Boss Level - Játszd újra! filmkritika

Insert Coin!

1854.png

A 2020-as (vagy 2021-es?) Boss Level-t annyi korábbi, klasszikus film inspirálta, és ezek felemlegetése a különböző kritikákban annyira elcsépelt és fárasztó lett, hogy igazából nem is kezdem el őket felsorolni. Az alaptörténete egyáltalán nem újdonság (főhősünk újra és újra átéli ugyanazt a napot), az időhurkos vígjátékokból és akciófilmekből pedig lassan már Dunát lehetne rekeszteni, és bár a bennük alkalmazott, ezerszer felhasznált és elkoptatott klisék nagyjából ugyanazok, ami miatt elvileg már alanyi jogon unalmasnak és laposnak kellene lennie az újabb próbálkozásoknak (tegyük hozzá: nagy részük az is), mégis vannak olyan rendezők, akik nem restek ezredjére is eladni ugyanazt a formulát – pontosabban: nem csak eladni, hanem jól eladni. Most épp a ’90-es évek óta pályán lévő Joe Carnahan (NarkóFüstölgő ászokSzupercsapatFehér pokol, meg még egy rakás olyan projekt, amiből nem lett az égvilágon semmi) jött elő a farbával, és a tőle megszokott laza, szenvtelen és vérmocskos stílusban próbál kisajtolni valamit abból a koncepcióból, amiből hasonló annyi van már, mint égen a csillag. Carnahan pályáját – ahogy előbb is említettem – rengeteg olyan film tarkítja, ami legjobb esetben is csak az előkészületi fázisig jutott, vagy ha meg is született, az már nem az ő keze-nyomát dicséri (legutóbb a Bad Boys 3 volt ilyen – a végeredményt látva nehéz elhinni, hogy az nem volt eleve veszett ügy), de nem úgy a Boss Level! A film voltaképp az Idétlen időkig és A holnap határa összemixelése (hogy csak a legjobb időhurkos produkciókat említsük – igen, nyilván nem bírtam ki, hogy ne példálózzak velük én is), egy-két nyugodt, dialógus központú jelenettől eltekintve elejétől a végéig pörög, néhány vagány egysorossal, sok lövöldözéssel, autósüldözéssel, kardcsörtével és rengeteg hullával, gondolkodni meg nem nagyon kell rajta – azaz színtiszta akciófilm, amilyennek lennie kell.  

3032.png

A sztori főszereplője egy visszavonult, különleges egységben szolgált katona, Roy Pulver (a hamar megkedvelhető Frank Grillo megformálásában, ami azért nagy szó, mert emberünk jobbára szemét, unszimpatikus genyákat alakít), aki valamilyen különös, ködös oknál fogva újra és újra átéli ugyanazt a napot, miután meghal, ráadásul szüntelenül meg akarja őt ölni egy rakás képzett, profi bérgyilkos, szusszanásnyi időt sem hagyva neki. Carnahan szépen végigmegy az ilyenkor bevett sablonokon, és azzal az érdekes, ámbár egyáltalán nem eredeti ötlettel bolondítja meg a koncepciót, hogy az egész filmre ráhúzza a videojátékos struktúrát. A főhőst szitává lövik, felgyújtják, lefejezik, felrobbantják, és ugyanonnan (gyk. a legutóbbi mentési ponttól) kezdi újra a mókát? Check! Roy először rendre elbukik a nálánál sokkal erősebb és ügyesebb ellenfelekkel szemben, de végül hosszas gyakorlás után felfejlődik az ő szintjükre? Check! Roy a sokadik próbálkozás után már előre tudja, honnan fognak jönni az ellenfelek, ezért apró csaláshoz folyamodva megvárja, amíg összegyűlnek egy helyen, hogy könnyedén végezhessen velük egyszerre? Check! Roy szépen sorjában csap össze a láthatóan és szándékosan egyre erősebb ellenlábasokkal, és aztán eljut az ultimate fő boss-hoz (akit itt az utánozhatatlan Mel Gibson alakít, már-már perverz örömmel)? Check! Ehhez jönnek még az időhurkos filmek szokásos alapjai, hogy a főhős már kívülről fújja, mikor, mi és hogyan fog történni, vagy, hogy egy idő után már a halál sem érdekli, sőt, sokszor pont ő öli meg magát, vagy épp az, hogy miközben a helyzet megoldásán fáradozik, rálel valami új, eddig figyelmen kívül hagyott dologra, amelytől jobb ember lesz, és ami célt ad az életének.  

