Bevezető

Nem vártam sokat a Mooseman-től, de szerencsére kellemesen csalódtam. Mielőtt elkezdtem vele játszani nem olvastam utána, hogy mégis miről fog szólni a játék és mégis milyen. Úgy voltam vele, hogy ismét itt egy 2D-s platformer ügyességi játék, hát rendben nézzük meg legalább addig sem unatkozom. Szerencsére nem bántam meg a döntésem és most veletek is megosztom miért tetszett ennyire a játék.

Külcsín

Amikor először ránéztem a játékra, egyből a Limbo féle sötét egyszerű képvilág jutott eszembe. Mostanában szinte elvárt minimum az ügyességi játékoknál az ilyen sötét, kontrasztokra épülő látványvilág (lásd még: Hollow Knight)?
Szerencsére a készítők ezen is tudtak csavarni egyet. Nagyon sokat dob a játék atmoszféráján, hogy a játék mintha ecsettel lenne megfestve. Nagyon hangulatos és szép is egyben. Régen volt olyan játékkal dolgom, amivel ha játszottam néhol tátva maradt a szám, amiatt amit látok. A Mooseman-nél ez volt a helyzet. A barlangrajzok, az égbolt, a karakterek és maga a világ annyira szépen egyben van amire régen láttam utoljára példát. A "szellemvilágba" való átlépéskor pedig ha lehet még jobban fest a játék. 

Külön ki szeretném emelni a játék zenei aláfestését is. Nagyon szép törzsi, folklór dallamokat hallhatunk a játék alatt, külön dicséret jár érte. 

Játékmenet

Ha már előbb említettem a "szellemvilágot" akkor essen szó a játék tartalmi részéről és a játékmenetről is. A játékos egy sámánt, egy jávorszarvas embert alakít, aki elszakadva a törzsétől kalandra indul a létezés három különböző síkján. Lehetőségünk van a szellemvilágba való átmenetre, ekkor láthatjuk azokat a dolgokat is amik egy-egy logikai feladványhoz vagy csak szimplán a továbbjutáshoz szükségesek. A váltás két sík között a space lenyomásával történik, ilyenkor karakterünk egy jávorszarvas koponyát visel és látja a szellemvilág lakóit, régi idők árnyait, régi hidakat és átkelőket és ősi szellemeket. A két sík közötti váltás nem csak a játékmenetre van hatással, hanem a játék képi világára is. Olyan dolgokat és alakokat is láthatunk a szellemvilágban, amit egyébként a "rendes" síkon nem, vagy csak elnagyoltan.
Nagyon ötletesre sikerült a másik világ játékmenetben való használata. Egy egyszerű példa; adott két platform, amik között látszólag nincsen semmilyen híd, vagy átjáró. Átváltunk a szellemvilágba és máris megjelenik számunkra a híd. Máskor köveket mozgatunk, hogy a magaslatokat elérjük és az is előfordul, hogy a kőbe kell belebújnunk, hogy a ránk törő ellenfelek elől elrejtőzzünk. Többnyire nem ilyen egyszerű fejtörőkkel kell megküzdenünk, de többségükre elmondható, hogy a szellemvilágban kell kutakodnunk a megoldásokért, már csak azért is mert néhány megoldás, felirat és segítség csakis ott lelhető fel. 

Ami nem tetszett

Bármennyire is élvezetes a Mooseman, mire az ember felocsúdik az ámulatból, hogy milyen hangulatos kis játékkal van dolga, addigra már vége is szakad. A játék eszméletlen rövid, körülbelül egy - másfél óra alatt végigjátszató. Ezt az időd kitolhatjuk azzal, ha ereklyéket keresünk amik egész jól el vannak dugva. 

Összegzés

Ne szegje senki kedvét a játék rövidsége. A más kultúrák iránt érdeklődők számára kötelező, a többieknek pedig erősen ajánlott a játék. Rövidsége ellenére varázslatos utazás vár a játékosra, egy olyan kultúrába amelyet ritkán látunk játékokban.