A House of Cards az utóbbi évek egyik legjobb sorozata, éppen ezért meglepő, hogy a Gamekapocs keretein belül még soha nem írtunk róla korábban. A Netflix saját gyártású szériája az utóbbi időben megszámlálhatatlan mennyiségű díjat zsebelhetett be, és gyakorlatilag visszahozta Kevin Spacey-t a köztudatba. A House of Cards legnagyobb sikere, hogy rendkívüli módon komoly és felnőttes tudott maradni végig, az ember hajlamos elhinni, hogy ezeket a karaktereket tényleg felnőttek írták felnőtteknek. Ezek mellett pedig kiválóan mutatja be a politika "sötét oldalát", vagyis valójában azt, hogyan is működik belülről egy demokratikus rendszer.
Ha azt hinnénk, hogy a House of Cards azért túlzásokba esik, és a politika a valóságban nem lehet ennyire durva és mocskos, akkor igazunk lenne. A sorozat bizonyos dolgokat tényleg eltúloz az izgalom és a drámaiság nevében, de még így is megrendítően közel áll a valósághoz. És ezt nem csak Bill Clinton mondja, aki szerint a sorozat eseményeinek 99 százaléka igaz, vagy igaz lehetne az összes szemétséggel, kavarással, manipulációval, karrierek és emberek megbuktatásával, kihasználásával (kivéve, hogy Clinton szerint a valóságban nem lehetne ilyen gyorsan átnyomni a kongresszuson egy oktatási törvényt), hanem a jelenleg a Miniszterelnökségen dolgozó barátaim, akik egytől egyig a show rajongói, és pont azért szeretik, mert igenis alapvetően a valóságra épít.
Ezzel együtt hozzá kell tenni, hogy a House of Cards bármennyire is kiváló, azért a minősége nem volt egységes. Az első évad tömör zsenialitása után a második évad (főleg a végére) megingott kissé, a harmadik évad pedig az elejétől a végéig szimplán csak rosszabb volt, mint az előző kettő. Persze meg kell jegyezni, hogy ami House of Cards-mércével "rosszabb", az valójában még mindig jobb, mint a piacon lévő sorozatok 90 százaléka. Így érkeztünk el nagy várakozásokkal a negyedik szezonhoz, aminek bizonyítania kellett, hogy a sorozatnak igenis van jövője, ezt a bizonyítást pedig nehéz helyzetből kellett elindítania.
A harmadik évad végére ugyanis (némileg furcsa, és számomra továbbra sem teljesen érthető okok miatt) megbomlik és Frank és Claire addig többnyire sziklaszilárd, teljesen egymásra építő kapcsolata. Számomra a harmadik évad egyik legrosszabb húzása pont az volt, hogy Claire valamiért az elnökségért folytatott kampány közepén őrül meg, ezzel végső soron veszélyeztetve mindkettejük további karrierjét, de szerencsére a negyedik évad az első pár rész után viszonylag ügyesen oldja meg a helyzetet, és tereli újra egy vágányra a két ikonikus karaktert. A körülöttük lévő brigád pedig tulajdonképpen visszatér az eredeti felállásba: a sok mindenen átment Doug újra Frank kabinetfőnöke, Seth pedig még mindig a sajtófőnök.
Azonban úgy érezni, hogy Doug karakteréből kezd kifogyni a szusz. A harmadik évad egyik leggyengébb része is az ő történeti íve volt. Itt most szerencsére nem szenved látványosan, viszont karaktere tulajdonképpen kimerül annyiban, hogy érzelemmentes végrehajtógépként viszi át tűzön-vízen az elnök parancsait. Nem nagyon látom, hogy igazából hova fejlődhetne ez a karakter, és hogy milyen érdekes dolgok történhetnének vele a jövőben, mindenesetre az egyáltalán nem kár, hogy némileg kevesebb szerep jut már neki. Seth nagyjából a szokásos mennyiségű időt kapja a képernyőn, Derek Cecil pedig rutinból hozza már a visszafogott, de azért ravasz és ügyes sajtóst.
