The Walking Dead - 8. évad sorozatkritika

Rickék és a Megmentők háborúja végre lezárult. A nyolcadik évadban kiegyenlítődtek az erőviszonyok, a Negan bandájával való összecsapás pedig elkerülhetetlenné vált. Csak épp azok a fránya súlypontok csúsztak el.

Végre az AMC is rájött arra, hogy a valaha szebb napokat látott széria megérett a váltásra. Sajnos ezzel csak az évad végén szembesülünk, addig túl kellett élnünk Scott M. Gimple showrunner megkérdőjelezhető vízióját 16 epizódon keresztül. Úgy látszik, az alkotók nem tanultak az évek során felgyülemlett megannyi negatív kritikából, önkényesen visszafogták a gyeplőt, és egy hét eseményeit több évadra bontották. (Igen, ez választ ad arra a kérdésre is, hogy miért nem nő még a terhes Maggie hasa.) Habár a történések indokolttá tennék, hogy a stáb biztos kézzel vezényelje le a hetedik évad végén belengetett háborút, helyette maradt a toporgás, a köldöknézegetős dráma, a súlytalan párbeszédek és a szűkmarkúan mért, sótlan akció.


Miután hőseink lerázták magukról a Megmentők rémuralmát és felállították bázisukat Hilltopban, újra kell szerveződniük ahhoz, hogy végre leszámoljanak a környéket rettegésben tartó Negannel. Innentől a meggyengült felek szövetségkereséséről szól a nyolcadik nekifutás tetemes hányada, a kapkodás viszont nem jár sikerrel, ezzel Rickék elég hamar szembesülnek, amikor ostromra indulnak a Megmentők bázisára. A mérleg nyelve hol az egyik, hol a másik frakció irányába billen, egyszerű adok-kapokká válik a háború. Világossá vált, hogy tisztességes eszközökkel nem lehet megnyerni az elhúzódó csatát.

Aztán a képregény sztorijával ellentétben a készítők olyat húztak az évad első felének végén, amire nem sokan számítottunk. Egy kezdetek óta jelenlévő szereplő kiírása nagy merészségre vall, és dicsérendő, hogy ennek a személynek a „végakarata” egyfajta alternatív célt adott hőseinknek a féktelen vérontás helyett: a megbékélésre való szándék végig ott lebegett a levegőben, de a szerencsétlen véletlenek és a rossz döntések miatt nem valósulhatott meg. De komolyan gondolta bárki is, hogy Rick és Negan egyszer, egymás kezét fogva virágot fognak szedni a járkálókkal teli réten?


A mellékszereplők ezúttal sokkal nagyobb szeletet haraptak a tortából, mint amit megérdemeltek volna. Maggie már-már zsarnoki módszerekkel terelgeti Hilltopot, semmibe véve a foglyok kívánságait. De ott volt még Negan első tisztje, Simon is, aki szerint az ember nem erőforrás, és radikális eszközökkel kell eltiporni mindenkit. Még jó, hogy Stephen Ogg alakítása elvitte a hátán a karaktert. Morgan magánakciói is sok játékidőt emésztettek fel: rá kellett jönnie, hogy nem minden barátot tud megmenteni, és eközben kíméletlen gyilkoló géppé vált – nyoma sincs már a korábbi humánus modorának, önmagára és másokra is veszélyessé vált. A karakter itt elfogyott, nem véletlen, hogy sorsa egészen másfelé sodorja majd.

Persze nem volt hiány árulásokból és csapdaállításból, ahogy azt a fináléban is láttuk, talán már túlzásba is vitték az írók. A frakciókon belüli nézeteltérések mind-mind közrejátszottak abban, hogy mindent egy lapra tegyenek fel hőseink, és megtörténjen az, amire már mindenki számított. Azért azt megjegyezném, hogy az utolsó epizódban látott fordulattól tényleg tátva maradt a szám, szerencsére az alkotók mertek eltérni az alapanyagtól, és igyekeztek megfelelni a rajongóknak – egyetlen egyszer sikerült is!


