Rendes tőled, hogy a cikkünkre kattintottál, de valljuk be: nem azért vagy itt, hogy eldöntsd, megnézed-e a Mátrix: Feltámadásokat. Imádtad az első részt, és habár az ismerőseid előtt szeretsz sznobkodni azzal, hogy szerinted az első rész után lejtőre került Neo sztorija, be kell ismerned, a Mátrix: Újratöltve autópályás jeleneteit azért mégis újranézted egy párszor. Nyilván meg fogod nézni a negyedik részt is, nem kérdés ez, de arra is fogadni mernék, hogy nem fogod maszkban végigülni ezt a két és fél órát a moziban. HBO Max pedig csak jövőre érkezik Magyarországra, úgyhogy nem is kell nagy bűntudatot érezned, ha a virágboltba mész a filmért. De akkor mégis miért jöttél hozzánk? Tudod jól, hogy úgyis csak a te véleményed számít igazán. Mi több pontot adtunk a Halálos iramban 9-re, mint a Dűnére – komolyan gondolod, hogy ez a cikk sem lesz rikítóan szubjektív? A legjobb esetben megveregetjük a vállad, igazolást adunk a saját véleményedre, ha meg nem értesz egyet velünk, akkor a sárba döngölhetsz minket a kommentek közt. Ez végülis win-win. De az is meglehet, hogy el sem olvasod a cikket – miért is tennéd, hiszen kettőt görgetve máris ott a pontszám, az utolsó bekezdésben pedig egyébként is összegezzük a lényeget. Ha tényleg érdekelne a filmkritika, megvárhatnád Nate Hope blogját. Ő benne még megbízhatsz! Ő ingyen csinálja ezt, még nem adta el a lelkét a forgalmazóknak. Apropó, láttad már, hogy megjelent az új Farming Simulator?
Mértékletesen használva erős írói eszköz a metakommentár és introspekció, de ahogy azt a szörnyen kínos bevezetőm is demonstrálja, könnyen túlzásba lehet vinni a dolgot. Ebbe a csapdába esett a Mátrix: Feltámadások is – az a film, amit a jóízlésre hallgatva sosem kellett volna elkészíteni. Tudtuk ezt mi is, tudták ezt Wachowskiék is, és valljuk be, valószínűleg tisztában voltak ezzel a Warner producerei is, akik mindezek ellenére képtelenek voltak ellenállni a húsz éve kiaknázatlan aranybánya hívásának. Elvégre a potenciál sosem veszett ki a Mátrix technopesszimista létfilozófiájából, a vörös pirula pedig nagyobb kulturális jelkép, mint valaha. Igaz, hogy már a trilógia második két része alatt is rezgett a léc, de azóta rengeteget változott a világ, és felnőtt egy teljes generáció. Az öltönyösök tehát feltették a kérdést: mivel lehetne eldurrantani újra a filmnézők agyát?
Hát, sajnos nem azzal a fájdalmasan középszerű scriptszörnyeteggel, mint ami a Mátrix 4 lett. Ez pedig azért igazán kiábrándító, mert a film első negyedében fel-felcsillan a zsenialitás téveszthetetlen szikrája, ami aztán rendre ki is alszik a fájdalmasan öncélú, kínos monológok és nézhetetlen akciójelenetek tengerében. Lana Wachowski a fehér nyulat üldözve egy szinttel mélyebbre merészkedett az üregben, minden eddiginél jobban elmosva a valóság és a digitális lét határát. Érdekes új ötleteket pedzegetett meg a film első félórájában, azzal viszont nem számolt, hogy időközben teljesen súlytalanná teszi az eredeti trilógia eseményeit. Ez a baj azzal, ha egy adott univerzumot fentről nézve, metaszinten vizsgálunk. A megfigyelt világ apróvá és erőtlenné válik, ezek után pedig nehéz valódi tisztelettel tekinteni rá.
Így vesztette tehát el az értékét és érvényét a Mátrix: Feltámadások. Górcső alá vette önmagát, felsorolta a profitorientált reboot- és sequelkultúra bűneit, és miután jól megköpködte ezeket, elfelejtett ezek fölé emelkedni. A negyedik fal döntögetése márpedig nem elég, ha nem támogatja azt egy erős történet – ennek hiányában a Feltámadások néha alig tűnik többnek egy nagy költségvetésű Rick és Morty-epizódnál. Leszámítva azt, hogy a Rick és Morty rendszerint tényleg vicces, nem úgy, mint az önmagát karikírozó, kínos cameókat villantó és a könnyű fan service-re támaszkodó Mátrix 4 – még a tálcán kínált szerelmi szál sem menthette meg ezt a felszínesen bölcselkedő történetet. Értem persze, hogy a 60 felé araszoló Keanu Reeves sosem lesz már fiatalabb, de mégis úgy gondolom, hogy mindenki jobban járt volna, ha Hollywood hagyta volna a szériát büszkén és elegánsan megöregedni.
