ScreenX - a mozizás jövője?

A filmstúdiók már egy jó ideje felismerték, hogy a filmélmény fokozásához újdonságokra, innovatív ötletekre van szükség, így időről időre felbukkan egy-egy új megoldás, ami a mozizás megreformálását tűzi ki zászlajára. Így volt ez a 3D-őrülettel, ami tulajdonképpen végül kudarccal zárult, de ide sorolhatjuk a számomra teljesen értelmezhetetlen 4DX-élményt is, ami lényegében úgy akarta a nézőt a film részévé tenni, hogy hullámvasutazásra invitálta, némi füst- és széleffekttel. Érzésem szerint egyedül talán az IMAX-nek van jelenleg létjogosultsága, feltéve, ha a vetített filmet a megfelelő technikával rögzítették a forgatáson. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy mit sem ér az egész, ha a stúdiók nem készítenek jó filmeket, illetve már eleve nem úgy tervezik meg azokat, hogy azokban ne csak vásári és bazári mutatványként legyen jelen az adott technológia.

És talán pont ez a fajta hozzáállás volt az, ami lényegében kivéreztette a 3D-t, miközben a tartalom meglepő hiánya is alaposan rányomta a bélyegét az elmúlt évek egyik mozis fejlesztésére. Sajnos a ScreenX - ahol a filmet a moziterem két "oldalán" is vetítik - hasonló cipőben jár, és bár a múlt héten bemutatott technológia Közép-Kelet Európában most először ütötte fel a fejét, valójában a Dél-Koreából induló megoldás egy jó ideje már a piacon van, ezért is kifejezetten kellemetlen, hogy itthon mindössze két filmmel indulnak el a ScreenX-vetítések, miközben maga a technológia mögött álló csapat is inkább csak ázsiai filmeket tud felmutatni a portfóliójában.

De ahogy a bemutatón elhangzott, a ScreenX igyekszik Ázsián kívül is utat törni magának, így az ígéretek szerint a nagy hollywoodi stúdiók rendre beállnak a kezdeményezés mögé, ami itthon abban lesz tetten érhető, hogy a Meg, Az őscápa és Az apáca - kritika hamarosan - után novemberben a Bohém rapszódia, decemberben pedig az Aquaman is megtekinthető lesz ilyen formában. A premier előtti bemutató után azonban úgy érzem, pont ugyanaz a probléma az egész technológiával, mint a már említett 3D-vel. A kiterjesztett élmény ugyanis sem a Meg rövid bemutatójánál, sem a bemutatott Az apácánál nem volt igényes, vagyis utómunkával, digitálisan lett megoldva. Nem véletlen, hogy Az apácánál inkább a sötét szobáknál vagy az éjszakai erdős jeleneteknél volt jelen a megoldás, míg a Meg esetében is a szűkebb helyekre korlátozódott a ScreenX-élmény. Ezek valamikor működtek, és tényleg olyan volt, mintha ott lennénk a helyszínen, de az esetek többségében inkább zavaró volt.

Egyrészt azért, mert nem a teljes film egészében kapunk ScreenX-et, de közben a plusz projektorok ugyanúgy mennek, így konkrétan fényárban úszik a moziterem, ami például egy horrorfilm esetében eléggé sokat ront az élményen. Másrészt azért, mert a két oldalsó, szárnyvásznon nem volt érdemi plusz, új tartalom, vagyis csak a nagyvásznon látott képet szélesítik ki. Igen, ennek a célja, hogy "érezd úgy magad, hogy a film része vagy", de a vetítés előtti bemutató demókban elképesztően jól megkomponált, a szélső vásznakon is extra tartalmat nyújtó látványt kaptunk, így komoly csalódás volt, amikor az utána következő éles bemutatókban ebből semmit sem láttunk. Az olcsó utómunkának pedig komoly ára van, többek között, hogy a kép sokszor homályos, torz lesz. A másik komoly probléma, hogy az oldalsó vásznakon fakó, elmosódott a kép, ami a bemutatott demók esetében kifejezetten zavaró volt. Ennek okát mi abban láttuk Dakssal, hogy az oldalsó tartalmat nem rendes vászonra vetítették, de a hivatalos sajtóközlemény szerint a jelenlegi megoldás "speciális".

A negatívumok sora pedig nem ért még véget. Daks már a film közben arra panaszkodott, hogy hányingere van, ami engem ugyan elkerült, de több fórumon is lehet arról olvasni, hogy a túl sok információ és a "térhatás" miatt egyszerűen elfárad az ember szeme, másfelől pedig a 3D-hez hasonlóan sokan hányingerrel küzdenek a film alatt. Emellett az is zavaró, hogy ha valaki csak a terem szélén tud leülni, vagy nem valahol középen, akkor tulajdonképpen elvész számára az élmény egy jelentős része. Engem mondjuk az is nagyon zavart, hogy a fővásznat nem hajlították meg eléggé, így nem egybefüggő az oldalsó és a fővászon nyújtotta élmény, azt ugyanis a falak szélei megtörik.

A technológia 270 fokban ígér újszerű moziélményt, ahol speciális vásznakra vetítik ki a film extra tartalmát. Ehhez öt projektor és teljesen új hangrendszer is társul a felújított teremben. Ez utóbbi valóban sokat ad az élményhez, bitang jól szólt minden bemutató és Az apáca is. Az első közép-kelet európai ScreenX-moziterem beruházási költsége 160 millió forint volt, és ez bizony a jegyáron is meglátszik majd, mert 2360 forintba kerül a mozijegy az ilyen vetítésekre, ráadásul nem lehet majd jegyet foglalni, csakis vásárolni lehet. Érdekesség, hogy a technológiát már 2012-ben kifejlesztették, nyugati hódítása azonban csak tavaly vette kezdetét. Mostanra 13 ország 154 mozitermében találkozhatnak a filmkedvelők ScreenX-formátummal.

Nagyon úgy néz ki, hogy nem a ScreenX hozza el a mozik reneszánszát és reformációját. Egyszerűen kevés a tartalom, és ami van, az is digitálisan, utólag legyártott, miközben hiába ad valóban térérzetet a 270 fokos élmény, valójában a kiterjesztett látvány inkább zavaró és fárasztó, miközben technológiailag sem érzem átgondoltnak, hiába van szó hatéves megoldásról. Egyszer azért érdemes lehet kipróbálni.