Gondolom a fenti sor sokaknak ismerős.Mivel a cikkem hasonló dologról szól, gondoltam bevetem.A cím alapján egy futurisztikus gépezettel felvértezett alakot képzelünk el, de ez egyáltalán nem erről szól.

 Az előző generációnak (apa, anya, nagyszülők) nem adatott meg a videójáték lehetősége, legalábbis az enyémnek, mivel maholnap 30 éves leszek.Azt nem merem állítani, hogy ez baj, de amikor elnézem a sok idősebb magányos embert, csak arra tudok gondolni, milyen kár, hogy nem gamerek!Hiszen e hobbi sok unalmas órát képes biztosítani és legyőzni az egyedüllét gondolatát.Mi játékosok ezt megértjük.Ha nagymamám azt mondja:-Még mindig játszol?Ez már nem neked való. Ilyenkor nem vitatkozom és nem próbálom meg elmagyarázni neki ezt a dolgot, hiszen biztos, hogy soha nem értené meg.De a nők még ma sem képesek ezt elfogadni úgy, ahogy mi srácok\férfiak ezt látjuk.Tudom, hogy sok csaj tolja a gémeket, de azért nem annyira sok, hogy őket is gamereknek nevezzük.Ez tapasztalatból mondom.Szerencsés az, akinek a csaja játékos.Vagy mégsem?Mert szerintem jobb, ha a párunk nem űzi ezt a hobbit, mert akkor olykor-olykor ráébreszt minket az élet egyéb\fontosabb teendőire.Kövezzetek meg, de bárki bármit mond, a gamezés férfidolog :)

 Kicsit elkalandoztam.Visszatérve a témához, komolyan elgondolkodtató, hogy MI hol leszünk szüleink, de inkább nagyszüleink korában?Most még könnyű ezt elképzelni, mellbeveregetve azt állítjuk, hogy mi vénségünkre is vérbeli gamerek maradunk.Hisz szerénységünk ebbe a korban született, ahol ezt a hobbit büszkeségnek tartjuk.De mi a helyzet az utódainkkal, gyerekekkel és unokákkal?Mellettük is tolni fogjuk a fasza stuffokat vagy inkább arra fogunk törekedni, hogy több időt szenteljenek a tanulásnak, hogy lehessenek valakik?Bennünk lesz az akarat, hogy megmutassuk nekik a legnagyobb gameket, de ugyanakkor tudatunk azt fogja diktálni:- Ez nem helyes! Mégis nekünk az ő korukban ez helyesnek tűnt, már ami a hobbit illeti.Inkább ezzel foglalkozzanak, mint a narkóval.Ugyanakkor tudjuk, hogy ez az elfoglaltság mennyi időt képes megemészteni.Mi pedig embert akarunk faragni belőlük, de vajon a videójátszás mellett lesz-e elegendő lehetősékük erre?

 Erre most mai fejjel nehéz lenne választ adni.Gondoljunk csak bele!Mi ott fogjuk nyomni a gameket, mint állat.Nekik meg majd azt mondjuk:-Mars tanulni (?) Kicsit fura ez, de helyesnek tűnik.Oké, sokan képesek tanulni és játszani egyaránt.De a több 100  játékba ölt órák\évek után már nehogy azt mondjátok nekem, hogy gyerekeitek számára is ez okés lenne!Az fix, hogy mi örökkön örökké gamerek maradunk, de mégis, mi lesz az utódokkal?Ha erre kerül a sor, milyen példával szolgálhatunk?Mit tegyünk, ha eljön ez az idő?Ötletek?