ELSŐ FEJEZET

Tikkasztó hőség lengte be a tájat, ahogy a nap vakító fénysugarakkal bombázta a vidéket. Apollón nyilai eloszlatták a fellegeket Parga hegyekkel határolt városa fölül. Ebbe a tengerparti üdülőhelyre érkezett John Middleton és neje, Susan. Hetekig gondolkodtak, hogy hol töltsék el nyaralásukat, mígnem választásuk Pargára esett, mely méltán érdemelte ki hírnevét. Kellemes strandjai, emeletes, hegyoldalra épült házai és a város látképét uraló velencei vár romja vonzó úticélként lebegett a turisták előtt.

A házaspár tehát nem habozott tovább. Felkerekedtek londoni lakásukból, és a reptérre siettek. Útjuk Korfu szigetére vezetett, hol három csodálatos napot tölthettek, majd egy komp átvitte őket Igoumenitsza modern kikötővárosába, a szárazföld első állomására. Itt béreltek autót, s eljutottak az alig harminc kilométerre lévő Pargára. Vadregényes öblök és hegyek közt megbúvó falvakon keresztül érték el a várost, melynek festői szépsége feltárult előttük végre.

Szűk utcákat hagytak maguk mögött, mire megtalálták az apartmant, amit lefoglaltak. Az útról lekanyarodva egy emelkedőn gurultak, közben kétoldalt megsárgult bokrokkal tarkított kertek suhantak, melyek után egy földszintes, lapos tetejű ház állta útjukat. Falai hófehéren verték vissza a napfényt, s kékre festett ablakkeretei éles kontrasztot alkottak. Az épületet három méter magas sövény választotta el a szomszédoktól. Lejjebb, a száraz bokrok között, olajfák sűrű lombjai takarták el a várost átszelő utat.

A házaspár kiszállt a kék Fiatból, majd átvágtak az udvaron és megálltak a nyitott ajtóban.

- Van itt valaki? - kérdezte John görögül.

A férfi jól beszélte a nyelvet, mivel édesanyja görög származású volt. Szülei Athénban ismerkedtek meg. John apja - Richard Middleton - orvosként dolgozott és egy konferencia miatt utazott a városba, melyen számos másik ország vezető sebészei vettek részt. Ezen a konferencián ismerte meg jövendő feleségét, akivel azonnal egymásba szerettek. A férfi alig bírt figyelni az előadásra, annyira elbűvölte a nő szépsége. Több mint két hétig tartózkodott Athénban, majd visszatért Angliába, de a kapcsolat nem szűnt meg közöttük és egy év múlva a nő Londba költözött. Szerencsére Richard elintézte, hogy ugyanabban a kórházban dolgozhassanak. Hamarosan összeházasodtak és nem sokkal később teherbe is ejtette feleségét. Határtalanul boldogok voltak és úgy érezték, a gyerek megpecsételi házasságukat. John szerető családban nőtt föl.

Az Oxfordi Egyetemen ismerte meg Susant, aki nagy hatást gyakorolt rá és kiderült, hogy ugyanazokra a szakokra járt, mint John, így többször lehettek egymás közelében. Sokszor találkoztak, miközben elmélyült a kapcsolatuk. Susan rendkívül vonzó nő volt. Hosszú barna haja és csokoládébarna szeme kellemes összhangban állt csinos arcával, melyben telt ajkak és a szenvedély tüzében égő szemek ültek. A karcsú, sportos alkatú lányt ugyancsak elbűvölte a férfi örökké kócos haja és kissé szomorkás fekete szeme. Állandóan borostás arca őszinte jellemről tanúskodott.

Mindketten történelmet tanultak és tanulmányaik elvégzése után a Londoni Egyetemen tanítottak. Immár három éve. Tanárok és diákok egyaránt kedvelték őket.

- Van itt valaki? - ismételte meg a kérdést John, mire a hátsó udvarból előbukkant egy középkorú takarítónő, aki a felmosót és  vödröt lerakva eléjük sietett.

- Elnézést! A medencénél voltam és nem hallotta, hogy megérkeztek. A nevem Maria Rizou. Önök a Middleton házaspár?

- Személyesen - mosolygott Susan.

- Örvendek a szerencsének! A ház készen áll, ahogy kérték. A szezon még nem indult be teljesen, úgyhogy nem fogja zavarni önöket a sok turista. Egy hónapig más nem is bérelte ki az apartmant, ezért egyedül élvezhetik a nyaralást. Vangelisz, a férjem, és én a szomszédban lakunk egy kisebb házban.

- Köszönjük Maria! A kulcsok magánál vannak?

- Igen, tessék! - nyújtotta át a nő. - Én akkor most magukra hagyom önöket. Vangelisz nemsokára hazaér a boltból és jobb, ha én pakolok be helyette a hűtőbe. Állandóan összetör valamit.

