MXGP 2021 teszt

Persze az állandóság nem feltétlenül rossz, ebben az esetben viszont inkább kényelmetlen, hogy a játékot elindítva ugyanazok a lehetőségek fogadják az egyszeri játékost újra és újra. Azért ne legyünk teljesen rosszmájúak, általában történik egy kis fejlődés, viszont laikus szemmel nézve szinte alig van különbség a részek között, leszámítva az évszámokat, valamint a pilótalista frissítését. Első pillantásra ez a helyzet idén sem változott meg igazán markánsan, de amint kilépünk a meglehetősen fapados menüből, hatalmas meglepetésben lehet részünk, mivel a motorok súlya és irányítása jóval valósághűbb lett.

Mielőtt azonban pezsgőt bontanánk a pódiumon, vesszünk el kicsit a puritán menüpontok között. Szerencsére sokat nem kell köztük időznünk, hiszen szinte minden egyes eleme ismerős lehet azoknak, akik akár csak egyetlen MXGP-játékkal is játszottak az elmúlt pár évben. Van itt időmérős körözgetés, sima gyorsverseny, esetleg egy külön bajnokság, vagy online megmérettetés, de természetesen a fő attrakció ezúttal is a saját karrier indításának lehetősége. A recept ismerős, saját csapatot kreálva, esetleg egy már meglévő istálló színeiben kell megmérettetnünk magunkat, először az MX2-ben, majd ha jól teljesítünk, akkor felléphetünk a nagyok közé. A futamokon elért eredményeink függvényében fejlődhetünk is, amiért cserébe fejleszthetünk az aktuális gépszörnyünkön.

A hivatalos licenceknek hála gyakran futunk majd ismerős arcokba, de a pályák nyomvonala sem lesz teljesen idegen a veteránok számára. Utóbbi többszörösen igaz, hiszen a naptárban szereplő helyszínek mellett pár régebbi klasszikus is feltűnik, ahol rendszerint egyedi kihívásokat teljesíthetünk majd. Ha pedig beleunnánk az ismert pályákon való körözgetésekbe, akkor irány a szerkesztő, ahol könnyedén létrehozhatunk saját nyomvonalakat, amiket aztán meg is oszthatunk a többi játékossal. Ez azonban nemcsak az egyetlen lehetőségünk arra, hogy kihívásokat hozzunk létre, mivel a Playgroundban ezt még könnyebben megtehetjük. Ezt elindítva ugyanis egy kissé szűkös, de eléggé változatos, bejárható helyszínre kerülünk, ahol ugyan nincs sok minden, viszont pár ellenőrzőpont lerakását követően teljesen egyedi kihívásokat hozhatunk tető alá, amiket szintén feltölthetünk az internetre.

Ez mind szép és jó, de hol van itt az újdonság? – kérdezhetik teljesen jogosan az MXGP-sorozatot ismerők. Nos, a menün túl, elindítva egy versenyt észrevehetjük, hogy itt bizony komoly változások történtek, ami leginkább a motorok irányításában érzékelhető. Először is, a motoroknak immáron érezhetően súlya van, ezért jóval finomabban kell kezelni őket, mert ha nem figyelünk, könnyedén kicsúszhatunk. Azért valódi szimulátorra így se számítson senki, viszont jóval nagyobb odafigyelést igényel a terelgetésük, még akkor is, ha bekapcsolunk pár segítséget. Utóbbiaknak hála teljesen testre szabhatjuk a játékmenetet, de érdemes felkészülni arra, hogy mindent bekapcsolva sem lesz fáklyásmenet, és alaposan meg kell izzadnunk egy-egy jobb eredmény érdekében, szóval a kezdők jobb, ha felkötik a versenyoverált.

A rengeteg gyakorlás kulcsfontosságú, hiszen itt nem lehet ész nélkül húzni a gázt, a különféle ugratók és kisebb dombok ugyanis teljesen egyedi megközelítést igényelnek. Emiatt a pályák ismerete nélkül szinte esélytelenek vagyunk, szóval rá kell szánni az időt, viszont ha elkap minket a benzingőz, onnantól kezdve nehezen szállunk le a nyeregből, ha azonban mégis, akkor az igencsak szigorú respawnnak hála újra visszapattanhatunk. Ezt azért nehéz lesz megszokni, mivel a játék nemcsak nagyobb ütközések esetén nyúl ehhez a megoldáshoz, hanem kisebb levágások után is, ami megakasztja a folyékony játékmenetet. Az sem túl baráti, hogy a rendszer sokszor telibe az ellenfelek elé pakol le minket, aminek nyilvánvalóan újabb csúfos bukás lesz a vége. Szerencsére ezt ki tudjuk kerülni a visszatekerést használva, de akkor is sokkal jobb megoldás lett volna, ha a szabálytalanságok egy részéért inkább időbüntetést kapunk.

