Az Aztech: Forgotten Gods tökéletes példája annak, amikor egy játék előzetesei ügyesen leplezik, pontosan mit is kapunk majd a pénzünkért. A mexikói Lienzo csapatának alkotása ugyanis első ránézésre a szemnek kissé fura, de mégis ízléses látvánnyal színezett, az azték mitológia alapjaiból táplálkozó nagybetűs kalandot ígért, méghozzá egy olyan cyber-stone világban, ahol az Azték Birodalmat nem hódították meg a spanyol konkisztádorok, élükön Hernán Cortés-zal. Ehelyett az aztékok mindenféle külső tényező befolyása nélkül tudtak gond nélkül fejlődni, hogy aztán egy Wakandához hasonló, futurisztikus birodalmat építsenek fel, ami egyszerre ötvözi az ősi kultúra alapjait és építészeti vonásait a modern társadalommal és a fejlett tudományokkal.
Az alternatív jövőben játszódó történet főhőse Achtli és régészként dolgozó édesanyja lesz, aki felfedez egy régmúltból származó ősi leletet. Anyja-lánya valamiért jó ötletnek tartja, hogy kísérletezgessenek a Lightkeeper néven is ismert hatalmas mechanikus kesztyűn, de amikor Achtli a kezére húzza az ősi eszközt, akkor életre kelnek az évezredek óta elfeledett ősi, mezoamerikai istenek. Feladatunk nem más, minthogy megmentsük a civilizációnkat, fenntartsuk imádott városunk, Tenochtitlan békéjét és rendjét, közben pedig a Lightkeepertől kapott isteni erőt felhasználva leszámoljunk a titánokkal.
A játék egyébként időutazásra is alkalmas külleme mellett, ami azonnal feltűnik majd, hogy a történet elmesélésénél már valószínűleg nem futotta szinkronszínészekre, így főhőseink és a játék egyéb NPC-éi lényegében csak nyögdécselni és hümmögni fognak, miközben olvashatjuk a sztori részletmorzsáit. Persze ezen még túl tudnánk lendülni, de aztán gyorsan kiderül, hogy igazából az egész játék minden játékeleme több sebből vérzik.
Tudniillik a játék felvezetésének szánt oktatószakaszok már előrevetítik, hogy sem ötletben, sem megvalósításban nem nyújt semmi kimagaslót az Aztech: Forgotten Gods. Egyrészt azért, mert a tutorial értelmetlenül hosszúra lett nyújtva, ezzel is alibizve a játékidő hosszát, másrészt pedig azért, mert a mexikói csapat játékával töltött első percek után egyértelművé válik számunkra, hogy mind az irányítás, mind a kameramozgás fizikai fájdalommal fog járni. És amikor már azt hiszed, nem tud mivel meglepni Achtli története, akkor a végigszenvedett oktatómódot követően jön az igazi arconcsapás. Ugyanis amikor az Aztech: Forgotten Gods felfedi az összes lapját, akkor kiderül, hogy önismétlő, érdektelen A-ból B-be rohangálós mellékküldetések mellett lényegében főellenfél harcok alkotják a játék gerincét.
Láttunk már ilyet, a Shadow of the Colossus például a műfaj megkerülhetetlen szereplője, az etalon, amitől nem szégyen "kölcsönvenni". Ehhez képest Achtli mindenféle kihívás nélkül aprítja elemi darabjaira az ősi isteneket. Értem én, hogy a Lightkeeper erejét is ősi erők biztosítják, de azért nem ártott volna, ha némi nehézséget is csempésznek az egygombos csapkodásba. Persze jópofa dolog, hogy tudjuk az ősi relikvia képességeit fejleszteni, de értelme semmi, meg minek, ha a hét különböző elfeledett titánnal folytatott küzdelem alig egy-két óra alatt letudható.
Az Aztech: Forgotten Gods az a játék, ami arcpirítóan kevés pénzből készülhetett el. A futurisztikus Azték Birodalom látványvilága ugyan egzotikus, de nem a szó nemesebbik értelmében, a tennivalók egysíkúak, a harcrendszer egyetlen gomb nyomkodásából áll, de még a történetből sem sikerült semmi emlékezeteset kihozni, pedig azért az azték mitológia nem egy agyonhasznált forrás. És akkor ott vannak a technikai problémák, a kamerarendszer, a főhős irányításának problémái, a különböző hibák, a textúrákban eltűnések, és még sorolhatnám.
Ma már Dunát lehet rekeszteni a minőségi indie-játékokkal, ráadásul akadnak olyanok, amit egyetlen ember készít. A Lienzo csapatánál valami nagyon félrement, mert lehet, hogy szűkös volt a büdzsé, de ilyenkor tehetséggel és ötletekkel azért lehet egyensúlyozni. Itt most valami nagyon hiányzott, mert a mexikói csapat játéka minden lett, csak élvezetes és játszható nem.
Az Aztech: Forgotten Gods Nintendo Switchre, PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re jelent meg. Mi PlayStation 5-ön teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.