A nemrégiben korai hozzáférésből kilépett szörfözés ugyanis szinte minden tekintetben elmarad a fentebb említett játékoktól, ami annak fényében, hogy mindkettő a 2000-es évek elején jelent meg, hatalmas csalódás. Ez a kellemetlen érzés pedig már rögtön az indítást követően a hatalmába keríthet minket, főleg, ha szembesülünk a virtuális énünk megalkotásának látványával. Az persze dicséretes, hogy szinte tetőtől talpig testreszabhatjuk szerencsétlent, sőt, a menetfelszerelését is kényünk-kedvünk szerint variálhatjuk, de ahogy mindez kinéz, az egész egyszerűen leírhatatlanul ocsmány. Az élettelen tekintettel felénk bámuló, aszott vízi hullára emlékeztető förmedvény rögtön lerántja a lelkesedésünket a tenger fenekére (ilyen szempontból a profi szörfösök sem jobbak), és ez csak rosszabb lesz, ha göcsörtös lábunk rálép a valódi helyszínek alapján készült strandok homokjára.
Utóbbit, azaz, hogy létező szörfparadicsomok közül válogathatunk a menüben, jó, hogy tudatja velünk a játék, mert magunktól biztos nem ismerünk fel egyet sem, annyira jellegtelen és puritán az összes. A fakó homokos tengerpartokon kartonból kivágott emberek napozgatnak, miközben az sem érdekli őket, ha keresztülrongyolunk a pokrócukon. Sebaj, irány a víz, hiszen kit érdekel, hogy a szárazföldön minden ocsmány, majd beljebb, a zátonyoknál biztos jobb lesz a helyzet. És a vicc az egészben az, hogy valamicskét valóban javul az amúgy pocsék összkép, ami leginkább a tenger megvalósításának köszönhető. A vízfelületek egész mutatósak, és bár a hullámok fodrozódását kicsit túltolták a készítők (ha bekerülünk, semmit sem látni), kifejezetten ötletes, hogy mindegyik fenevad más és más, ezáltal folyamatosan hozzá kell idomulnunk az aktuálisan meglovagolni kívánt vízfodorhoz.
Ez mind szép és jó, csak az a probléma, hogy ebben a játék egyáltalán nem partner, főleg, ami a kamerakezelést illeti. Ugyan a menüben állíthatunk némiképp rajta, teljesen nem tudjuk testreszabni, így aztán minden egyes alkalommal meg fog minket zavarni, mikor felállunk a deszkánkra és elkezdenénk suhanni a habok között. Ilyenkor ugyanis rögtön szembenézetbe vált a játék, aminek köszönhetően garantáltan összezavarodunk, az pedig csak hab a hullámon, hogy még a mozgási irányokat is felcseréli, nehogy véletlenül sikerüljön a mutatvány. Nyilván megannyi értelmetlen csobbanás után bele lehet rázódni, de ettől függetlenül végig az motoszkált bennem, hogy a játék folyamatosan szabotálni próbálja a szórakozásomat, ami sosem jó jel. Egyébként a fejlesztők elmondták, hogy a későbbiekben érkező extrák között lesz majd belsőnézet, ami nem tudom, mennyire lesz idegesítő, de legalább kapunk valami alternatívát a jelenlegi kínlódás mellett.
Ha pedig kiszörnyülködtük magunkat a festőinek behazudott partokon, akkor irány a menü, ahol három játékmód között mazsolázva üthetjük el a drága szabadidőnket. Nem számoltam, de van itt nekünk egy tutorial is, amit érdemes megcsinálni, egyrészt felkészít minket a közelgő kínokra, másrészt a teljesítéséért cserébe kapunk 5000 dollárt, amit aztán elverhetünk némi fejlesztésre. Utóbbiakban azért annyira ne bízzunk, mivel a játék jelenlegi állapotában egyetlen statisztika sem működik, hiába növeljük, vagy csökkentjük őket. Ebből is látszik, hogy a Barton Lynch Pro Surfing még korán sincs kész, amit tovább erősít az a mérhetetlen mennyiségű bug, amikkel összefuthatunk strandon kívül és belül egyaránt. Egymásba lógó menüpontok, SSD-re telepítve is fájóan hosszú töltési idők és minden ok nélkül eltaknyoló karakterek, amik főleg az egy évnyi korai hozzáféréses időszak fényében kellemetlenek.
Visszatérve kicsit még a lehetőségeinkhez, sajnos a készítők nem halmoztak el minket teendőkkel, ugyanis a részletes beállítási opciókkal rendelkező Freesurf és a komolyabb kihívásokat tartogató Challenges mód mellett kizárólag a karriernek megfeleltethető World Surf Touron indulhatunk, ami tulajdonképpen egy, mindenféle körítést nélkülöző bajnokságcsomag. Ide azért még bőven elfért volna pár extra, teszem azt egy-két többjátékos variáns, mivel jelenleg a Barton Lynch Pro Surfing kizárólag egyedül „élvezhető”. Az pedig, hogy mindezért cserébe van merszük elkérni 50 eurót Steamen, az színtiszta pofátlanság, még akkor is, ha a későbbre beígért, egyébként igencsak bőséges tartalmi bővítések elméletileg egytől-egyig ingyen fognak érkezni.
A Barton Lynch Pro Surfing lehetett volna egy jó játék, de ehelyett csak egy túlárazott, borzalmasan ronda kínszenvedés lett, aminek egyetlen szerencséje, hogy alternatíva híján nincs sok választása annak, aki virtuálisan szeretne hódolni a szörfözés gyönyöreinek. Ennek köszönhetően biztos akad majd olyan önjelölt mazochista, aki benevez rá, de én azt tanácsolom, inkább kerüljétek el nagy ívben, ha azonban a fenti intelmek ellenére mégis csobbannátok vele egy kört, akkor szigorúan csak saját felelősségre és jóval később, alaposan leárazva szabad deszkát ragadni, mert könnyedén vízi tragédia lehet a vége.
A Barton Lynch Pro Surfing november 17-én jelent meg PlayStation 5-re, Xbox Series X-re, valamint PC-re. Mi utóbbin szenvedtünk.
De ment a listámra szeretem a vizes cuccokat..
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.