Miasma Chronicles teszt

  • Írta: gorien
  • 2023. június 17.
Link másolása
„A suszter maradjon a kaptafánál.” Ha valamit, hát ezt biztosan a komolyan vette a The Bearded Ladies, amely a Mutant Year Zero óta nem hagyja el a taktikai játékok zsánerét. A kérdés persze az, hogy ezzel jól járunk-e.

Néhány kevésbé emlékezetes cím után a svéd The Bearded Ladies öt éve igazán feltette magát a videójátékos térképre a Mutant Year Zero: Road to Edennel. Az XCOM-szerű mechanikákat néhány újítással keverték, és mindent egybevetve egy alaposan átgondolt, szigorú taktikai játékot kaptunk, ami érdekes világa révén is jó okkal lopta be magát a játékosok szívébe. A stúdió ezen felbátorodva következő játékát hasonló alapokra húzta fel: a Corruption 2099 egy újabb, körökre osztott taktikai játék lett hasonló mechanikákkal, állatmutánsok helyett kiborgkatonákkal. A Mutant Year Zero sikerét azonban nem sikerült vele megismételni. Ez mégsem szegte a The Bearded Ladies kedvét, és még egyszer nekirugaszkodott a zsánernek, így született meg a Miasma Chronicles.

 A játék alapját ismét egy világvége utáni világ adja. A nem túl távoli jövőben az egykor szebb napokat látott Egyesült Államok elpusztul, amikor a rejtélyes, Miazma nevű anyag felbukkan és rombolni kezd – gond nélkül felfal mindent, ami műanyag vagy fém, ezzel pedig a modern civilizáció alapjait tette tönkre. Évtizedekkel később pedig már nemcsak pusztít, de teremt is, és mutánsokkal árasztja el az emberiség maradékát.

Ilyen viszonyok között éli mindennapjait Elvis, aki a Településen tengődik egy maroknyi emberrel egyetemben. A fiatal fiút azonban a túlélésnél jobban foglalkoztatja, hogy visszakapja az édesanyját, aki az eltűnése előtt tett ígérete szerint egy Miazmából álló fal másik oldalán várja – Elvisnek csak annyi a dolga, hogy megtanulja áttörni ezt a falat. Ehhez örökölt egy „varázskesztyűt” is, ami valahogyan képes energiát nyerni magából a Miazmából.

Elvis azonban kénytelen felhagyni a próbálkozással, amikor a váratlanul felbukkanó, antropmorf békák már a Település létét fenyegetik. A polgármester, azért cserébe, hogy jobban átnézi Elvis anyjának merevlemezeit, megbízza a fiút a városka védelmével, ezzel pedig küldetések hosszú láncolata veszi kezdetét, ami sok-sok harccal forgatja fel alaposan Elvis életét.

A The Bearded Ladies tehát ismét visszatér a posztapokalipszisbe, csak ezúttal a skandináv körítés helyett vadnyugatit kapunk, ami poros-koszos lepusztultságot és ízes déli akcentusokat is jelent. És mindez nagyon jól áll a Miasma Chroniclesnek, ráadásul elég nagy teret kapuk a világ bejárásához is. A rendelkezésre álló (és idővel átalakuló) pályák egész nagy része bebarangolható, általában mindenhol akad egy-két beszélgetésre vágyó NPC is, úgyhogy van lehetőségünk elmélyedni az atmoszférában. A környezet nagyon szép, a mindenütt jelenlévő, folyton kavargó Miazma-részecskék látványosak, igaz cserébe el kell viselnünk a szaggatást, lassú töltéseket.

A Miasma Chroniclesben, ahogy a csapat két korábbi játékában, a pályákon valós időben mozgunk, ami csak részben szól a felfedezésről. Ennél fontosabb ugyanis, hogy így tudjuk előkészíteni majd a körökre osztott ütközeteinket, amikből persze nem szenvedünk hiányt. A játék elején ez a felkészülés csupán annyit jelent, hogy körbejárva a várható arénát felmérhetjük a különböző menedékeket, szűkületeket és helyeket, ahonnan érdemes lecsapni vagy amit érdemes elkerülni. Így ahelyett, hogy a harc elején egy kijelölt zónában kellene elhelyezni a karaktereinket, mi magunk választhatjuk meg, honnan indítjuk a bunyót.

