Payday 3 teszt

Mindenki azonnal földre! Hölgyeim és uraim, ez egy Payday teszt! Akár tetszik akár nem, ezt a játékot ma le fogjuk pontozni. Az egyetlen kérdés, amit fel kell tenniük maguknak, hogy vajon mennyire leszünk szigorúak vele? Mindenki tegye fel a szemtakarót, hogy ne lássák a bugokat és ne merészeljék értesíteni a hatóságot a katasztrofális szerverekről! Ha senki nem akarja a hőst játszani, akkor minden esélyük meg van, hogy jó pontokat kap a játék és még ma viszont láthatják a szeretteiket.

A Payday első részének 2011-es debütálása óta jó sok bankot kirámolt már a bohócmaszkos brigád, viszont egyelőre Dallasék nem dőlhetnek hátra a dollármilliókat élvezve, hiszen a történet szerint valaki csúnyán felültette őket. És persze a fejlesztőcsapat, a Starbreeze Studios sem örülne a lazsálásuknak, habár a Payday 2-höz a mai napig érkeznek tartalmak. Kesztyűt, öltönyt és maszkot húz tehát ismét a négyesfogat, hogy csendben, vagy fegyvert durrogtatva, kirabolja New York legértékesebb épületeit. Milliószor csináltuk ezt már, de hé, a bűnösöknek nincs békességük.

Sajnos még el se indul a Payday 3-mal való táncunk, amikor a játék az arcunkba tolja, hogy kreáljunk egy teljesen felesleges Nebula fiókot. Tetszik, vagy sem, enélkül nem fog menni a bankrablás. A villámgyors és elég keszekusza tutorial után pedig jön is az első hidegzuhany: nincs offline játék. Persze a Payday-játékok sohasem a botokkal voltak izgalmasak, de gyakorlásnak, illetve barátok internet hiányába teljesen jó alternatíva volt. Jelen esetben pedig kifejezetten örültem volna néha a szingli játéknak, mert a szerverek az induláskor napokon keresztül nem működtek, így bambulhattam a kezdőképernyőt. Arról nem is beszélve, hogy konzolon PS Plus/Xbox Live nélkül maximum a tréninget játszhatjuk le újra és újra, így aki esetleg az AI-val vágna bele a játékba, annak ezt érdemes észben tartania.

Az előbb említett menüt bámulni pedig azért sem izgalmas, mert valami csapnivalóan rossz lett a Payday 3 felhasználói felülete - talán leginkább a legutóbbi Call of Duty szintén borzamlas UI-jához áll közel. Fenntartottam a lehetőséget arra, hogy én vagyok szerencsétlen, és nem tudok rajta kiigazodni, de szlav és barackostej kolléga is megerősítette, hogy szerintük is nagyon béna lett az egész...vagy mind a hárman nagyon szerencsétlenek vagyunk. Nem csak a külseje, de a belseje is rohad a menünek, mert nagyon sok olyan alapfunkció - mint például a szerverkereső, vagy a safe house - hiányzik belőle, ami alapértelmezett volt az előző epizódban.

Amikor szökőévente sikerült bekerülnünk egy-egy meccsbe, akkor legalább hozta a harmadik rész azt az érzést, ami elvárható egy Payday-játéktól. Kvartettünkkel megpróbálhatjuk sunnyogva, észrevétlenül kirabolni az adott célpontot, vagy esetleg az ajtót berúgva, túszokat ejtve és fegyvert lóbálva is. A legtöbbször nyilván a kettő közötti állapot valósul meg, hogy csöndben próbáltok bejutni valahova, majd miután csődbe ment a terv, igyekeztek kihozni a maximumot az adott szituációból. A játék különleges hangulata ilyenkor is megmarad, ahogy a rémült túszokra üvöltözve igyekeztek még időt nyerni, mielőtt jönnek a zsaruk és elszabadul a puskaporos pokol. Nem elhanyagolandó plusz, hogy ilyenkor dinamikusan felpörög a sorozat védjegyévé vált, nagyon markáns háttérzene, szóval a lopakodás alatt néha kifejezetten le kell nyugtatni a viszkető mutatóujjakat a ravaszon.

A jelenleg elérhető nyolc rablás (majdnem) mindegyike teljesíthető mind a két játékstílusban, és szerencsére a változatosságukra sem lehet panaszunk. A klasszikus bankrablások mellett kifoszthatunk egy ékszerboltot, egy műkincsekkel teli múzeumot, de még egy értékes nyersanyagot szállító páncélkocsit is. Sokkal több panaszunk lesz viszont az agyhalott AI-ra, ami szintén semmit nem változott az előző részekhez képest, szóval akár védjegynek is nevezhetik a Payday-rajongók. Mindenesetre a tényen nem változtat, hogy továbbra is brutálisan buták, mind a törvény őrei, mind a civilek - példának okáért továbbra is szereti agyonlőni az előbbi csapat az utóbbi tagjait. Hogy igazságosak legyünk meg kell említeni a pályákkal és a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, hogy a lopakodási mechanikák egész sokat fejlődtek. Amennyibe lebukunk, az nem minden esetben jelent azonnali riadót, több dolgot tudunk maszk nélkül csinálni, és úgy általában egy kicsit rugalmasabb lett az egész rendszer a korábbi illesztésekhez képest.

