is szörnyű tragédia töri meg családi idilljüket. Jonathan felesége rejtélyes körülmények között elhalálozik, amit a férfi elég nehezen tud megemészteni. A gyászoló férj életét az is nehezíti, hogy egy ember keresi fel (Ian McNeice), aki azt állítja kapcsolatba tud lépni elhunyt feleségével, Anna-val. Jonathan persze nem hisz a férfinek mindaddig, amíg furcsa események sorozatát nem éli át. Ekkor meglátogatja a férfit, aki egy szerkezet segítségével megmutatja neki Anna túlvilági üzenetét. A szerkezet egy Tv-ből, egy számítógépből, egy magnóból és különféle ketyerék összességéből áll össze, amivel fogni lehet a túlvilág hangjait. Ezek után Johnatan naphosszat keresi elvesztett feleségét a Tv-k képernyőin, és a magnókazetták szalagjain, de amikor végre megtalálja, Anna furcsa kéréssel áll elő. Johnatant mindeközben figyelmeztetik arra is, hogy a túlvilággal való kapcsolattartásnak vannak nem kívánatos mellékhatásai is, amelyek veszélybe sodorhatják a halandó embereket…
A történet alapja nagyjából ennyi. A film főszereplője, Michael Keaton igazán lenyűgözően alakította a gyászoló férj szerepét, és tanítani való az is, ahogyan az üres Tv képernyőjét bámulja túlvilági szellemeket kutatva. A Fehér Zaj többi szereplőjére sem lehet panasz, mindegyikük becsületesen megdolgozott a pénzéért.
Összefoglalva az eddigieket azt mondhatom el, hogy a mozilátogatók egy igazán érdekes filmmel találkozhatnak, ha megtekintik a mozikban a Fehér Zajt. Azt nem mondom, hogy életem legjobb filmjét láttam, de legalább egyszer mindenképpen érdemes megnézni, már csak azért is, hogy a későbbiekben tudjuk, mit is jelent az EVP rövidítés. Bár ez elég sovány vigasz, ha a film elrontott végét tekintjük, de próbáljunk elvonatkoztatni ettől, és mindenki képzeljen el egy méltó befejezést az alkotás végéhez. Aztán aki gondolja, küldje tovább a Fehér Zaj forgatókönyvírójának, hogy tessék ilyen egy jó befejezés, így kellett volna csinálni.
Műfaj: kanadai-amerikai-angol thriller
Játékidő: 101 perc
Rendező: Geoffrey Sax
Forgatókönyvíró: Niall Johnson
Operatőr: Chris Seager
Zene: Claude Foisy
Producer: Paul Brooks, Shawn Williamson
Látványtervező: Michael S. Bolton
Vágó: Nick Arthurs
Szereplők: Michael Keaton (Jonathan Rivers), Ian McNeice (Raymond Price), Chandra West (Anna Rivers), Deborah Kara Unger (Sarah Tate), Sarah Strange (Jane)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.