Liberated teszt

Érdekes vállalást tett az Atomic Wolf a Liberateddel: megpróbálták keverni a digitális képregények kockáit az oldalnézetes játékok világával. A történetmeséléshez egyértelműen értenek, a játékelemeket azonban nem sikerült jól integrálniuk.

Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a magánélet gyakorlatilag nem létező fogalom! A kormány tudja, mire költjük a pénzünket, miről írunk a közösségi oldalakon, hogy mikor utazunk jegy nélkül a vonaton. Jó, azt hiszem, ezzel senkitől nem kértem teljesíthetetlent. Nem csak azért, mert a hasonló felütésű disztópikus sztorik már a könyökünkön jönnek ki, hanem mert ennek számos mozzanatát a valóságban is tapasztaljuk.

A Liberated a legújabb játék a sorban, ami ezeket a kérdéseket feszegeti. Egy olyan közeli jövőben játszódik, ahol az állam totális megfigyelés alatt tart mindenkit, és már csak azért bajba kerülsz, mert a rossz kérdést tetted fel a Facebookon – vagy mert épp nem vagy elég aktív ott. Ebben a világban a Liberated nevű lázadócsoport próbálja felnyitni az emberek szemét, és végeredményben megdönteni a korrupt, manipulációra és félelemkeltésre épülő hatalmat.

A lengyel Atomic Wolf gondozásában készült fejlesztés különös kísérlet: nem is annyira videojáték, sokkal inkább egy digitális képregény, aminek egyes paneljei interaktívvá válnak. Olykor csak annyi beleszólásunk van, hogy döntést hozzunk, vagy végrehajtsunk egy quick time eventet, máskor azonban fegyvert kell ragadnunk, és belevetnünk magunkat az akcióba.

Ebből eredően a Liberated legegyedibb vonása a tálalása. Amikor elindítjuk a játékot, a képernyő közepét elfoglalja egy virtuális képregényfüzet, amely elsőre csak fehér panelekkel van tele, de ahogy haladunk, ezek feltöltődnek. A noiros beütésű történet fekete-fehér színvilágú képeken kel életre, amelyeket szinkron és különböző hanghatások kísérnek. Összesen négy füzetből áll a történet, amelyhez két ingyenes, "kiegészítőkiadványt" is hozzácsaptak a fejlesztők. A Liberated végigjátszása a DLC-kkel együtt is három-négy órát vesz maximum igénybe.

Maga a történet még viszonylag erősre is sikeredett. Ne számítsunk semmire, amit ne láttunk volna már a témával kapcsolatban, de az elmesélt sztori kellően keserű – bár az ősöreg klisékből épülő párbeszédek sokat tesznek a komolyanvehetőség ellen. A rendszer mindkét oldalán járunk, a Liberated tagjaként és rendőrként is játszunk, és a cselekmény kiválóan közvetíti az üzenetet: ha egy rendszer ilyen szintre jut, annak nyertese már egyáltalán nem lesz. Illetve van neki, csak az érinthetetlen. Még ha kissé fapados is a végeredmény, az Atomic Wolf nem fukarkodott a társadalomkritikával, és nagyon aktuális, amit mesél.

Amit történetmesélőként képesek voltak elvégezni a fejlesztők, azt játékkészítőként már kevésbé. A Liberated játékélménye nagyon messze van a kellemestől, és akkor finom voltam. Amikor a képregény lapjain kezedbe kerül az irányítás, a rajzokat felváltja egy 3D-sen animált környezet, amiben csak jobbra-balra mozoghatsz. A dolgunk nincs túlbonyolítva: megyünk előre, lelövünk mindenkit, aki ellenünk van, néhanap pedig egy-egy faék egyszerűségű puzzle-t is meg kell oldanunk.