Később (kis csapatunk harmadik tagjának csatlakozásával) már hangtompítós fegyverekhez is hozzájutunk, amelyekkel a többiektől kellően távol járó ellenfeleket csöndben elintézhetjük, ezzel megritkítva a szembenállóak sorait, mielőtt a tényleges csetepatéra sor kerülne. Ez azonban sokszor nemcsak egy esetleg opció: ha nem akarsz szinte lehetetlen helyzetekkel szembesülni, a legtöbbször kötelező vagy a lopakodást végigcsinálni.

Maga a harc ismerős lesz, ha volt már dolgod körökre osztott taktikai játékkal. A Miasma Chroniclesben a két oldal felváltva hajtja végre a köreit, a saját körödben minden karakteredet mozgathatod – és persze az ellenfél is ugyanígy tesz, szóval nem mindegy, hogy mennyire vagy a rosszaktól elérhető távolságban. Három karaktert irányítasz, mindegyiküknek két akciópontja van, ezeket pedig lehet mozgásra, támadásra, különleges képességekre és eszközök használatára költeni.

Az arénában fedezékek és magaslatok teszik még lényegesebbé a helyezkedést, és annak is szerepe lehet, hogy sikerül-e az ellent oldalba vagy hátba támadnod. Emellett két értéket kell még figyelemmel követned: Elvis energiáját, ami a Miazma-alapú erők aktiválásához kell, illetve a karakterek haragszintjét, ami ha betölt, garantált kritikus találatot jelent.

A Miasma Chronicles komolyan veszi a zsáner „taktikai” megnevezését, kis túlzással állítva tényleg minden lépésednek jelentősége van. A harc nem abból fog állni, hogy elüldögélsz egy kényelmes fedezékben, és onnan halomra lövöd az ellent – már a normál nehézségi szinten sem (és ez alatt csak a narratív nehézség van). A fedezékrendszer működését egyébként szintén kiválaszthatod kezdéskor, attól függően, hogy mindig fix értékeket szeretnél látni a játékban, vagy inkább azt szeretnéd, hogy a távolság is belejátsszon a találati arányba, ne csak a fedezék milyensége.

Hamar meg kell tanulnod, hogy érdemes mindig mozgásban maradnod, ellenfélből ugyanis rendre több van, mint a te karaktereidből, és ilyenkor nem árt, ha a lőtávukon kívül maradsz. Harc közben lehetőséged van felmérni a környezetet és az ellenfeleket is (de az enciklopédia is mindig elérhető), hogy tudd, mire számíts. Ha jól választod meg a támadásaidat és nem rohansz hűbelebalázs módjára a halálodba, akkor minden küzdelem megoldható, még ha néha kicsit fogadat szívva is.

Ugyanakkor olykor egészen kíméletlen tud lenni a játék. Egy rosszul megválasztott támadás, egy elhibázott stealth kill nagyon kellemetlen helyzetekbe tud hozni, pláne amikor több egymást követő harc egy későbbi fázisában vagy. A fejlesztők szűkmarkúan mérik a zabrálható felhasználási tárgyakat, így a gyógyítógömböt és az ellenfelek elcsalására alkalmas üvegeket is, tehát extrán jól meg kell gondolnod mindent. Egy-egy hiba végzetes lehet, főleg ha még a találatokat számoló véletlengenerátor is elpártol tőled. Ilyenkor kínszenvedéssé is tud válni egy-egy szint teljesítése, különösen azért, mert időnként egészen el tud laposodni az oda-vissza lövöldözés.

A harci helyzeteket a karakterek fejlesztésével tudod kedvezőbbé alakítani. A Miasma Chronicles java részében három figurát vezetsz majd át a mutánsok, fosztogatók és robotok ellenséges hordáin: Elvist, Diggst és Jade-et. Mindegyiküket két-két (némileg testreszabható) fegyverrel és két-két erőmaggal szerelheted fel, illetve egyedi képességfáik is vannak.

