A LEGO-kaland filmkritika

És igen, tényleg film készült a LEGO-ból, és igen, tényleg jó lett. Persze most biztosan többen azt kérdezitek, hogy miért kételkedtem egyáltalán, elvégre a LEGO-biznisz jobban virágzik, mint valaha, és adaptációk terén sem áll rosszul - elég az évente ipari mennyiségben legyártott és kiadott videojátékokra gondolni. Az ugyanakkor talán nem véletlen, hogyha mozgóképes feldolgozásokról volt szó, a LEGO eddig nem nagyon akarta bevenni a mozivásznakat, és megrekedt a tévében futó vagy DVD-n megjelenő kisfilmeknél, sorozatoknál. Mert nehéz anyag ez: nehéz vele olyan történetet elmesélni, ami valódi mélységgel bír, és valahol a LEGO-humor is fárasztóvá tud válni, másfél óra után akár a falat is kaparhatnánk tőle.

A LEGO-kaland pont ezért volt kellemes csalódás. Jóformán minden lehetséges akadályt könnyedén vett, elemeire bontotta őket, és épített belőlük valami olyat, ami képes arra, hogy hozzátegyen valami pluszt a dán márkához - és talán ez a legfontosabb ismérve egy jó adaptációnak. A százperces animációs filmben jóformán minden megvan, amire szükség lehet: a látvány fantasztikus, a történet jópofa, megkapjuk a kötelező tanulságot, és a poénokat is akkora ívben szórják, hogy közben mindenkire jusson egy-kettő; rád, a kistesódra, a barátnődre meg a szüleidre. Mégis, ami igazán fantasztikus benne, hogy tökéletesen visszaadja azt az élményt, amiért imádunk és imádtunk annak idején LEGO-zni.

A történet egy Emmet Brickowski nevű srác körül forog, aki teljesen hétköznapi módon éli az életét, mindent úgy és ugyanúgy csinál, mint a többiek, és úgy van rendszerezve minden teendője, ahogy azt az útmutatókban megírták. Kreativitásnak itt nincs helye, legyen rend mindenütt, Lord Business, az Octan Corporation fejese és Brickville vezetője ugyanis így szereti. Hamar kiderül azonban, hogy Lord Business legfeljebb annyira kedves vezető, mint Kim Dzsongun, és egyáltalán nem a népe javát akarja, csak az a célja, hogy a Kragle nevű szuperfegyverrel bebetonozza a hatalmát. Van azonban segítség: egy Vitruvius nevű varázsló megjósolta, hogy egy kiválasztott megleli majd a Kragle ellenszerét, és az Építőmesterek társaságában megdönti Lord Business uralmát - ez a kiválasztott pedig nem más, mint Emmet.

Kezdetét veszi hát a kaland, ami a LEGO-birodalom valamennyi világán átível majd. A városi terepet hamar elhagyjuk, eljutunk a vadnyugatra, beköszönnek a kalózok, sőt - hogy ne lőjek túl sok meglepit - még Batman is csatlakozik a csapatunkhoz. Oké, de hogy áll össze mindez egy kerek egésszé? Tökéletesen, és pont ez a lényeg: a LEGO-filmben ugyanis bármi megtörténhet, ahogy játék közben is csak a képzeleted szab határt az ütősebbnél ütősebb jeleneteknek. Nagyszerű, hogy a film az elejétől a végéig hiteles tud maradni: elhiteti veled, hogy itt minden egy doboz építőkockából készült, ahogy azt is, hogy ezt te otthon ugyanígy össze tudnád rakni, és ezeket a jeleneteket te is meg tudnád rendezni a padlón ücsörészve. És bár az elején talán furcsának hat a stop motion technikát imitáló animáció, valójában ez teszi hibátlanná a koncepciót; a valamivel több mint másfél órás játékidő alatt abszolút folyamatosnak tűnik az egész, csak ha nagyon koncentrálsz, akkor veszed észre a képkockák közötti ugrásokat. Ez pedig valami fantasztikus, pontosan azt tükrözi, hogy máris beleélted magad a történetbe - tudod, éppen mint a padlón.

