A Marvel Comics történelmének egyik legjobb és legfrappánsabb ötlete volt, amikor a ’70-es években útjára indította az akkor még egymástól különálló one-shotokban, majd a tizedik felvonásra már összefüggő, több részen keresztül futó sztorikból álló What If…? című sorozatát. A széria egyaránt felüdülést jelentett az íróknak és a rajzolóknak is, akiknek így már nem kellett ragaszkodniuk a szent és sérthetetlen fő-kontinuitáshoz: ezeknek a történeteknek nem volt muszáj illeszkedniük a nagy egészhez, nem kellett belekalkulálni a sokszor hónapokra előre letisztázott terveket, eseményeket, status quo-kat, gyakorlatilag azt tehettek, amit csak akartak, anélkül, hogy a Marvel kánonjának atyaúristene figyelte volna minden lépésüket. A What If...? alapkoncepciója az, hogy fog egy jól ismert sztorit és egy adott ponttól kezdve kissé eltérően, vagy épp gyökeresen máshogy mutatja be az események alakulását – szóval a sorozat igazi kincsesbányának bizonyult az alkotók számára, nem is véletlen, hogy egy-két ikonikus sztori ezekből a füzetekből került ki.
Ezt a receptet ültette át a Marvel-moziverzum 2021-ben egy kilenc részes animációs szériába: a produkció az MCU első nagy fejezetének, az Infinity Sagának a fontosabb eseményeit mesélte újra, a képregényes alapanyaghoz hasonlóan kicsit máshogyan – több-kevesebb sikerrel. Mert bár a grafikai stílust illetően nem érhette szó a ház elejét, a forgatókönyvek szempontjából már közel sem volt ennyire fényes a helyzet. A Mi lenne, ha…? című alkotásnak elvileg a franchise legkreatívabb, legötletesebb darabjának kellett volna lennie – egy határokat feszegető és azokat átszakító elborult utazásnak, amelyben az írók, ahogy a képregények esetében is, bármit megléphetnek, konkrétan vígan lubickolva fürödhetnek a merész és bátor agymenésekben, amiknek a hiányától már 2021-ben is eléggé szenvedett az MCU.
Ehhez képest pont az a sorozat süllyedt bele legjobban az MCU pajzsán már 2021-től kezdődően nagy lyukakat ütő Marvel-recept posványába, aminek a legmagasabbra kellett volna kiemelkednie az átlagból. Túl bátortalan volt, túl inkonzisztens a rajzolt alapanyaggal szemben (különösen igaz ez a zombis epizódra), túlságosan komolytalan, és nem tudott kievezni a szokásos biztonsági játék egysíkú vizeiről – szóval azokkal a tulajdonságokkal rendelkezett, amik mostanában egyre nagyobb problémákat jelentenek a Marvelnél. Márpedig ezek már nem csak egy hangos kisebbség gondjai, a közönség láthatóan egyre érdektelenebb, és ez alapján bizton kijelenthető, hogy nem 2023 volt a stúdió legsikeresebb éve – nem a tavalyi termés lesz az, amire Kevin Feige-ék büszkén verhetik a mellüket.
A három mozifilmjük közül egyedül A galaxis őrzői 3 tudott nagyot menni, a sorozatok terén csupán a Lokit ölelték keblükre a rajongók – illetve annyiban pontosítanék, hogy a Mi lenne, ha…? második szezonját is szerették, csak lehet, hogy én vagyok már túl öreg ehhez a bohóckodáshoz. Hozzá kell tenni, ez az évad még a 2021-22-es állapotok közepette készült, mielőtt a Marvel Studios elkezdett volna belegondolni abba, hogy talán nem kéne annyira erőltetni a túltolt, óvodás poénokat, az erőtlen és épp ezért rendre kudarcba fulladó kockázatvállalást, na meg a minden korosztályt megszólítani akaró szellemiséget, ennek fényében a „folytatás” is ugyanazt tudja, mint az előd.