Miután Maria távozott, John berakta a bőröndöket és Susan nekilátott kicsomagolni.A férfi segíteni akart neki, de a nő inkább játékosan elzavarta, hogy ne legyen útban.

- Menj és sétálj a városban addig! Ezt egyedül is elintézem.

- Ahogy kívánod drágám. Megyek és megnézem, milyen a felhozatal - cukkolta feleségét, aki hozzávágott egy párnát válaszként.

- Legalább valami rendes háziasszonyt szedj fel! - vette a lapot Susan, de John nevetve megcsókolta.

Mindig ugratták egymást, de soha egy percig nem gondolták komolyan, amit mondtak. John fogta a fényképezőgépét és elhagyta a házat, hogy felfedezze Parga szépségeit.

Körülbelül negyedórát vette igénybe, hogy lejusson a központba, ahol szűk kis utcák között bandukolt, gyönyörködve a fehér házak falaira felfutó virágokban, átérezve a település hangulatát. A házak előtt idős asszonyok üldögéltek csendben nézelődve, míg férjeik a tavernákban beszélgettek az asztaloknál egy pohár frappé mellett, hosszú órákig.

John furcsa nyugalmat érzett séta közben. A fák üde zöld színben pompáztak, a madarak csiripeltek és a nap fénye szikrázva verődött vissza a távolban kéken csillogó tengerről. Parga teraszosan épült a hegyoldalra a Pindosz hegység lábánál. John a kikötő felé tartott. Éttermek sora mellett haladt el, ahol elég sok görög vendég üldögélt, ám néhány turista is előfordult. Végül leért a kikötőbe, ahol vízi taxik, séta-és halászhajók ringatóztak a lágy hullámokon, miközben a közeli bazársorról az árusok és vevők hangjai töltötték meg a levegőt. A kikötő melletti strandról gyerekek vidám zsivaját hozta a szél, de a tenger zúgása hangosabbnak bizonyult, ahogy visszaverődött az öbölt körülölelő sziklafalakról.

Azonban a férfi tekintetét a kikötővel szemben emelkedő Panagiasz-sziget ragadta meg, melynek fehér falú temploma és örökzöld fái, ékkőként ragyogtak a tenger hátterében. HOsszú percekig gyönyörködött a látványban, melyet a pargai vár kikötő fölé tornyosuló alakja uralt.

- Lenyűgöző, igaz? - szólította meg egy hang, mire megfordulva egy szemüveges, baseball sapkát viselő alakot pillantott meg. Napbarnított arca barátságos benyomást keltett, bár éles ellentétben állt szőke hajával. Fehér pólót és rövidnadrágot viselt, nyakában fényképezőgép lógott, melyet ebben a percben kapcsolt ki.

- Valóban az.

- Én már lassan négy éve látogatok el ide. Egy újságíró nem is kívánhat nyugodtabb helyet a pihenésre.

- Maga újságíró?

- Oknyomozó riporter. A nevem Aposztolisz Zaglanikisz. Ön mivel foglalkozik?

- John Middleton - fogott kezet a férfival. - Történelmet és ókori nyelveket tanítok Londonban. MIkor érkezett?

- Három napja. Athén nyüzsgése már kezdett az agyamra menni. Remekül beszéli a nyelvet, egyébként.

- Anyámtól tanultam. A feleségemmel bérelünk egy apartmant. Azt terveztük, hogy egy hónapig maradunk.

- Sok szerencsét hozzá! Ez az első napjuk?

- Így van.

- Ez esetben látogassanak el a Captain's tavernába ma este. Nyolckor görög estet tartanak. Remek ételekkel találkozhatnak, garantálom.

- Megbeszélem a nejemmel.

- Tegyen úgy. Alig tíz percnyire van a központtól, a Valtosz strandon. Könnyű megtalálni. Én mindenképp ott leszek, mert Zoé, a pincérlány, igencsak elbűvölő teremtés. Már régóta próbálom meghódítani, de még nem állt kötélnek - nevetett Zaglanikisz.

- Majd drukkolok. Ha nem haragszik, most mennem kell. Susan már biztos vár rám.

- Természetesen. Remélem nem baj, hogy magára akaszkodtam? Csak szeretek emberekkel ismerkedni. Szakmai ártalom.

- Dehogyis, Mr. Zaglanikisz. Örülök, hogy már az első napon szereztem egy ismerőst.

- Ha bármiben a segítségükre lehetek, szóljon! A Margarita apartmanban szálltam meg.

- Nem felejtem el. Viszlát! - köszönt el John, aztán távozott, magára hagyva a férfit. A riporter elvegyült az arra kószáló szerelmespárok között.

John útközben megállt az egyik újságosnál és vett egy pargai térképet, majd elhagyta a kikötőt. Úgy gondolta, rábeszéli feleségét, hogy látogassanak el a tavernába. Egy romantikus vacsora és szórakoztató műsor után még bármit csinálhatnak egy meleg éjszakán. A férfi elmosolyodott, mert már volt ötlete az est hátralevő részére.