Az utóbbi években a Nintendo és a Koei Tecmo közösen igyekezett meglovagolni a musou stílus népszerűségét, és sikeresen átültette annak játékmenetét két közkedvelt címbe, a Zeldába és a Fire Emblembe. Ugyan sem a Hyrule Warriors, sem a Fire Emblem Warriors nem voltak hibátlan játékok, valamint játékmenet szempontjából sem tudtak annyival többet nyújtani, mint a Dynasty Warriors-részek, mégis kialakult egy rajongóbázis körülöttük, mely utat engedett a folytatásoknak.
A Fire Emblem Warriors: Three Hopes a Warriors-játékok harcrendszerét igyekszik ötvözni a Fire Emblem: Three Housesból megismert karakterekkel, művészi világgal és játékelemekkel, márpedig ez remekül sikerült neki. Talán az eredeti Fire Emblem Warriorsnak abba tört bele a bicskája, hogy tulajdonképpen összeollózta a korábbi Fire Emblem-játékok ismertetőjegyeit, de végül sehogy sem tudott összeállni egy egésszé.
Szerencsére a Three Hopesban erről szó sincs, egy egységes, koherens világot tár elénk ismerős karakterekkel és látvánnyal. A Three Housesból megismert világba csöppen bele Shez - vagy ahogy elneveztük a főhősünket -, egy zsoldos, aki egy harc közben találkozik a Három Ház vezetőjével: Dimitrivel, Edelgarddal és Claude-dal. Egy gyors ismerkedés után kell döntenünk arról, hogy mely házat szeretnénk erősíteni. Döntésünktől függően három különböző történetet ismerhetünk meg, így ha nagyon megtetszene a Three Hopes, akkor ez remek apropót adhat az újrajátszásra. Mindemellett arról sem érdemes megfeledkezni, hogy osztottképernyős kooperatív módban is végigjátszható mindhárom kampány a prológust követően.
Örömteli látni a visszatérő karaktereket, a Three Hopes egészen különleges élményt fog nyújtani azoknak, akik kedvelték a Three Housest. További örömre adhat okot, hogy a karakterek jelenléte nem csupán esztétikai szereppel bír, ugyanis a köztük lévő kapcsolatok ápolása különösen fontos szerepet kap. A baráti viszonyban álló bajtársaink a csatatéren is sokkal hatékonyabban tudnak együtt dolgozni, erősebbek lesznek közösen, valamint új mozdulatokra is szert tehetnek. Természetesen nemcsak beszélgetni lehet harcok közben a táborban, hanem a karakterfejlesztéseket is itt tudjuk elvégezni. A kovácsnál tudunk új fegyvereket vásárolni magunknak, az edzőtéren tudunk új kasztokat feloldani, zsoldosokat bérelhetünk magunk mellé, vagy akár az épületeket is fejleszthetjük a jobb felszerelés reményében.
Ezek az üresjáratok remekül beleillenek a játékba, igazi Fire Emblem-hangulatot idézve ezáltal. Viszont, mint minden musou játék, úgy ez is elsősorban a harcban jeleskedik. A nagyjából 30 órás kaland legnagyobb részét ugyanis a harctéren fogjuk tölteni, ahol ellenségek százait kaszabolhatjuk le másodpercek alatt mindenféle erőfeszítés nélkül. Tulajdonképpen csak a tábornokok és főellenségek okozhatnak majd komolyabb kihívást számunkra, de még őket is könnyűszerrel legyőzhetjük Normal nehézségen, így ha már tapasztaltak vagyunk ebben a műfajban, akkor érdemesebb magasabb nehézségi szinten játszani vele.
Persze a játékmenet nem merül ki az eszetlen kaszabolásban. Természetesen feldobhatjuk a játékmenetet rendkívül látványos kombókkal, területre ható támadásokkal és különleges mozdulatokkal, de ennél sokkal mélyebb harcrendszert kapott a játék. Komoly jelentőséggel bír ugyanis az, hogy az adott fegyvernem ellen milyen fegyver a leghatékonyabb. Mindemellett a csaták során lehetőségünk van irányítani három társunkat, akik alapesetben mellettünk harcolnak, viszont a játékot megállítva, felülnézetből szemlélve a csatateret, utasítást adhatunk ki nekik különböző pontok elfoglalására, vagy NPC-k megvédésére. Ráadásul a négy karakter között kedvünkre váltogathatunk a csata közben, így mindig ott lehetünk a legfontosabb pillanatokban, ahol épp szükség van ránk, egy percre sem maradunk ki az akcióból. Ezek a taktikai csavarok remekül visszaadják az eredeti Fire Emblem-játékok szellemiségét, és remekül belesimulnak a játékmenetbe.
Érdemes szót ejteni a játék technológiai oldaláról is. A korábbi Warriors-játékoknak ez a pont volt az Achilles-ínjuk, a stabil 30 fps-t és élsimítást még csak köszönőviszonyból sem ismerték, mindemellett alacsony felbontáson működtek. Nem lehet rajta finomítani, rossz volt rájuk nézni, és játszani sem volt kellemes élmény velük, különösen kézi üzemmódban, vagy Switch Lite-on. Sajnos a Three Hopes sem nevezhető technikai csúcsnak, mindenesetre ez az eddigi legjobban optimalizált Warriors-játék az Omega Force csapatától. Nagyjából tartani tudja a minimális 30 fps-t, viszont élsimítás továbbra sincsen, ugyanolyan alacsony felbontással kell beérnünk, valamint frame-pacing problémákkal is találkozunk a játék során. Hiába fejlődött az elődökhöz képest, még így is messze elmarad a 2022-es sztenderdtől, még switches viszonylatban is.
Összegezve a fentieket, a Fire Emblem Warriors: Three Hopes nem egy rosszul sikerült játék. Az elődöket messze felülmúlta, remekül hasznosította a Fire Emblem: Three Housesban látott karaktereket és játékelemeket, mindemellett vállalható minőségben fut a kis hibrid konzolon is. Ha nem idegenkedünk a musou stílustól, akkor egy kifejezetten kellemes élményben lehet részünk, de ha csak a Three Housesban látott karaktereket szeretnénk egy új kaland keretein belül viszontlátni, arra is kitűnő választás.
A Fire Emblem Warriors: Three Hopes kizárólag Nintendo Switchen érhető el.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.