Yakuza 4 Remastered teszt

A Yakuza Remastered Collection keretein belül azok is pótolhatják a sorozat részeit, akik csak a PlayStation 4 megjelenésével ismerkedtek meg a Sega alvilági játékával. A három epizódot felkaroló kollekció középső tagját néztük most meg.

Alapvetően nagyon dicséretes kezdeményezés a Sega részéről, hogy azokkal is szeretné megismertetni a teljes Yakuza-sagát, akik csak a PlayStation 4 megvétele után kezdtek el ismerkedni a sorozattal. Többek között ennek eredményeként született meg a Yakuza Remastered Collection ötlete, ami kisebb csúszással, de egybecsomagolva kínálja a Yakuza 3, a Yakuza 4 és a Yakuza 5 újrázásait. Múlt hónapban kibeszéltük a harmadik rész felmelegítésére tett kísérletet, most pedig a negyedik epizód lesz terítéken, amit aztán csak jövő februárban követ a Yakuza 5 felturbózott változata. A koronát minderre azt teszi fel, hogy ezt követően az igazán elvakult rajongók akár dobozos formában is beszerezhetik majd kedvencüket.

A Yakuza 4 több szempontból is különleges, hiszen ez volt a sorozat történetének első olyan epizódja, amiben egyszerre több főszereplő is szóhoz jutott, ráadásul ez volt az első olyan játék a sorban, amelyen nem dolgozott a korábbi rendező, Daisuke Sato. Érdekes, de talán ez az éles váltás is szükséges volt ahhoz, hogy az így érkezett vérfrissítés végül jól süljön el, a negyedik Yakuza ugyanis nem csak tartalomban kontrázott rá az addigra kicsit megfáradt franchise harmadik felvonására, de története szempontjából is egy sokkal izgalmasabb alvilági sztorit vázolt fel, amiben óriási szerepe volt a többszereplős történetmesélésnek is.

Shun Akiyama például hajléktalanként küzdötte magát vissza a társadalom pereméről. Jelenleg egy kockázati tőkebefektető cégnél dolgozik, ahol gyakorlatilag bárkinek kölcsönt hiteleznek, de közben azért megvannak az alvilági kapcsolatai, illetve tulajdonosa Kamurocho egyik legmenőbb hostess bárjának, amely fontos szerepet kap a játékmenetben is. Aztán ott van a jakuzák korábban börtönben is ült bérgyilkosa, Taiga Saejima, akiről gyorsan kiderül, hogy hiába él gyilkolásból, a lelke mélyén egy nagyon jó ember. Végezetül pedig nem hiányozhat Kiryu Kazuma, illetve a korrupt, saját szabályait követő Masayoshi Tanimura, akinek azzal is meg kell küzdenie, hogy félvérként elfogadtassa magát.

A változatos szereplőgárda természetesen a játékmenet sokszínűségére is vastagon rányomja a bélyegét. Ugyan a történet végére összeérnek a szálak, de az addig vezető úton mindegyik karakternek megvan a maga narratívája, háttere, konfliktusa, tragédiája, felemelkedése. Tanimura esetében például kapunk egy olyan mellékszálat, ami a nem dokumentált ázsiai bevándorlók megsegítéséről szól, míg Taejima Kamurocho csatornarendszerében próbál a rendőrök elől bujkálni. Eközben Akiyama a hostess klubjának a vezetésével foglalatoskodik, így nem meglepő, hogy például arra is lehetőségünk lesz, hogy mi magunk öltöztessük, sminkeljük a nálunk dolgozó lányokat, ezzel is növelve klubunk forgalmát.

Ez a fajta változatosság a harcrendszeren is nyomot hagy, így mindegyik játszható hős teljesen egyedi harci stílust kapott. Akiyama például halálos rúgásai miatt veszélyes ellenfél, Saejima csontropogtató, erőteljes ütéseivel, Tanimura pedig a parry-támadásaival rak rendet egy-egy csetepaté közben. Az alapok sajnos nem változtak, most is heat-támadásokon és a kombókon lesz a hangsúly, kár, hogy a folyamatosan fejleszthető képességeinknek, életerőnknek és sebzésünknek köszönhetően egy idő után nagyon könnyű az ellenfeleket földbe döngölni.

Közben viszont elképesztő mennyiségű minijátékkal vagy mellékküldetéssel lehet elütni az időt. Most is lehetőségünk lesz bowlingozni, biliárdozni, mahjongozni, golfozni, horgászni vagy arcade játékteremben elszórni a nehezen összegyűjtött pénzünket. És akkor ott van még a hostess bárunk és a lányok menedzselése, vagy a dojóban zajló harcosképzés, akiket aztán a földalatti Purgatory versenyeken mérettethetünk meg. A játék helyszíne is kapott némi bővítést, így Kamurocho városában már nem csak az utcákat járhatjuk, hanem bemerészkedhetünk a föld alatt található csatornarendszerbe, illetve az épületek tetején is érdemes lesz majd körbenézni.

Ha már egy felújított kiadást kapunk kézhez, érdemes megemlékezni a játék technológiai oldaláról is. Sajnos sok jóval nem igazán szolgálhatok, a Sega a Yakuza 3 után sem vette a fáradtságot, így a Dragon Engine képességei most sem igazán köszönnek vissza. Habár a nyolcéves Yakuza 4 nem öregedett rosszul, így a korosodó látványvilág nem néz ki rosszul 1080p és 60 fps mellett sem, de azért így is ráfért volna egy kis tatarozás. Magát a játékélményt sem sikerült fokozni, így mostanra már elavult megoldások is benne maradtak a játékban, ami viszont nagyon jó, az az eredeti japán szinkron és az angol felirat párosa, amire egy szava sem lehet a rajongóknak. Ez utóbbi kapcsán egyébként történt egy kis változás, mert a Masayoshi Tanimura karakterét eredetileg megszólaltató Hiroki Narimiya időközben nyugdíjba vonult, így nem csak a külseje változott meg a főhősnek, de a hangja is, amit ezúttal Toshiki Masuda kölcsönzött, és aki egyébként pazar munkát végzett.

A Yakuza 4 Remastered, mint felújított kiadás semmivel sem nyújt többet a harmadik rész felmelegített változatánál. Viszont játékmenetben és tartalomban alaposan felülmúlja azt, és miután ez a felvonás nem öregedett olyan rosszul, a látványvilág darabossága is könnyebben megbocsátható neki. Már csak azért is, mert a négy főszereplő története végig izgalmas és változatos, így nem csoda, hogy a rajongók szerint egyértelműen a sorozat egyik legjobb darabja a negyedik rész, amit a megúszós felújítás ellenére is érdemes kipróbálni.

A Yakuza 4 Remastered PlayStation 4-re jelent meg. Mi PlayStation 4 Prón teszteltük.


0 komment - szólj hozzá!