Sajnos ugyanis az egész évadra jellemző, hogy a készítők nincsenek tisztában azzal, hogy mi a jó nekünk, nézőknek. Nem hiszem, hogy nem olvasnak fórumokat, mégis úgy tűnt, hogy művészi szabadság címszóval máshová helyezik a súlypontokat, mint az elvárható lenne. Inkább elidőznek olyan részleteken, amire nincs szükség a fő konfliktus szempontjából: ott van mindjárt az említett szereplő halála, kinek hattyúdala kerek egy epizódot tesz ki, és ezenkívül semmi fontos nem történik a túlélőkkel. Ezzel felesleges volt indítani az évad második felét.

Értem én, hogy fontos játszani a nézők érzelmeivel, de egy idő után inkább fárasztó lesz a toporgás, mint megrendítő. Miért kell az egyszerűbb dialógusokat ennyire túlírni? Értjük mi a lényeget és a morális helyzetet anélkül is, felesleges elidőzni a részleteken, inkább haladjunk szépen előre! De nem. A készítők újra és újra ugyanabból az eszköztárból építkeznek, csak ugye minden a fejükre nő, az igazán élvezetes karaktereket pedig hosszú részeken át pihentetik.


Miért kell egy Jeffrey Dean Morgan kaliberű színészt ennyire háttérbe szorítani? A végén persze ő is megkapja az őt megillető figyelmet, de akkor már úgyis késő. Ezekiel ebben az évadban semmi hasznosat nem tett, cserébe kaptunk egy botos skizofrént, és annak ellenpólusát, az idegesítően pacifista Jesust, valamint egy őrült tudóst, Eugene-t, akiről végképp nem tudjuk eldönteni, merre húz a szíve. De sorolhatnám még a többieket is, akik csak úgy „ott voltak”, fenyegetőn néztek és harcoltak az iszonyúan kínos akciójelenetek során.

A rendezést tekintve sem brillírozott idén a The Walking Dead. A fontosabb részeket rendre a maszkmesterből lett direktor, Greg Nicotero kapta, de amikor képes volt az utolsó, minden eldöntő ütközetet öt percben lerendezni, elszakadt nálam a cérna. Voltak ugyan apró kísérletezések, időrendi váltások, de nem sokat tettek hozzá az egészhez. Változásokra lenne szükség, mert a lejtmenet elég nyilvánvaló. Így idővel még a veterán rajongók is elpártolnak a sorozat mellől.


Őszintén remélem, hogy az AMC végre tehetséges showrunnert kerített a kilencedik évadra, mert a Gimple-éra alatt nagyon elfáradt az egész koncepció - bár nekem Angela Kang csak simán a korábbi döntéshozók neveltjének tűnik. Friss arcok, tehetséges rendezők kellenek és egy tökösebb sztori, mint amilyen a Fear of the Walking Deadnek is van. Októberből tiszta lappal indul az egész, meglátjuk, hogy az új irány megérdemli-e a figyelmünket!

Gamekapocs értékelés: 5.5

The Walking Dead
Showrunner: Scott Gimple
Szereplők: Andrew Lincoln, Steven Yeun, Chandler Rigs, Scott Wilson, Norman Reedus, Chandler Riggs, Danai Gurira, Lauren Cohan, David Morrissey
Rendezte: Ernest R. Dickerson, Michelle MacLaren, Gregory Nicotero, Guy Ferland
Író: Scott Gimple, Robert Kirkman, Greg Nicotero, Angela Kang
Producer: Frank Darabont, Robert Kirkman, Gale Ann Hurd, David Alpert
Vágó: Julius Ramsay, Hunter M. Via, Nathan Gunn
Fényképezte: Michael Edison Satrazemis
Zene: Bear McCreary
Évadok száma: 8
Epizódok száma: 16

25 komment - szólj hozzá!