A negyedik évad fő témája az elnökségért (és alelnökségért) folytatott kampány, ahol ezúttal Franknek már nem a demokrata ellenfeleire, hanem a Republikánus Párt egy feltörekvő ifjú titánjára kell koncentrálnia. A Joel Kinnaman által alakított Will Conway nem csak fiatal, karizmatikus és jóképű, de korábban katonaként szolgált, és látszólag tökéletes családja van. Gyönyörű feleségét és két gyereküket pedig fel is használja a kampányában, és bevet minden olyan trükköt, amivel ma a közösségi média világában érvényesülni lehet: tolja a Twittert, videókat posztol magáról és a családi életéről, a történésekre azonnal reagál, és úgy reprezentálja magát kifelé, ahogyan azt Frank sohasem tudná.
Ráadásul Conway bevet még egy modern trükköt. A zsebében tartja a sorozat fikcionális internetes keresőjének tulajdonosát, aki így olyan adatokkal tudja ellátni a jelöltet, amivel az sokkal pontosabban és hatékonyabban tudja targetálni a kampányát. Éppen ezért Franknek segítségre van szüksége, és itt jön a képbe a Neve Campbell által alakított Leann Harvey. A House of Cards mindig is rendkívül erős női karaktereket szerepeltetett, nem kell messzire menni, hiszen Claire talán a sorozatok történetének legérdekesebb és legjobb női szereplője, és az első évad egyik központi figurája, Zoe is büszkén állhat oda mellé. Szerencsére Leann sem marad el (habár leginkább csak időnként feltűnő mellékszereplő), de Neve Campbell tökéletesen hozza a fiatal és agilis kampányszakértőt.
A negyedik szezon legzseniálisabb húzása mégis az, hogy visszakanyarodik a Frank és Claire által az első évadban elkövetett bűnökhöz, ballépésekhez. Ennek megfelelően az ehhez kapcsolódó karakterek is visszatérnek, habár ennek nem minden esetben örültem elsőre. Abban reménykedtem, hogy Lucas Goodwin karakterét a börtönbe kerülésével végleg elfelejthetjük, de végül nem így történt. Szerencsére az ő ívét nem húzzák túl, és tulajdonképpen egy tökéletes csattanóval zárul a szereplése. Annál inkább örültem azonban, hogy visszatér a Washington Herald egykori főszerkesztője, Tom Hammerschmidt, aki újfent teljes erővel veti bele magát az oknyomozásba, és hamarosan komoly veszélyforrást jelent Frankre és brigádjára.
De ami a legfontosabb, hogy a negyedik évad nagyon szórakoztató. Kevin Spacey végre megint többször szól ki a közönséghez, a cselekmény változatos, a frissen behozott karakterek érdekesek, a színészek pedig kiválóan teljesítenek. Amit pedig az utolsó rész végén Frank és Claire csinál, attól szó szerint kirázott a hideg. A House of Cards mind a négy évada elérhető a magyarországi Netflixen, igaz, egyelőre csak eredeti nyelven, legfeljebb az angol feliratot tudjuk bekapcsolni alatta, én úgy néztem. Ha még nem vágtál bele, akkor itt az ideje megismerni azt, ami tulajdonképpen az Elnök embereinek a sötét oldala. Ha pedig ismered a sorozatot, de a harmadik évad elbizonytalanított, akkor szolgálhatok egy örömhírrel: a negyedik ismét zseniális!
Értékelés: 9/10
House of Cards
Rendezők: Tucker Gates, Robin Wright, Tom Shankland, Alex Graves, Kari Skogland, Jakob Verbruggen
Írók: Beau Willimon, Melissa James Gibson, Frank Pugliese, John Mankiewicz, Laura Eason, Bill Kennedy, Kenneth Lin, Tian Jun Gu
Szereplők: Kevin Spacey, Robin Wright, Michael Kelly, Mahershala Ali, Jayne Atkinson, Neve Campbell, Derek Cecil
Parommal most elkezdtuk nezni az osztrak Netflixen a brit, eredeti sorozatot is, az se semmi! :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.