13 évet kellett rájuk várni, de visszatértek. Itt vannak újra és keményebbek, mint valaha. Ők Sam és Max, a szabadúszó magánkopók, akik előtt nincs lehetetlen feladat. Ha már azt hitted, hogy a point & click kalandjátékok kihaltak, ha a humort már csak a Vidiótákból ismered, akkor rossz úton haladsz. Éljen a forradalom, a kalandjátékok forradalma! Éljen Sam & Max!
Sam & Max kalandjait Steve Purcell képregényírónak köszönhetjük, aki a 80-as években álmodta papírra a két agyament zsernyák karakterét. Függetlenül indultak neki a nagyvilágnak, míg pár évvel később fel nem vásárolta őket az akkoriban igencsak a kaland stílust kedvelő Lucas apánk, aki azonnal játékot készíttetett belőlük. A mindig nyugodt kutya és a hiperaktív pucér nyúl párosa egy Hit The Road alcímet viselő, legendás 2D point & click kalandjátékkal heverte ki a szintén ebben az évtizedben elszenvedett, mindössze egy évadot megélt rajzfilmsorozat bukását. A játék hatalmas sikerén felbuzdulva két további játék volt kilátásban, az Infinite Machine és a Freelance Police. Az első a fejlesztőcég csődje miatt landolt a kukában, míg a másodiknak a tervei éppen akkor kezdtek volna körvonalazódni, amikor a LucasArts végleg kiszállt a kalandjátékok piacáról.
Idén a Telltale Games élesztette újjá Sam & Max-et, végre sikerrel. A hat részesre tervezett sorozat első darabja, a Culture Shock november 1-től vált elérhetővé, és a készítők ígérete szerint még fél éven keresztül, minden hónapban kapunk egy-egy új, megoldandó ügyet.
A játék a 21. századi elvárásoknak megfelelően 3D-s, az ilyen stílus rajongóinak tiszteletére pedig hál'Istennek mindenféle csili-vili speciális effektektől és retinaboxoló hatásoktól mentes lett. Megmaradtak viszont azok az elemek, amiket annyira szerettünk bennük mindig is: az agyzsugorító dialógusok, a humoros részletek, a hangos nevetésre késztető események és a gondolkodtató feladatok összhatása, mely ismét remekül el lett találva. A Sam & Max kalandok sosem a Pulitzer-díjas fordulatoktól voltak annyira jók, hanem attól az utánozhatatlan világtól, melyben ez a nem mindennapi páros éli életét.
Az epizódos kiadások jó és rossz oldala, hogy nem kapunk egyszerre nagy dózist, viszont így legalább fél évig folyamatosan fennáll a rajongók érdeklődése. A játék első része sajnos néhány óra alatt végigjátszható, és a mozgáskörzetünk sem olyan nagy, mint amilyet egy igazi „kaland" megérdemelne. Régi nagy point & click fanatikusokként be kell vallanunk, hogy a fejtörők és az ügy megoldásához szükséges puzzle darabok (nem, nem a képkirakók) szégyenletesen könnyűre sikerültek, így még egy kezdő, életében csak NFS-t és COD-ot látott fiatal gamer is gond nélkül megbirkózik velük. A kezelőfelület is a játékmenet a retro vonalán halad, így mindössze egy egérmutató, egy inventory és egy lehúzható menü az, ami az agyunkon és a rekeszizmunkon kívül szükségeltetik a játékhoz.
Az eredeti Sam & Max hangulata visszaköszön a Culture Shock-ban is. Aki kipróbálja ezt, annak garantáltan egész nap a füléig fog érni a szája, olyan könnyen érhető, populáris humort képviselnek a szereplők és az ügy felgöngyölítésére használatba vett gondolataik. Vizualitás terén sem lehet panaszunk, hiszen mint említettük, jól esik látni egy effektekkel nem telezsúfolt grafikájú játékot, főleg azért is, mert a kalandok sosem ezekkel fogták meg a rajongókat. A 3D-s karaktermodellek és a rajzfilmes hátterek lenyűgözőre sikerültek, csakúgy, mint a szereplők szinkronhangjai. Aki még emlékszik a Hit The Road-ra, annak feltűnhet, hogy a karaktereket megszólaltató színészek nem egyeznek a régiekkel, de nem is bánjuk ezt, mert az új hangok talán még jobbak is lettek, mint a régiek.
A zene tökéletesen illik a játékhoz, a nyugtató jazz muzsika kellemes noir hangulatot kölcsönöz a kalandok mellé. Jó pontként érdemes megemlíteni, hogy a gépigény sem lett nagy, a motor még egy középkategóriás PC erőforrásait is tökéletesen használja ki. Bátran maximumra lehet állítani a beállításokat, garantáltan meglesz így is a szaggatásérzet-mentes frame rate. A programozókat dicséri még, hogy a teszt során egy bugot és egy hibát sem találtunk a játékban, ami bizony meglepő manapság, amikor minden nap 20 új patch jelenik meg különböző játékokhoz. Az egész stáb remek munkát végzett, diszkréten berogyott térddel, előre dőlve, egyenes háttal, sapkánkat a kezünkben tartva tisztelgünk előttük.