Neo nélkül márpedig nem Mátrix a Mátrix, ezt pedig tökéletesen bebizonyította a Feltámadások is. A kellemesen középszerű teljesítményt nyújtó Reeves és a szintén visszatérő Carrie-Anne Moss mellett ugyanis kapunk egy teljes legénységre elegendő új szereplőt. Ők azonban ahelyett, hogy átvennék a stafétát, kizárólag másodhegedűst játszanak a Kiválasztott mögött - ez pedig a legtöbb esetben nem a színészek hibája. Jessica Henwick nagyszerű felüdülést hozott a Neo nyomába eredő Bugs szerepében, ahogy Yahya Abdul-Mateen II is tisztességesen öntött új életet a bizarr sorsú Morpheus karakterébe. Egy film azonban gyakran csak annyira jó, mint amilyen a főgonosza, és a spoilereket elkerülve maradjunk annyiban, hogy a Mátrix: Feltámadások ezen a ponton követi el az egyik legnagyobb bűntettét.
A hamar kínossá váló önreflexión és öncélú monologizáláson túl persze kerekedhetett volna ebből egy nézhető akciófilm, de ahogy az összes ügynök és kommandós, úgy Lana Wachowski rendezése sem talált célba. A Mátrix a mondanivalója mellett, a látványvilágával és különleges effektjeivel is padlóra küldte a 2000-es évek mozinézőit – hát, a Feltámadásoktól ne várjunk hasonlót! A Marvel-filmek akcióorgiái után persze nehéz ezen a fronton igazán nagyot durrantani, de a Mátrix 4 még a pusztakezes harcikoreográfiákat is nézhetetlenné teszi. Nem túlzok: több alkalommal szabályosan hányingert kaptam az indokolatlan szűk, folyamatosan rángó kamerafelvételektől és a negyedmásodperces vágásoktól. Ezek után már szinte feleslegesnek érzem megemlíteni a Merovingi Burning Manről szalajtott hordáját vagy az égből hulló kódzombikat.
„Változnak az idők, a piac pedig kegyetlen. Megértheted, hogy az imádott anyavállalatunk, a Warner Bros. miért döntött úgy, hogy folytatást készít a trilógiához. Közölték velem, hogy mindenképpen megcsinálják. Vagy velünk, vagy nélkülünk.” Jópofa cinikus kikacsintás a filmben elhangzó monológ, de mi ez, ha nem egy őszinte segélykiáltás Lana Wachowski részéről? A Mátrix: Feltámadások nem az az elmélkedő, kreatív szerelemprojekt, aminek a rabul ejtett emberiség története eredetileg indult, hanem egy tejelni képes franchise (remélhetőleg utolsó) leszipolyozása. A korszakalkotó univerzumot megálmodó testvérpár egyik tagja pedig úgy áll őrt a fedélzetén, mintha csak egy süllyedő hajó kapitánya lenne.
Gamekapocs értékelés: 4.5
Rendezte: Lana Wachowski
Szereplők: Keanu Reeves, Carrie-Anne Moss, Jessica Henwick, Yahya Abdul-Mateen II, Jonathan Groff, Neil Patrick Harris
Forgatókönyv: Lana Wachowski, David Mitchell, Aleksandar Hemon
Zene: Tom Tykwer
Fényképezte: John Toll
Játékidő: 148 perc
Hazai premier: 2021. december 23.
Amúgy tökéletesen igazad van-bár szerintem ez egy ilyen generációs állapot…:)))
.Nem tudom mennyi idős a cikk írója , de kb ugyanezt érzem énnis sok mindennel kapcsolatban és most nem a “régen minden jobb volt”dumára gondolok. De tényleg!!! ;)
Nem csalódtam Hollywodoèkban!
Ehhez a számítósdihoz, csak érdekességképpen: az igaz, hogy az ember aga rengeteg számítást végzek. Neuronok milliárdjai hálózatban, stb, viszont van egy érdekes dolog, a tudat kérdése. Tehát nem az intelligenciáról beszélek, hanem a tudatról. Az emberi tudatról, az öntudatról. Ez viszont nem számítás alapú nagy valószínűséggel. A legtöbb neuron, ill a legtöbb kapcsolat pl a kisagyi terület ill a kisagy. Mára tudjuk, hogy az agy legnagyobb számítás-kapacitású részei főleg motorikus tevékenységekért felelősek, vagy a mozgásért, és a szenzoros érzékek vezérléséért. Tehát önmagában a számítási kapacitás növelésével nem lesznek tudatos gépek.