Ugyanazokkal az eszközökkel dolgozik, ugyanazt nyújtja, ezért ugyanúgy képtelen berántani azokat, akiknek már az sem tetszett. Teljes mértékben a 2021-22-es marveles eszmék szerint működik. Megint nyomatják a csapatos beszólogatást és csipkelődést úgy, hogy az minden áron vicces és vagány legyen (azóta talán már rájöttek, hogy minél jobban erőltetnek valamit, annál rosszabb lesz a végeredmény). Megint olyan sztorikat gagyiznak el, ami a képregényekben zseniális volt (ezúttal Neil Gaiman 1602-je járt így, az itteni változat az eredetihez képest nettó röhej). És megint nevetségesen túldimenzionálnak hősöket, mert képtelenek komplex karakterfejlődést írni nekik (Carter Kapitány mélysége is annyiban merül ki, hogy nagyon erős, sőt, Steve Rogersnél is magasabb szintre hozzák fel – a következő évadban valószínűleg már egy szuperisten lesz, aki egy suhintással elsöpri a kozmikus lényeket is, és ha elfingja magát, rögtön ott terem egy új univerzum).
Ráadásul hiába az epizodikus forma, az első évadhoz hasonlóan megint összefüggnek a részek, ami szintén nem válik előnyére a koncepciónak. A sorozat nyugodtan meglenne egymástól független, kilenc különálló felvonással, bár az összképen sokat az sem segített volna, a második szezon alapjában véve is gyors és semmitmondó lezárásokkal operál. Amíg a képregényekben tökéletesen működtek 24 oldalon ezek a történetek, addig a sorozatnak sokszor kevés a fél óra, nemhogy logikusan megszerkesztett, hiteles karakterprezentálásra, de néha még minimális szinten átgondolt cselekményre is (remek példa erre a Tíz Gyűrűs rész, amelyben Odinból gonosz, Helából pedig pozitív figurát faragtak – az elgondolás az első Thor-film esztétikáját követi, csak ott ehhez két óra állt rendelkezésre). Voltaképp ez a legnagyobb baja a második évadnak: hogy baromira nincs átgondolva.
Jól lehet, a lazább szabályok tálcán kínálják az esélyt az íróknak, hogy úgy alakítsák az eseményeket, ahogy kedvük tartja, viszont érdemben képtelenek élni a koncepció és a multiverzum adta végtelen lehetőségekkel – és ha élnek is, akkor is csak a karakterek és a megfontolt narratíva sínyli meg. Valószínűleg a szinkronszínészek is panaszkodhattak, hogy nem kapnak elég pénzt a munkájukért, mert ebben az évadban annyit pofáznak, hogy az nem igaz, többet, mint bármelyik korábbi MCU-produktumban: elképesztő mennyiségű a párbeszéd, mindenkinek szófosása van, de a dialógusok legtöbbször körülbelül egy hat éves kisgyerek szintjén mozognak.
Szóval nincs igazán új a nap alatt: a Marvel továbbra sem képes újítani és frissíteni azon a formulán, ami egy ideig egész jól bevált, de mostanra már egyre inkább elfárad, tulajdonképpen a Mi lenne, ha…? második szezonjában is a tömeggyártott MCU-stílus újabb képviselőjét üdvözölhetjük. Mondjuk annyiban védhető a dolog, hogy ugye ez még az „újratervezés” előtt vagy közben készült, amikor sokat már nem lehetett tenni érte…
… vagy ahogy korábban mondtam, lehet tényleg csak arról van szó, hogy én vagyok már túl öreg ehhez.
Gamekapocs értékelés: 4.5
Készítő: A. C. Bradley
Rendező: Stephan Franck, Bryan Andrews
Producer: Danielle Costa, Dana Vasquez-Eberhardt
Író: Matthew Chauncey, A. C. Bradley, Ryan Little
Szereplők: Jeffrey Wright, Karen Gillan, Jude Law, Michael Rooker, Seth Green, Taika Waititi, Peter Serafinowich, Fred Tatasciore, Michael Douglas, Hayley Atwell, John Slattery, Kurt Russell, Chris Hemsworth, Laurence Fishburne, Sebastian Stan, Atandwa Kani, Jon Favreau, Kat Dennings, Cobie Smulders, Sam Rockwell, Mark Ruffalo, Jeremy Renner, Ross Marquand, Samuel L. Jackson, Frank Grillo, Rachel Weisz, Elizabeth Olsen, Benedict Cumberbatch, Clancy Brown, Cate Blanchett, Tom Hiddleston, Idris Elba, Paul Rudd, Stanley Tucci
Zene: Nora Kroll-Rosenbaum
Vágó: Anton Capaldo-Smith
Gyártó: Marvel Studios Animation
Forgalmazó: Disney+
Játékidő: 30-37 perc
Évadok száma: 1
Epizódok száma: 9
Premier: 2023. december 22. - december 30.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.