Hol van már a WWE 2K20 féle lebőgés, amit követően egy évnyi kényszerpihenőre küldték a sorozatot. Az azóta megjelent részeket elnézve pont jókor jöhetett ez a pofon, hiszen a Visual Concepts csapata azóta egyre jobb és jobb játékokkal jelentkezett a szérián belül, ebből a sormintából pedig szerencsére az idei, 2K24-es számozással ellátott epizód sem lóg ki. Sőt, mindent egybevetve ez a valaha volt legtartalmasabb, legszebb és legjobb pankrációs szimuláció, ami ugyan továbbra sem hibátlan, de ha meg tudjuk neki bocsájtani ezeket a kisebb luftokat, akkor piszkosul jól fogunk szórakozni a társaságában.
Lesz is kivel, hiszen minden korábbi résznél több pankrátor teszi tiszteletét a ringben, legyen szó akár a régmúlt hatalmas ikonjairól, vagy épp a jelenkor feltörekvő bunyósairól. Összesen több, mint 200 szupersztár közül válogathatunk, ráadásul számos olyan nevet is találhatunk közöttük, akik most debütálnak és korábban sosem találkozhattunk velük a virtuális ringben. Sajnos így is akad pár fájó hiányzó, viszont ezt orvosolandó bármikor játszi könnyedséggel megalkothatjuk hoppon maradt kedvencünket a hihetetlenül részletes karaktergenerálóban. Akkor sincs gond, ha nem érzünk magunkban ilyesfajta affinitást, hiszen már most, nem sokkal a hivatalos megjelenés után dugig van az internet különböző kreálmányokkal, melyek között szinte garantáltan megtaláljuk valamilyen formában az általunk hiányolt egyéneket, legyen szó pankrátorról, színészről, vagy akár magáról, az amerikai elnökről.
Ráadásul ezeket letöltve nemcsak sima meccsek alatt használhatjuk őket, hanem akár a karriermódba is benevezhetjük a kiválasztott szerencsétleneket, ezáltal érve a pankráció csúcsára többek között Michael Jordannel, Arnold Schwarzeneggerrel, netalántán Taylor Swifttel. A korábbiakhoz hasonlóan ezúttal is két külön történet közül választhatunk, amikben férfiként, vagy nőként helytállva kell bizonyítanunk rátermettségünket. Természetesen markáns döntési helyzetekből ezúttal sem lesz hiány, ezeknek hála pedig rengeteg irányba elvihetjük a sztorinkat, ami miatt érdemes lehet többször is nekiugrani a MyRise-nak. Külön érdekesség, hogy miközben egyre-másra fektetjük kétvállra az elénk kerülő delikvenseket, különféle jutalmakat is feloldunk, amiknek áldásos hatását többnyire más játékmódokban tudjuk majd kamatoztatni.
Ezen a téren egyébként nincs új a nap alatt, azaz a fentebb már említett MyRise névre keresztelt karriermód mellett elüthetjük az időt sima meccsek létrehozásával, vezetőként dirigálhatunk a MyGM-ben, esetleg teljesen személyre szabott szabályok mellett akciózhatunk a Universenek hála. Utóbbi kettő minimálisan bővült csak, viszont a Play menüpont alatt már jócskán találhatunk újdonságot, hiszen az eddig ismert meccstípusok mellé érkezett 4 teljesen új lehetőség. Ezek közül kettő, az Ambulance és a Casket egész hasonló, hiszen mindkettőnek ugyanaz a célja: ellenfelünket be kell csomagolni valahova, azonban míg előbbinél egy mentőautóba tuszkolhatjuk bele a szerencsétlent, addig a második esetben egy nyitott koporsó a végső úti célja.
Ezekkel szemben a Gauntlet már annyira nem érdekes, hiszen itt sima, többszereplős 1v1-ekről van szó, aminél, ha lement az aktuális páros, akkor a vesztes elkullog, a helyére pedig egy teljesen friss pankrátor érkezik egészen addig, míg végül valaki nem győzedelmeskedik. Míg az előbb említett három meccsopcióban kizárólag bunyósként léphetünk a ringbe, addig a legutolsónál csíkos mezben és síppal a szájban kell tevékenykednünk, hiszen bírónak állhatunk. A meccs vezetése teljes mértékig ránk van bízva, bármikor, bárkinek elcsalhatjuk a meccset, teszem azt gyorsabban, vagy lassabban kopogjuk le a számolást, esetleg egy lökéssel jobban beavatkozunk és amíg az általunk kevésbé preferált egyén velünk veszekszik, addig a kis kedvencünk ismét erőre kaphat. Kifejezetten ötletes móka ez, azonban nem árt figyelni a ténykedéseink közben, ugyanis a központ folyamatosan értékeli a tevékenységünket és nem igazán díjazzák, ha valakinek feltűnően lejt a pálya.
Két játékmód maradt, melyek jóval nagyobb törődést kaptak a többiekhez képest, ezek pedig a Showcase… of the Immortals, valamint a MyFaction. Előbbi lenne az idei rész egyik főattrakciója, ahol ez alkalommal nem egy nevesített pankrátor karrierjének mérföldköveit élhetjük át, hanem az idén 40. alkalommal megrendezett WrestleMania korábbi, felejthetetlen pillanataiba kóstolhatunk bele. A több érán át zajló múltidézés elképesztő meccseket tartogat, ráadásul a profi narrációnak, valamint a korabeli felvételeknek hála sokszor olyan érzésünk lehet, mintha csak egy hivatalos dokumentumfilmet néznénk, amibe történetesen néha még mi magunk is becsatlakozhatunk. Ilyenkor különféle feladatokat teljesítve gördíthetjük tovább az események menetét, ha pedig mindent jól csináltunk, akkor még jutalmakat is kapunk, ezáltal hizlalva tovább az amúgy sem karcsú rostert.