Az egyetlen dolog, amit nehezményezünk, hogy a játék nem kapható a boltban, így aki szeretné megvenni, az interneten, egyenesen a készítőktől szerezheti be, digital distribution formájában, 9 dollárért. Egy Visa vagy egy Master Card kártyaszám megadása után már indulhat is a letöltés-menedzser, amit a játék 100 MB-os mérete szerencsére még meg sem terhel igazán. Ettől függetlenül kitartunk amellett, hogy a Sam & Max Episode 1: Culture Shock páratlanul jó lett, amit csak a rövid játékmenet árnyékol be, bár ez utóbbi havonta bővül majd, amint megjelennek az új epizódok. Ha a Telltale Games a következő fél évben tartani tudja az Episode 1 által felállított színvonalat, akkor nagy eséllyel emlékezetes kalandjáték-sorozat alakulhat a most még háromlábú széken egyensúlyozó Sam & Max-ből.
Idén a Telltale Games élesztette újjá Sam & Max-et, végre sikerrel. A hat részesre tervezett sorozat első darabja, a Culture Shock november 1-től vált elérhetővé, és a készítők ígérete szerint még fél éven keresztül, minden hónapban kapunk egy-egy új, megoldandó ügyet.
A játék a 21. századi elvárásoknak megfelelően 3D-s, az ilyen stílus rajongóinak tiszteletére pedig hál'Istennek mindenféle csili-vili speciális effektektől és retinaboxoló hatásoktól mentes lett. Megmaradtak viszont azok az elemek, amiket annyira szerettünk bennük mindig is: az agyzsugorító dialógusok, a humoros részletek, a hangos nevetésre késztető események és a gondolkodtató feladatok összhatása, mely ismét remekül el lett találva. A Sam & Max kalandok sosem a Pulitzer-díjas fordulatoktól voltak annyira jók, hanem attól az utánozhatatlan világtól, melyben ez a nem mindennapi páros éli életét.
Az epizódos kiadások jó és rossz oldala, hogy nem kapunk egyszerre nagy dózist, viszont így legalább fél évig folyamatosan fennáll a rajongók érdeklődése. A játék első része sajnos néhány óra alatt végigjátszható, és a mozgáskörzetünk sem olyan nagy, mint amilyet egy igazi „kaland" megérdemelne. Régi nagy point & click fanatikusokként be kell vallanunk, hogy a fejtörők és az ügy megoldásához szükséges puzzle darabok (nem, nem a képkirakók) szégyenletesen könnyűre sikerültek, így még egy kezdő, életében csak NFS-t és COD-ot látott fiatal gamer is gond nélkül megbirkózik velük. A kezelőfelület is a játékmenet a retro vonalán halad, így mindössze egy egérmutató, egy inventory és egy lehúzható menü az, ami az agyunkon és a rekeszizmunkon kívül szükségeltetik a játékhoz.
Az eredeti Sam & Max hangulata visszaköszön a Culture Shock-ban is. Aki kipróbálja ezt, annak garantáltan egész nap a füléig fog érni a szája, olyan könnyen érhető, populáris humort képviselnek a szereplők és az ügy felgöngyölítésére használatba vett gondolataik. Vizualitás terén sem lehet panaszunk, hiszen mint említettük, jól esik látni egy effektekkel nem telezsúfolt grafikájú játékot, főleg azért is, mert a kalandok sosem ezekkel fogták meg a rajongókat. A 3D-s karaktermodellek és a rajzfilmes hátterek lenyűgözőre sikerültek, csakúgy, mint a szereplők szinkronhangjai. Aki még emlékszik a Hit The Road-ra, annak feltűnhet, hogy a karaktereket megszólaltató színészek nem egyeznek a régiekkel, de nem is bánjuk ezt, mert az új hangok talán még jobbak is lettek, mint a régiek.
A zene tökéletesen illik a játékhoz, a nyugtató jazz muzsika kellemes noir hangulatot kölcsönöz a kalandok mellé. Jó pontként érdemes megemlíteni, hogy a gépigény sem lett nagy, a motor még egy középkategóriás PC erőforrásait is tökéletesen használja ki. Bátran maximumra lehet állítani a beállításokat, garantáltan meglesz így is a szaggatásérzet-mentes frame rate. A programozókat dicséri még, hogy a teszt során egy bugot és egy hibát sem találtunk a játékban, ami bizony meglepő manapság, amikor minden nap 20 új patch jelenik meg különböző játékokhoz. Az egész stáb remek munkát végzett, diszkréten berogyott térddel, előre dőlve, egyenes háttal, sapkánkat a kezünkben tartva tisztelgünk előttük.
Az egyetlen dolog, amit nehezményezünk, hogy a játék nem kapható a boltban, így aki szeretné megvenni, az interneten, egyenesen a készítőktől szerezheti be, digital distribution formájában, 9 dollárért. Egy Visa vagy egy Master Card kártyaszám megadása után már indulhat is a letöltés-menedzser, amit a játék 100 MB-os mérete szerencsére még meg sem terhel igazán. Ettől függetlenül kitartunk amellett, hogy a Sam & Max Episode 1: Culture Shock páratlanul jó lett, amit csak a rövid játékmenet árnyékol be, bár ez utóbbi havonta bővül majd, amint megjelennek az új epizódok. Ha a Telltale Games a következő fél évben tartani tudja az Episode 1 által felállított színvonalat, akkor nagy eséllyel emlékezetes kalandjáték-sorozat alakulhat a most még háromlábú széken egyensúlyozó Sam & Max-ből.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.