Mondjuk, legalább a mesterséges intelligencia nem rongyol belénk folyton, szóval a korábbi részekre jellemző kamikaze pilótáknak szerencsére búcsút mondhatunk. Azért néha így is hajlamosak egy szigorú vonalban haladni, de legtöbbször már tekintettel vannak ránk is, és nem öklelnek fel minket állandóan. Ettől függetlenül nem hibátlanok, elég gyakran képesek hibázni, amivel teret adnak számunkra egy-egy könnyebb előzéshez, szóval érdemes résen lenni, mert bármikor az ölünkbe pottyanhat a dobogó. Akik egyébként az életszerűségre törekednek, azok bátran bekapcsolhatják a belső nézetet is, ami jóval használhatóbbra sikeredett, mint az elsőre gondolnánk. Külön plusz pont, hogy ilyenkor a sisakunkra csapódó koszból is jóval többet kapunk az arcunkba, ami nem éppen ideális, de valósághűbb, ezért jár az újabb piros pont.

A játékmenet tehát mindent összevetve javult a tavalyi epizódhoz képest, viszont a látvány terén már nem ennyire rózsás a helyzet. A motorok kidolgozása még mindig hihetetlenül részletes és egyes animációkat leszámítva a versenyzőkkel sincs igazán gond, viszont maguk a pályák megvalósítása jócskán lehúzza az összképet. A kordonon belül még annyira nem is vészes a helyzet, viszont azon túl elnagyolt tereptárgyak, alacsony felbontású textúrák, valamint sűrűn ismétlődő közönség borzolja a kedélyeket. Ezzel szemben a különféle időjárási effektek megvalósítása hihetetlen jó lett, külön kiemelném az esőt, ami amellett, hogy látványos, még a pályákat is átalakítja, tócsák jönnek létre és mindent összevetve jóval könnyebb lesz egy-egy kicsúszást abszolválni. Ezt leszámítva azonban erős közepes a külcsín, ami ráadásul még akadásra is képes, így idézve elő egy-egy kellemetlen respawnt, valamint a töltési idők sem a legrövidebbek.

A látvány terén érezhető kettősség pedig valahogy az egész játékon végigvonul, hiszen hiába javult valamicskét a játékélmény, tartalom terén szinte semmi újdonságot nem kapunk, csak a már megszokott, ezerszer látott lehetőségeink térnek vissza újfent. Ez azért is szomorú, mivel a megjelenés előtt a készítők úgy harangozták be példának okáért a karriermódot, hogy hatalmas változásokra számíthatunk, sajnos azonban ahogy korábban már többször említettem, az újítások érdeklődés hiányában elmaradtak. Persze, ez egy kisebb stúdió esetében akár megbocsátható is lehetne, viszont ha ránézünk az árcédulára, rögvest elmehet a kedvünk a vásárlástól, hozzáteszem, teljesen jogosan.

Ugyan az utóbbi időszakban már hozzászokhattunk, hogy egy szérián belül akár DLC-k tartalmaival vetekedő új epizódok jelenhetnek meg 50-60 euróért cserébe, de sajnos, amit itt kapunk, az még így is kevésnek érződik. Pontosan ezek miatt, ha megvolt az előző részek közül bármelyik, akkor nyugodtan kihagyhatod az ideit, esetleg megvárhatsz egy komolyabb leárazást, mert semmi hangzatosról nem fogsz lemaradni. Új belépőknek viszont kiváló választás lehet az MXGP 2021, mert még a hibái, valamint a meredek tanulási görbe ellenére is élvezetes a csapatás. Bár nem lesz könnyű megzabolázni, ha végül sikerül, akkor garantáltan mosollyal az arcunkon fogjuk belevetni magunkat a nagyobbnál nagyobb ugratók közé.

Az MXGP 2021 megjelent PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, valamint PC-re. Mi utóbbin teszteltük egy i5-4590, 16 GB RAM és egy GTX 1660 társaságában.