Végül pedig, de nem utolsósorban itt a MyFaction, ami a WWE széria saját kártya gyűjtögetős játékmódja. Tavalyhoz képest talán ez változott a leginkább, hiszen számos új lehetőséget kaptunk, sajnos azonban a jó dolgok mellé becsúszott egy kifejezetten kellemetlen is. Hiába ugyanis a rangsorolt meccsekért kapott szezonális jutalom, valamint a rouglite játékokra emlékeztető, véletlenszerű kihívást tartogató Faction Wars, ha a 2K fogta ezt az egészet és a már a korábbi részekre is jellemző undorító Pay2Win mikrotranzakciós modellt szinte megkerülhetetlenné tette a Card Marketnek hála. A legutóbbi NBA 2K24-ben debütált megoldás lényege, hogy normális aukciós ház helyett egy boltban vásárolhatod meg az általad megszerezni kívánt kártyákat, amiknek az árát központilag a kiadó szabályozza. Természetesen az összegek pofátlanul magasak, ráadásul a frissen érkezett komolyabb lapok csak később kerülnek bele a felhozatalba, mikor már szinte használhatatlanok lesznek. Idővel persze a régebbi szériák olcsóbbá válnak, sajnos azonban mire erre sor kerül, addigra a nyitottabb pénztárcájú játékosok már jóval komolyabb kártyákkal rohangálnak ellenünk az online arénákban.
Ugyanakkor ezt a bicskanyitogató mikrotranzakciós modellt leszámítva tartalmilag szinte kifogástalan az, amit a WWE 2K24 nyújtani képes és ez többé-kevésbé a megvalósításra is igaz. A karaktermodellek hihetetlenül részletesek, az animációk jóval folytonosabbak, az arénák pedig sokkal életszerűbbek, mint korábban bármikor, ugyanakkor sajnos akad pár megmagyarázhatatlan anomália, amik gyakran belezavarnak az amúgy kifejezetten impozáns összképbe. Az egyik ilyen a fizika, ami már visszatérő probléma a sorozat történetében és sajnos ezen a téren semmilyen változás sem tapasztalható, azaz a motor továbbra is küzd a hosszú hajjal, a lógó palástokkal és a ringkötelekkel. Szintúgy furcsa, hogy egyes pankrátorok fizimiskája köszönőviszonyban sincs a valósággal, ráadásul sokszor nem is kis nevekről van szó, hanem olyan sztárokról, mint mondjuk Dwayne „The Rock” Johnson, vagy épp Rhea Ripley. Szerencsére ezen a téren már érezhető némi javulás, a készítők folyamatosan finomítják a baltával faragott arcokat, szóval lehet, hogy mire ezeket a sorokat olvassátok, már sokkal jobb a helyzet.
Mondjuk kezdetben a fejlesztőknek a fentebb emlegetett hibák mellett is akadt bőven dolga, mivel a játék megjelenésekor szerveroldali problémák tömkelege szabotálta a szerencsétlenül járt vásárlók szórakozását. A nagyobb kiadásra befizető rajongók ugyanis hiába léphettek be 72 órával előbb a ringbe, amit ott találtak, arra garantáltan nem számítottak. Folyamatos fagyások, szétcsatlakozások, az extraként beígért DLC-k hűlt helye és a teljes addigi előrehaladásuk eltűnése várt azokra, akik voltak olyan bátrak és a hivatalos megjelenés előtt szerettek volna pankrátornak állni. Ugyan utóbbiak kártalanítása mind a mai napig zajlik, a felmerülő, legfőképp a korai játéklehetőségből adódó problémák mára szinte teljesen eltűntek, így már senkinek sem kell tartania attól, hogy több órányi játéka landol a kukában. Tudom, ez a pórul járt játékosokat egyáltalán nem vigasztalja, de bízok benne, hogy a kiadó talál megoldást a kárpótlásukra, mert a játék jóval többet érdemel annál, minthogy emiatt a félresikerült rajt miatt lehúzzák.
A hibái ellenére ugyanis kétség sem férhet hozzá, hogy a WWE 2K24 a valaha elkészült legtartalmasabb, legszebb és legjobb pankrációs játék, ami tovább bővítette és finomította a két évvel ezelőtt kényszerből újra lefektetett alapokat, ugyanakkor azt én is látom, hogy összességében az idei epizód inkább érződik egy komolyabb kiegészítőnek, mintsem egy teljes értékű epizódnak. Az újonnan bevezetett extrák ugyan kifejezetten jópofák (kivéve a Card Market), de ezeket leszámítva a játék szinte semmit sem változott a korábbi részekhez képest (játékmenet terén kaptunk QTE pofonosztásokat és egy super finisher lehetőséget) és ebből kifolyólag kicsit azért soknak érződik az érte elkért 60 euró, főleg, ha rendelkezünk valamelyik régebbi, 2020 utáni WWE címmel. Ilyen esetben talán érdemesebb lehet megvárni egy komolyabb leárazást és csak azután benevezni rá (addigra talán a grafikai anomáliákat is kigyomlálják belőle), viszont újoncok számára ennél tökéletesebb belépési pontot kívánni se lehetne a pankráció virtuális világába.
A WWE 2K24 március 8-án jelent meg PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X-re, valamint PC-re. Mi utóbbin teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.