A LEGO-kaland ráadásul az egyik legdemokratikusabb animációs film, amit valaha láttam, mindenkinek szeretne mondani vagy mutatni valamit, mindenkit álmodozásra akar bírni - és a legjobb, hogy bőven van eszköze hozzá. Amikor ugyanis arról beszélünk, hogy mennyi karaktert és univerzumot sikerült belegyúrni ebbe a moziba, mindenkiben más emlékeket kapargatunk meg. Nekem például az első nagyobb LEGO-csomagom egy kalózos összeállítás volt, a bátyámnak egy űrhajós, és bár puszta marketingterméknek tűnhetnek, a Star Wars- és a Gyűrűk Ura-szetteknek is megvan a maguk szerepe és rajongótábora, ahogy a City-vonal már ősidők óta összeköti a teljes birodalmat. A LEGO-kalandban pedig tényleg mindenki benne van, ennek a vizuális játéknak az egész család a részese lehet.

Természetesen elengedhetetlen az is egy animációs filmnél, hogy a poénokat ugyanilyen demokratikusan szórják, és A LEGO-kaland ezen a ponton sem csúszik el. Tartozzál bármelyik korosztályba vagy nemhez, jó eséllyel akad majd olyan vicc, ami megnevettet vagy mosolyra húzza a szádat, még ha ennek az is az ára, hogy a film összességében csak mérsékelten lesz vicces, vagy hogy valahol hátul - az univerzum egyensúlya miatt - ülni fog egy pihentebb anyuka, akinek minden jelenetnél az orrán fog kifolyni a kóla az esetlen vihogás közben. A hangulat tehát idilli, a túlzott drámázás természetesen kimaradt a receptből, vannak viszont betétdalok, amiket még itthon is leszinkronizáltak. Ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy a filmet a legtöbb helyen szinkronosan vetítik, de egy olyan mozinál, amit már hatéves kortól ajánlanak, ez a minimum. A szinkron egyébként vállalható, de a műértők célozzák meg az eredeti nyelvet, annál is inkább, hiszen olyan színészek adták a hangjukat a karaktereknek, mint Morgan Freeman, Jonah Hill, Liam Neeson vagy Anthony Daniels, aki - khm… - abszolút testhezálló szerepben tér vissza.

Reklámfilm A LEGO-kaland? Valószínűleg az, ahogy a legtöbb adaptáció is, ráadásul a LEGO kifejezetten jó módszert talált arra, hogy a teljes termékpalettáját belezsúfolja a filmbe. Hibátlan lenne? Korántsem, a poénok egy része lepereg majd rólad, ahogy a tanulság szájbarágása is idegesíthet. Az ugyanakkor biztos, hogy A LEGO-kaland remekül sikerült, és minden LEGO-rajongónak meg kell néznie, mert kicsit olyan ez, mint a csajoknak az Igazából szerelem: a tucatnyi karakter és probléma ellenére egy biztos pontot találsz majd benne, és ez már pont elég ahhoz, hogy évente egyszer leülj miatta a tévé elé. A LEGO-kaland szerintem klasszikus Blu-ray film: nehezen tudom elképzelni, hogy egy esetleges folytatással többet is ki lehetne hozni ebből a témából, de az fix, hogy ezt a részt újra és újra meg lehet majd nézni.

Rendezte: Phil Lord, Christopher Miller
Szinkronhangok: Will Arnett, Elizabeth Banks, Anthony Daniels, Liam Neeson, Morgan Freeman, Will Ferrell, Jonah Hill, Chris Pratt, Cobie Smulders, Channing Tatum
Forgatókönyv: Phil Lord, Christopher Miller
Zene: Mark Mothersbaugh
Hazai premier: 2014. február 6. 

IMDB értékelés: 8.6
Gamekapocs értékelés: 8.5