A pályákkal ellentétben komoly degradálás áldozata lett a fejlődési rendszer, ami szintén leginkább egy Call of Duty-játékra emlékeztet - és nem a jó értelemben. A nem túl sok (szám szerint 19) lőfegyverhez elérhető kiegészítő itt is szintekhez van kötve, ami meglehetősen lassan fejlődik, így kénytelenek leszünk egy-egy mordályt abuzálni, hogy kinyissunk hozzá mindent. Sajnos ez eléggé megöli a kísérletező kedvet, és kénytelenek leszünk a jól bevált M4-est szorongatni a legtöbb küldetés alatt a maximális effektért. Szintén problémás, hogy igazán mire nincs elkölteni a fizetésnap utáni zöldhasúakat, mert egy-két fantáziaszegény ruhán és kesztyűn kívül egyelőre semmi mást nem tudott a Starbreeze beleerőltetni a játékba. Mondjuk ismerve őket, mind a felszerelések, mind a karakterek, és valószínűleg a pályák is hamarosan gomba módjára fognak szaporodni a közeljövő DLC-jeiben.

Sajnos a Payday 3 látvány miatt nem fogunk hátast dobni - maximum azért, mert nem sokat fejlődött a több, mint tíz éves elődhöz képest. Pedig az egész játék átvándorolt az Unreal Engine 4-re, és az igazat megvallva, amikor elindul a tűzpárbaj, van egy pár effekt, ami dob a hangulaton, de amint megállunk egy picit nézelődni, mi fogjuk magunkat a készítők helyett elszégyellni, hogy milyen felületesen lettek kidolgozva egyes elemek. A játék teljesítménye PC-n és konzolokon sem túl rózsás; a stabil 60 fps eléréséhez érdemes PlayStationön és Xboxon is bekapcsolni az FSR-t (ugyanis konzolon is szabad kezet kapunk erre), hiszen anélkül összevissza ugrál a képkocka- és a frame time-számoló is. Ha mindez nem lenne elég, akkor a PC-seknek ezek mellé még a motor sajátoságából adódóan az első indításos stutterekre is fel kell készülniük.

Szerencsére, ami segít túlnézni a hiányosságokon, az a korábban már emlegetett zene, amit ezúttal nem Simon Viklund, hanem Gustavo Coutinho rakott össze. Az úriember már korábban is közreműködött a Payday 2 DLC-k zenéjében, és ezúttal sem csalódtunk benne: még sokáig fogjuk - akár a játékon kívül is - hallgatni a néhol zúzos gitárriffekkel, máshol pedig cyberpunkos hangzásvilággal dúsított soundtracket. A karaktereket életrekeltő szinkronmunka továbbra is a helyén van, ahogy az egyéb hangeffektek is, amik szintén sokat hozzáadnak a látványos és élvezetes gunplay teljességéhez.

Kevés jót lehet viszont már írni a tömérdek bug jelenlétéről és a szerverstabilitással kapcsolatban, ugyanis az utóbbit már fentebb említettem, hogy napokig le voltak halva, de amikor mégis működtek, akkor pedig a glitchekkel és egyéb hibákkal voltak teletömve - amelyeknek igaz, hogy némelyike akarata ellenére nagyon szórakoztató, illetve a veterán Payday-játékosoknak valószínűleg nem lesz olyan nagy meglepetés. Nekem például a sztorit elmesélő képregények alatt még hetekkel a megjelenés után sincs hang, szóval a fejlesztők egyelőre nem kapkodnak a javítások kiadásával.

Valószínűleg nem vártak tőle hatalmas előrelépést a rajongók, de a kelleténél azért jóval spórolósabb lett a Payday 3 végeredménye. Messze nem egy rossz játék, de van még mit csiszolni rajta. PC-n és Xboxon jó ötlet volt a Game Pass részeként indítani, így egyedül a Sony konzolján fejvakarósabb a beruházásra való tanácsadás - még úgy is, hogy az alapkiadást nyomott áron, mindössze 40 euróért vesztegetik. Fontos még belekalkulálni a döntésbe, hogy vannak-e bűnözésre kapható haverok, mert velük azért tényleg mindig jobb élmény a bankrablás - azután pedig a Payday 3-mal sem rossz játszani.

A Payday 3 PC-n, Xbox Series X/S-en és PlayStation 5-ön is elérhető. Mi PlayStation 5-ön teszteltük.