A Jurassic World nem volt éppen jó film (tulajdonképpen nevezhetjük rossznak is), de rengeteg jó ötletet találtunk benne, és alapvetően érdekesen gondolta tovább a Jurassic Park utóéletét. Lássuk be, a kardszárnyú delfinekhez hasonlóan mutogatott mosasaurus látványát és bébidinókkal teletömött állatsimogatót nehéz elfelejteni, és valahol az is logikusnak tűnik, hogy a park üzemeltetői megpróbálnak összekotyvasztani egy mindennél durvább hibridet, hogy fenntartsák a látogatók érdeklődését, mert az a pár százalék bevételnövekedés még akkor is megéri, ha a végeredmény egy színváltós, bizarr módon intelligens szörnyeteg, ami ledarál mindenkit, aki szembejön vele.
Colin Trevorrow-ék ráadásul ügyesen - vicces, hogy épp a Star Wars-sorozattal párhuzamosan - kaptak el egy nosztalgiahullámot, aminek laza 1,6 milliárd dollár lett a vége a kasszáknál - ezzel az új Bosszúállók érkezéséig a Jurassic World volt minden idők negyedik legjobban tejelő filmje a világon. Nem kellett azonban fifikás kritikusnak lenni ahhoz, hogy csalódottan távozzunk a moziteremből, egy sor bődületes marhaság és egy pocsék forgatókönyv is rásegített erre, és a hibákat még a remek látvány és a fan service sem feledtette. Rossz hír, hogy a készítők a folytatásra sem kapták össze magukat, és a Jurassic World: Bukott birodalom sem lett jobb film - igaz, azt legalább sikerült elérni, hogy Claire-re végre ráhúzzanak egy normális csizmát a tűsarkú helyett.
A történet szerint három évvel később járunk a Jurassic World eseményei után. Az új generációs park lezúzását követően a dinoszauruszok birtokukba vették az Isla Nublart, és alapvetően háborítatlanul éldegélnek - legalábbis a látogatóktól már nem kell tartaniuk. Komolyabb probléma viszont, hogy a sziget alatt nyugvó vulkán kitörni készül és a dinók elpusztításával fenyeget, az emberiség pedig (na jó, Amerika) nem igazán tudja eldönteni, hogyan kellene kezelni a helyzetet: ítéljük másodszor is kihalásra, és hagyjuk elpusztulni őket, vagy mentsünk meg közülük minél többet? Elvégre mégiscsak élőlényekről van szó, kit érdekel, hogy úgy kellett őket összemókolni egy laboratóriumban.
A társadalom megosztott a kérdésben, és bár a kormány is kifarolt az ügy mögül, a dinók mellett kampányoló aktivistacsoportot vezető Claire-nek (Bryce Dallas Howard) sikerül támogatókra lelnie. John Hammond egykori üzlettársa, a dúsgazdag Benjamin Lockwood (James Cromwell) siet a segítségére, hogy megvalósítsa Hammond álmát, és végső menedékhez juttassa az állatokat. Hamar kiderül azonban, hogy a mentőakció mögött alantas célok húzódnak meg: Lockwood legfőbb bizalmasa valóban kimentené és hazaszállítaná a dinókat, de csak azért, hogy egy aukció keretein belül eladja őket. És ugye mind tudjuk, hogy ez mennyire jó ötlet!
Az új Jurassic World legnagyobb hibája, hogy míg az előző rész alapkoncepciója alapvetően védhető volt, a folytatás egy olyan problémára építi fel magát, amely egy hamis dilemmából ered, ez pedig borzasztó zavaró. Hiába tűnt jó ötletnek beépíteni a moziba az állatvédős vonalat, a Jurassic World: Bukott birodalom olyan kontextusban tárgyalja az egyébként valóban fontos témát, hogy abból végül semmi értelmes nem sülhet ki és ellentmondások tömegét hozza magával. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy egy valóban veszélyeztetett fajt kell megmenteni, hanem már eleve vitatott módon feltámasztott, lényegében cirkuszban mutogatott állatokat, amelyek nem mellesleg számtalan ember haláláért felelősek. Valóban lennének olyanok, akik szerint nem az a legjobb forgatókönyv, hogy nyugton hagyjuk szerencsétleneket?
Nos, annak ellenére, hogy erre a film is elég konkrét választ ad egy ponton, az írók úgy gondolták, hogy igenis legyenek ilyen arcok, a vezetőjük pedig legyen Claire. Nem, nem emlékszel rosszul, arról a Claire-ről van szó, aki a Jurassic World üzemeltetőjeként konkrétan terméknek nevezte a dinoszauruszokat, és szemrebbenés vallotta be a Chris Pratt alakította Owennek, hogy a jól menő üzlet érdekében kikotyvasztottak egy új dinót, amit a születése óta ketrecben tartottak. Ezek után nyilván nem fogsz meglepődni azon, hogy Claire legfőbb érve a dinók életben tartása mellett az, hogy mennyire csodálatos már, hogy a mai gyerekek már élőben nézegethetik őket, és nem a múzeumban. Vagyis hősnőnk egyáltalán nem önző, de hogy nem az állatok érdekeit nézi, az is biztos.