Elvis nagyjából a legátlagosabb karaktertípus, de az ő nagy erejét a Miazma-kesztyű jelenti, amivel változatos extra támadásai lehetnek (például idézhet tornádót az ellenfelek mozgatására). Diggs egy tankosabb alkat, akit gyors lecsapások irányba is fejleszthetsz, de akár sétáló fedezék is lehet másoknak. Jade pedig az eredendő mesterlövész a csapatban, az ő képességei a precízebb, halálosabb támadások irányába tendálnak. A csapat mindig egyszerre lép szintet, ami mindig egy-egy elkölthető képességpontot jelent – viszont hamar kifogysz az egy pontba kerülő képességekből, szóval a fejlesztés kicsit nyögvenyelős tud lenni (még egy olyan, máshol gyakran alapvetőnek számító képességet is meg kell venni, mint az overwatch).

Ez a három karakter folyamatosan jelen van a valósidejű szegmenseknél, sőt a pályával is egyedi módon tudnak interakcióba lépni – Diggs például képes gyenge barikádokat áttörni. Ahogy már korábban is írtam, érdemes a pályák minden szegletét bejárni, mert a harci előnyök mellett így pénzhez (ezt se mérek túl bő marokkal), fegyverekhez, fejlesztésekhez és sztoridarabkákhoz is hozzájuthatsz.

Minden nehézsége ellenére a Miasma Chronicles jó munkát végez abban, hogy bevezessen a játékba és a világába. Egyetlen gyors tutorial helyett úgy vannak felépítve a kezdeti összecsapások, hogy harcról harcra tanítsanak meg neked különböző opciókat. Ennek köszönhetően nem dobnak egyből a mély vízbe, hanem szépen lépésenként sajátíthatsz el mindent, amire szükséged van a boldoguláshoz. Az enciklopédia pedig bármikor fellapozható, ha egy-egy mechanikára újra ránéznél.

A deus ex machina kezdetű sztori viszonylag egyszerű, de a mellékküldetések és a barangolás révén maga a világ szépen kitárul, és megismerhetjük a világvége után, a robotikus Első Család elnyomása alatt élő emberiség mindennapjait. A Település, ami afféle központként szolgál a játék során és itt leljük a boltokat is, tele van változatos figurákkal, akik mind hozzáadnak egy kicsit a világhoz – az egyik legemlékezetesebb a polgármester, akinek már csupán a feje van meg egy búrában, de a legnagyobb veszély láttán sem tágít hivatalából. Az NPC-kkel való beszélgetések ugyanakkor nem sikerültek a legizgalmasabbakra, nem is frissülnek túl gyakran, sőt a jelenetek alatt rendre kínosan álldogál a beszélgetés minden résztvevője. Sajnos olykor maguk a főszereplők is kissé élettelenek, de mégis van annyi interakció, szurkálódás közöttük, hogy élvezetesek maradnak.

A The Bearded Ladies a Miasma Chronicles-szel igyekeztek javítani a Mutant Year Zero hiányosságain – a játék hossza és a világ tekintetében szerintem sikerrel jártak, míg a főszereplők tekintetében inkább visszaléptek. A harcok továbbra is jól összetettek és gördülékenyek, a játékostól pedig sok odafigyelést és tervezést kívánnak, tehát ha szereted a szigorú játékokat, akkor egy próbát érdemes tenned vele. Ha újonc lennél a zsánerben, akkor pedig egy átgondolt tutorial-rendszer segít belemelegedni a harcokba. A harcok olykor túlságosan büntetik a ballépéseket, erre fel kell készülnöd, de ha ezt elfogadod, remek élményben lesz részed.

A fejlesztők látvány tekintetében egy nagyon erős játékot tettek le az asztalra, ám a Miazma nemcsak a játék világát, de a gépet is meg tudja kínozni – ezzel együtt a posztapokaliptikus, vadnyugatos Amerikára nem lehet panaszunk. A szereplők tekintetében az írás nem a legerősebb, s bár a világ így is összeáll, ennél fontosabb, hogy mechanikailag végig jól működnek, változatosak, és bő képességarzenáljuk van ahhoz, hogy néhány erős és hasznos kombót felfedezzünk. Összességében az biztos, hogy a The Bearded Ladies még nem jutott el a taktikai játékok legtökéletesebb képviselőjéhez, ám ennek ellenére jól tette, hogy nem hagyta magára a zsánert.

A Miasma Chronicles PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re jelent meg, a teszt PC-n készült.

1.
1.
DarkLord
Amúgy ez egy baromi jó játék, addig játszottam, amíg nem jött a Diablo 4, azóta semmi más játékra nem volt időm, így ezt is majd valamikor folytatom.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...