3030.png

Csontig lerágott panelek, csontig lerágott panelek hátán, viszont Carnahan jól keveri az ismerős lapokat, és egy kifejezetten szórakoztató, sodró lendületű végeredmény sül ki a receptből. Az ismerős elemeket és kliséket vagány, vérgőzös és néhol mulattatóan groteszk stílussal ellensúlyozza, és persze szarkasztikus humorral, ami alanyi jogon biztosítja, hogy egy percig se vegyük komolyan azt, amit látunk. Ennek érdekében már rögtön az elején elengedi a pórázt, és az első 20 perccel sikeresen ki is jelöli a film útját, amely iránymutatás egyszerre idézi meg például a Grand Theft Auto-sorozat fékevesztett, őrült játszóterét és a klasszikus árkád-játékok stílusát. A tömény akcióorgiát persze idővel drámai szálak és beszélgetések szakítják meg, amelyek szerencsére korrekt módon töltik ki az időt két akciójelenet között (bár nem egy olyan van közöttük, ami miatt az amúgy rövid 100 perces játékidő jóval többnek érződik), sőt, érdekes módon eléri azt, ami a videojátékokból készült filmadaptációknak eddig még egyáltalán nem jött össze. Megmutatja, hogy mi mindenre képesek ezek az alkotások, pozitív és tiszteletreméltó, odaadó képet fest róluk abban a kontextusban, hogy a főhős a videojátékok szeretetén keresztül kerül közelebb a fiához. Ennek köszönhetően bizonyos szemszögből nézve a Boss Level az egyik legjobb videojátékadaptáció, azzal a pikantériával, hogy nem videojátékból készült.  

3031.png

Vagy úgyis mondhatnám, hogy a Boss Level a VHS-korszak egyik kellemes darabja, annyi különbséggel, hogy 2020-ban szabadult el Hollywood boszorkánykonyhájáról.

Boss_Level-217735152-large.jpg

2 komment - szólj hozzá!

J.J. Abrams Superman-rebooton dolgozik

Közeleg az újravágott Justice League premierje, de úgy tűnik, hogy a Warner ennek ellenére is kezd eltávolodni Zack Snyder Acélemberétől. Az új szuperhősfilmet J.J. Abrams és a Bad Robot szállítja majd.

Bemutatkozott az Aliens: Fireteam

Három tengerészgyalogos a xenomorphok végtelen hordái ellen - ugyan, mi baj lehet ebből? Bemutatkozott az Aliens: Fireteam, amelyben két jóbarátunk oldalán küzdhetünk meg az Alien-univerzum savköpő rondaságaival.

Késik a Cyberpunk 2077 következő nagy frissítése

A CD Projekt RED két jelentős patchet ígért a Cyberpunk 2077-hez. Az első gond nélkül be is futott, a második azonban nem jelenik meg februárban, de túl sokat azért nem kell várnunk rá.

Megkapta első előzetesét a Bomb Rush Cyberfunk

A Jet Set Radio szellemi örökösének készülő Bomb Rush Cyberfunkban funky zenére suhanunk át a városon, rázzuk le a zsarukat, és hagyjuk rajta minden épületen az ismertetőjegyünket.

Batmanről szól a Justice League új teasere

Nem kell már sokat várnunk arra, hogy megnézhessük a Zack Snyder's Justice League több mint négyórás vágatát, de addig is kapunk egy kis ízelítőt Ben Affleck Batmanjéből.

MMO-stílusjegyek is lesznek a Diablo: Immortalban

Habár a Diablo IV, illetve a Diablo II: Resurrected ellopta a rivaldafényt az idei BlizzConon a mobilos Diablo spin-off elől, azért a Blizzard nem feledkezett meg az Immortalról sem, a rendezvény alatt pedig arról is mesélt, hogy mik a tervei vele.

Tartalmas előzetesen a Netflix DOTA-animéje

Akcióban, drámában és sárkányokban gazdag előzetessel jelentkezett a Netflix szárnyai alatt készülő DOTA: Dragon's Blood. Szerencsére már nem kell sokat várnunk a premierre sem.

Steam - frissült a Remote Play Together

Igazán hasznos funkcióval bővült a Steam Remote Play Together, ugyanis a bétakliensben már Steam-fiók nélküli barátokat is beinvitálhatunk bármelyik, a rendszer által támogatott couch co-op játékba.

Gyönyörűen fest a Hoa játékmenete

A Hoa fejlesztői szerint a játék varázslatosan gyönyörű látványvilágát a Studio Ghibli alkotásai ihlették, a gameplay alapján pedig a platformer le sem tagadhatná, hogy honnan kapta az inspirációt.

Március végén jön a Doom 3 PS VR-os kiadása

A Bethesda Softworks és az id Software mindenféle felhajtást hanyagolva jelentették be, hogy PS VR-ra költözik a Doom harmadik epizódja. A Doom 3:VR Edition tartalmazni fogja a Resurrection of Evil és a The Lost Mission expanziót is.