Nézd meg mennyit költenek a filmekre, és milyen gagyi az effekt vagy a tartalom (Mátrix itt b aktegória lett minden. Uwe Boll te segítettél rendezni ügynökként?)
Ezért engedi mindig létrejönni az ellenállást is, hogy utána újra összezúzza.
Másrészt egyszerűen nem maradt energiaforrás a bolygón, nagyrészt napelemeket használtak míg az emberiség végső elkeseredettségében fel nem égette az eget.
Tegyük hozzá ez az elmélet mai fejjel is b*szott komoly szerintem, 20 évvel ezelőtt pedig személy szerint kölyökként én képtelen lettem volna felfogni, pedig már javában mókoltam Win 95-ön. Arról a korról beszélünk, amikor a PC-k használata és működésének és felépítésének megértése még egy bizonyos réteg, szűk szubkultúra sajátja volt, akik tagjai rendszerint ezzel foglalkoztak. És amely kor után még hosszú évekig a filmgyártás döntéshozói szentül hitték, hogy egy gyilkossági csoport az elkövető autójáról egy utcai térfigyelő kamerával készített homályos fotót ha felnagyít, azt ki lehet élesíteni annyira, hogy leolvassák a rendszámtáblát. Mert az korábban azért nem lehetett leolvasni, mert a kép kicsi hozzá, mert távol van. :D
Szóval ennyit az első Mátrix korszakalkotó, és saját korát megelőző gondolatiságról. És hogy vele szemben állva mit hordoz magában a 4. rész.
A mátrixra pedig azért van szükség, mivel az agyunk (aminek a lényege nem más, mint az őt körülvevő világból érkező ingerek érzékelése, értelmezésre, és a test azokra való válaszadásának késztetése – működtetése – egy meghatározott alapprogram vezérelvét figyelembe véve [túlélés, szaporodás, önmegértés]), külső ingerek hiányában (a kapszulákban leszedálva) egyszerűen elsorvadna. Így annak a működését, teljesítményét a mátrixxal tartják karban.
Ezt az egész elképzelést csak ütősebbé teszi, az az irónia, hogy míg mi a processzorokkal ellátott, és azok működésén alapuló számítógépeinket használjuk a mindennapjainkban, azok teszik lehetővé, hogy az életünk olyan legyen és működhessen, amilyen (mint ahogy most is az ölemben tartott lapit „kényszerítem”, hogy rajta keresztül okoskodhassak ismeretleneknek, akik a saját gépükön keresztül olvassák ezt), a Mátrix világában a gépek saját birodalmuk fenntartásához ugyanilyen elven használnak minket..
Az a filmbéli elmélet, hogy az emberekre azért van szükség, hogy hő és elektromos energiát termeljenek nettó baromság – az emberi test saját fenntartásához eleve több energia kell, mint amennyi energiát termelni, leadni képes; ráadásul az emésztőrendszerünk az egyik legrosszabb hatásfokkal működő tápanyag megemésztő, hasznosító organizmus. Hol van itt a borzalmas precizitás? (Így magyarázza Morpheusz: „az emberi test több bioáramot termel, mint egy 120 Voltos akkumulátor, és több, mint 25000 egység hőenergiát” – egész élete alatt..? Vagy másodpercenként? Hát mekkora baromság már ez.. :D )
De ami miatt ez az elmélet a teljes mátrix és ezáltal maga a film létjogosultságát is áthúzza, egyszerűen az, hogy emiatt marhára semmi szükség nem lenne egy virtuális valóság (ami, mint a mi világunk és az emberiség kollektív ismerete, nemcsak végtelen, de folyamatosan táguló) megalkotására és iszonyatos energia árán való fenntartására; a leglogikusabb az lenne, ha az embereket egyszerűen leszedálva, vegetatív állapotban tartanák, míg el nem használódnak, aztán mennek a darálóba. Emiatt nincs szükség egy mátrixra..
Wachovsky-ék ráadásul azóta is csak szemetet halmoztak szemétre.
Inkább senki ne vigye el semmi ismerősét és 20 év múlva Hollywood összeszedi magát.
Viszont tudott olyan újszerűen hatni a furcsaságaival, hogy azon én is meglepődtem és ami miatt elmondható, hogy ez nem egy átlag sci-fi vagy akció film, hanem a Matrix. Én tuti megfogom nézni többször is, ráadásul Keanu alakítása ebben a részben a legjobb a négy rész közül.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.