Az Igazság Ligája filmkritika

Van abban egy csipetnyi irónia, hogy a DC filmes univerzumát a Marveltől igazolt Joss Whedon mentette meg a totális lebőgéstől. Az Igazság Ligája ugyanis blőd hibái ellenére egészen vállalható lett, és ebben bizony óriási szerepe van neki is.

A DC jövőbeli moziverzumos terveinek egyik legfontosabb alapköve az, hogyan fogadja majd a közönség a hősöket összetrombitáló Igazság Ligáját. Ehhez képest a projekt gyakorlatilag a forgatás kezdete és a premier között végig komoly problémáktól volt terhes, ilyen szembeszélben pedig kész csoda, hogy súlyos hibái ellenére egészen vállalható lett. Ebben minden bizonnyal óriási szerepet vállalt a forgatás végefelé beugró Joss Whedon is, Zack Snyder ugyanis egy sajnálatos családi tragédiát követően teljesen érthető módon úgy döntött, kilép a projektből és inkább a szeretteivel szeretne időt tölteni.

Ez viszont nem kevés utómunkát és sok-sok órányi újraforgatott anyagot eredményezett, amelyből aztán olyan végeredmény született, amilyen. Ebben persze vastagon benne van az is, hogy egyes pletykák szerint maga a Warner Bros. elnöke szólt le a vágóknak, hogy az eredetileg 170 percesre tervezett filmből úgy készítsenek viszonylag élvezhető alkotást, hogy mindössze kétórásra vágják azt. A stúdió ugyanis az utómunka miatt teljesen elszabadult költségeket (közel 300 millió dollár) vissza szerette volna hozni, és ahhoz, hogy pénzénél maradhasson, szükség van a rövidebb játékidőre, hiszen így többször lehet egy nap levetíteni a filmet. Egy ekkora káoszban tényleg kész csoda, hogy Az Igazság Ligája nem hullik darabjaira. Nem mondanám, hogy ettől még koherens és minden percében élvezetes, amit látunk, de mindenképpen látványos a változás és az előrelépés.

A játékidő megvágása például érezhetően egyszerre válik előnyére és hátrányára a filmnek. Előbbi a cselekmény feszességében és gördülékenységében érhető tetten, míg utóbbi inkább a karakterépítés és a történet részletesebb bemutatása alkalmával érezteti hatását. Szerencsésebb lett volna egy arany középutat belőni, mert az előzményfilmek hiányában az újonnan beköszönő szuperhősök abszolút nem kaptak mélységet vagy normális ábrázolást, csak felskiccelt tulajdonságokat, a cselekmény pedig konkrétan egy mondatban összefoglalható. Az egyébként jól működő csapatdinamikának se tett jót a megkurtított játékidő, nagyon sok jelenetben érezhető, hogy akadnak kisebb-nagyobb konfliktusok, amelyek rengeteget tehettek volna hozzá a csapat formálódásához.

Helyette viszont kapunk egy teljesen összecsapott, sótlan, közel félórás toborzószekciót, hogy aztán Steppenwolf színrelépésével végre beinduljon a cselekmény. A bökkenő csak az, hogy a DC annyira görcsösen igyekezett átemelni a Marvel-filmekben jól működő paneleket, hogy ezzel sikerült a képregényfilmek egyik legunalmasabb és leggagyibban megálmodott főgonoszát is leszállítaniuk. Steppenwolf ugyanis a bűnrossz CGI-nek köszönhetően úgy néz ki, mint egy műanyag viaszbaba, így óriási szerencse, hogy jelenetei többségében csak feltűnik, kicsit összecsap a Liga tagjaival, majd el is tűnik.

Ezt viszont teljes mértékben ellensúlyozzák azok a jelenetek, amikor nincs valami csörte, hőseink pedig a nagy összecsiszolódás közepette valóban szánnak egymásra időt. Ha csak egy kis időre is, de ilyenkor felszínre bukkan emberi oldaluk, másrészt pont ezek a szekvenciák azok, amelyek a dinamikának teret adnak, legyen szó egy-egy önreflexív kikacsintásról, a csapattagok saját belső és egymás közötti konfliktusáról vagy egy azt feloldó poénról. Utóbbi mondjuk nem mindig sül el jól, de azért akad egy-két olyan egysoros, ami eléggé betalál.

A csapat tagjain egyébként is érezni, hogy tényleg baromi lelkesen vetik bele magukat az új kihívásba. Ez a színészek többségének a játékán is látszódott, talán Affleck és Cavill kettősénél lógott ki egyedül a lóláb, mert ők láthatóan már baromira unják ezt az egészet. Ehhez képest Jason Momoa könnyedén rázza le magáról Khal Drogo eddigi láncait, Ezra Miller pedig a laza, fiatalos lendületével ad komoly lökést Flash karakterének. Ray Fisher Cyborgja hozzájuk képest kicsit egysíkúbb, míg Gal Gadot még mindig baromi jó Wonder Woman, akinek ezúttal Batman ellenpólusaként kell a csapat összetartásában szerepet vállalnia. Afflecken pedig hiába látni, hogy nagyon unja az egészet, még mindig elképesztően jól hozza a fizikailag és lelkileg is meggyötört Batmant. Nagy kár, hogy a szupercsapatból a természetfeletti képességek hiányában mennyire kilóg, és ez sajnos a film második felében eléggé ki is csúcsosodik (ahogy már a Batman Superman ellen utolsó nagy jelenetében is érezhető volt), így nem lepődnék meg, ha a Ligát maga mögött hagyná majd a karakter és inkább az önálló történetekben feküdne rá jobban Gotham lovagjára a DC és a Warner.

Az Igazság Ligájának a DC-moziverzum egyik csúcsának kellett volna lennie. Ilyen szembeszélben kész csoda, hogy egyáltalán elkészült, a végeredmény pedig egyértelműen jobb, mint amit a Batman Superman ellennel vagy az Öngyilkos osztaggal kaptunk. Ez annak is köszönhető, hogy látványosan tetten érhetőek a stílusváltásnak és a fejlődésnek a jelei, amiben nemcsak Joss Whedonnak, de minden bizonnyal a DC élére kinevezett Geoff Johnsnak is köze van. A Warner ugyanis tényleg megelégelte Snyder vízióját és bátran nyúltak a Marvel-féle panelekhez.

Így Batmanek és csapatának első közös története végre maga mögött hagyja az erőltetett, izzadságszagú komor hangulatot, miközben azért az univerzum nem vesztette el sajátos identitását sem. Hogy mit hoz a jövő? Az Igazság Ligájának anyagi sikere alapvetően formálja majd a DC-univerzum jövőjét, így ha elbukik a Liga, akkor nem kizárt, hogy a Warner ismét újragondolja a dolgokat. Ahogy most áll a helyzet, erre lehet nem lesz szükség, de azért még így is bőven lesz min dolgozni, mert a Marvel lépéselőnyét még így is rengeteg idő lesz behozni. Ha egyáltalán be lehet.

Gamekapocs értékelés: 6.0

Az Igazság Ligája
Eredeti cím: Justice League
Rendezte: Zack Snyder
Írta: Bill Finger, Bob Kane, Joe Shuster, Jerry Siegel, Chris Terrio
Szereplők: Ben Affleck, Gal Gadot, Jason Momoa, Ezra Miller, Ray Fisher, Henry Cavill, Amy Adams, Amber Heard, Diane Lane, J.K. Simmons, Jeremy Irons, Jesse Eisenberg, Nuidis Vulko Willem Dafoe
Játékidő: 121 perc
Magyarországi premier: 2017. november 16.

32 komment - szólj hozzá!