A gunplay borzasztó. Akár kontrollerrel, akár egérrel célzunk, mindenhogy nehézkes, ami különösen akkor eredményez sok halált, amikor gyorsan kellene pontosan lőnünk vagy az összevissza repkedő drónokat próbáljuk leszedni. Mivel a karakterünk hajlamos lassan elővenni a fegyvert (ami pisztoly, géppuska vagy sörétes is lesz a különböző szinteken), a legjobb, amit tehetünk, hogy egyfolytában a kezünkben tartjuk, a célzást beállítjuk fejmagasságra, és ahogy menetelünk előre, egyfolytában rángatjuk a ravaszt.

Az ellenfeleink igazi sasszemek, olykor már a képernyőn kívülről kiszúrnak minket, úgyhogy a fentebb vázolt taktika a leghatásosabb. Persze az sem lehetséges mindig. Gyakran kerülünk például több ellenség közé, akik két oldalról kapásból tüzet nyitnak ránk, míg mi próbáljuk rájuk rángatni a célkeresztünket.

Van lopakodás is a Liberatedben, el tudunk rejtőzni különböző mélyedésekben, ahonnan aztán csendben végezhetünk az előttünk elvonuló fegyveresekkel. Azonban ennél sokkal jobb megoldás a lövöldözés, hacsak a szint nem kényszeríti külön ránk ezt a megközelítést. A rejtekhelyeknek egyetlen érdemi haszna van: ha elbújunk, gyorsabban gyógyulunk. Ha az ellenség kiszúr minket bujkálás közben, akkor egy quick time event menthetné meg az életünket, de mivel a játék nem szereti érzékelni az általunk lenyomott gombot, általában odaveszünk.

Ha éppen nem lövöldözünk a sidescroller részeken, akkor egy-egy rövidke akadálypályát kell megoldanunk. Eljutni ide, megnyomni egy kapcsolót, felmászni egy létrán, ilyesmi. Sajnos a karakterünk rendre darabosan mozog, a finom lépésekről sosem hallott – az ugrások gyakran elakadnak, de a létrára való felkapaszkodás sem egy leányálom. Időnként halálos csapdákat (gőznyílások, szakadékok) is el kell kerülnünk, ami sokat nem ad a játékhoz, de legalább bosszantó.

A csapnivaló irányításon nem segít, hogy a fekete-fehér képi világ sokszor a kelleténél nehezebbé teszi a tájékozódást. Az ellenfelek kiszúrása olykor probléma, olykor meg nevetségesen könnyen kiszúrhatóak – cserébe néha immúnissá válnak, ha lőnek, téged viszont megzavarnak a célzásban. Kétfajta nehézségi mód van a Liberatedben, de érdemi különbség nincs közöttük – ami nehézség van a játékban, az a vacak mechanikákból származik.

A lövöldözésen és az esetleges fejtörőkön kívül túl sok interakciót nem igényel tőlünk a játék. Habár az első füzetben még vannak olyan döntéseink, hogy elfutunk-e a rendőrség elől vagy inkább megadjuk magunkat, ezek a narratívaalapú választások a többi számban nem térnek vissza, ami kár, mert legalább a történetre hatással lehettünk volna, ha már az az egyetlen erőssége a Liberatednek.

A digitális képregények forradalmát nem a Liberated fogja elhozni. A végeredményt látva már szinte jobb lett volna, ha a fejlesztők ejtik az interaktív részeket és szimplán egy képregényt raknak össze. A rajzolt panelek amúgy is jobban néznek ki, mint az animáltak, a hanggal-zajjal ellátott képkockák pedig egy fokkal többek, mint nyomtatott társaik. A gyengén megvalósított játékelemekből következő frusztráció csak hátráltatja a cselekmény élvezetét, holott épp az lenne a dolguk, hogy jobban behúzzanak minket.

A Liberated Nintendo Switchre és PC-re jelent meg, a teszt az utóbbin készült.

4.0

Liberated teszt értékelés 4.0

Pozitívumok:

  • Nyomasztó, aktuális történet
  • Egyedi tálalás

Negatívumok:

  • Vacak irányítás, frusztráló gunplay
  • Rosszul kezelt képi világ
  • Rövid
0 komment - szólj hozzá!