Bár itt van bőven belőlük - és a spoilerek miatt még bele sem lendültem a dologba -, nem vagyok az a típus, aki nagyítóval keresi a logikátlanságokat a filmekben. Nekem még az is belefér, hogy a Jurassic World: Bukott birodalom is nosztalgiával nyúl vissza a nyolcvanas és kilencvenes évekhez, és hozza vissza a spielbergien bárgyú karaktertípusokat és fordulatokat. Ha viszont neked ezek a húzások már az előző filmnél is megfeküdték a gyomrodat, nem árt felkészülnöd, hogy ilyesmiből ide is jutott bőven, és úgy tűnik, a készítők nem akarják elengedni ezt a vonalat.
Persze a Jurassic Park hangulatát ez a film is képtelen visszaadni, és épp a dinómágia miatt. Az eredeti moziban egy élmény volt rácsodálkozni a dinoszauruszokra, aminek a technikán és a friss alapötleten túl az lehetett az oka, hogy valódi állatként ábrázolták őket, és nem szörnyetegként. A T-Rextől vagy a raptoroktól azért féltünk, mert kiszámíthatatlan ragadozók voltak, ezt az érzést egy “sportból gyilkoló” szuperdinóval lehetetlen visszaadni. Az első Jurassic Worldben persze még volt üzenete az Indominus Rex létezésének, hiszen nagyon nem mindegy, hogy meddig mehetnek el a genetikával játszó tudósok, de itt…
Ahogy az már a trailerekből is kiderült, a Bukott birodalom is megkapta a maga hibriddinóját, az Indoraptor ráadásul különösen keménynek tűnt, hiszen az Indominus Rex továbbfejlesztett változatával van dolgunk. A probléma csak az, hogy az új jövevény létezését még annyira sem indokolják meg a készítők, mint az anyukájáét, egész egyszerűen messziről lerí róla, hogy mindössze annyi a szerepe, hogy a Kapzsi Főgonosz karmaiból kiszabadulva megöljön minden élőlényt. Ez totálisan szembemegy az eredeti Jurassic Park által képviselt iránnyal, és meg is van a böjtje: nem működik, totál érdektelen, és csak legyintünk rá, nem rettegünk tőle.
De hogy valamit jót is szóljak: a Jurassic World: Bukott birodalom az elődjéhez hasonlóan remekül néz ki, most is indokolt lehet benevezni az IMAX-vetítésre. A forgatókönyvnél sem lóg ki úgy a lóláb, mint legutóbb, jóval kiegyensúlyozottabb, nincsenek elnyújtva jelenetek, és nincs olyan érzése az embernek, hogy egy nagy menekülés az egész film. A poénok ülnek, emellett akad egy-két igen jól megkomponált és hatásos jelenet, és ami azt illeti, a színészgárda is teljesen rendben van, bár erre korábban sem lehetett panaszunk.
2021-ben érkezik a Jurassic World harmadik része, és ebből a Bukott birodalom sem csinál titkot, alaposan megágyaz a trilógia záródarabjának, így mindenképpen érdemes megnézni, ha kíváncsi vagy, hogyan teljesedik ki Colin Trevorrow álma. Ha csak egy látványfilmre vágysz, és nem zavarnak a furcsa ellentmondások, talán pozitívabb élmény lesz számodra a második rész, de ha már az első felvonásnál is a hajadat tépkedted miattuk, óvatosan közelíts hozzá!
Gamekapocs értékelés: 5.5
Jurassic World: Bukott birodalom
Eredeti cím: Jurassic World: Fallen Kingdom
Rendezte: J.A. Bayona
Írta: Colin Trevorrow, Derek Connolly
Szereplők: Bryce Dallas Howard, Chris Pratt, Ted Levine, Jeff Goldblum, Toby Jones, James Cromwell, BD Wong, Rafe Spall, Daniella Pineda, Justice Smith
Játékidő: 128 perc
Magyarországi premier: 2018. június 7.
Lehet megszakítom a régi hagyományt (legelső filmet még 7 évesen láttam moziban, azóta az összeset ott néztem meg), és a befejezést inkább lekalózkodom, bár lehet annyit se fog érni.
én ma ülök be rá, s tényleg csak azt várom tőle hogy szórakoztasson.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.