1999-ben az E3-at újra Los Angelesben rendezték meg, és az expó ismét az új konzolok bejelentésétől volt hangos: megérkezett a hatodik generáció.
1999-ben az E3-at újra Los Angelesben rendezték meg, és az expó ismét az új konzolok bejelentésétől volt hangos: megérkezett a hatodik generáció.
Arra az évre a Sony veterán konzolgyártónak mondhatta magát, a PlayStation óriási karriert futott be, amit természetesen muszáj volt folytatni: a japánok az elsők között mutogatták az új gépüket, a PlayStation 2-t, s noha a pontos információkat csak lassan adagolták a masináról, az első techdemók brutális teljesítményről árulkodtak, nem mellesleg pedig felbukkantak közöttük az új Gran Turismo képkockái is. Ennek ellenére a Sony nem ülhetett nyugodtan a babérjain, a rivális Nintendo is elkezdte mondogatni, hogy új konzolon dolgoznak: a Dolphin kódnevet viselő gép száműzte a korábbi Nintendo-vasak kazettáit, helyette optikai lemezekről olvasta a játékok bitjeit, emellett a 486Mhz-es Gekko processzor volt a lelke. Igen, később ő lett a GameCube.
1999-re Japánban már megjelent a szintén hatodik generációs Dreamcast, a legnagyobb rajongók nem átallottak a szigetországból megrendelni a gépet, így gyakorlatilag sok újat nem tudott mondani a Sega a premierre váró nyugati közönségnek az áron és a megjelenési dátumon kívül: Amerikában ez a bűvös 1999. szeptember 9-re esett, Európában pedig október 14-re, és 200 dollárért vesztegették. Peter Moore, a Sega amerikai részlegének alelnöke (aki később a Microsoftnál is dolgozott, most pedig az EA Sports-nál húzza az igát) bejelentése szerint egy év alatt másfél millió eladott konzolra számítanak, a megjelenés napjára pedig 200 ezerre. A Dreamcast komoly reklámkampányt kapott (számos TV-reklámot vetítettek le anno róla), kezdetben 15 játék volt kapható rá, és járt hozzá egy modem is, ami a Saturn NetLink bukása után alaposan meglepte a közönséget.
Akkor még két másik érdekes próbálkozást is bejelentettek: az egyik az iszonyatosan drága játékgépeiről ismert SNK hordozható konzolja, a Neo Geo Pocket volt. Az új gép a méreteihez képest sokat tudott, megfizethető darab volt ráadásul, s mivel még nem létezett a Gameboy Advance, gyakorlatilag a legfrissebb kézikonzol volt a piacon. A másik finomságot a VM Labs szállította a Nuon személyében, ami lényegében ugyan egy DVD-lejátszó volt, viszont lehetett rajta videojátékokat is tolni, így gyakorlatilag az első DVD-s konzol is volt egyben - ennek ellenére nem lett nagy siker a gép, a VM Labs pedig csődbe ment.
A Capcom Dreamcastra bemutatta a Power Stone-et, amely jól tükrözte az új gép képességeit, hiszen teljes mértékben 3D-s verekedős játék volt, amit akár négyen is lehetett játszani. A másik nagy DC-s projekt a Resident Evil Code: Veronica volt, szintén nagyon szép grafikával. A PS-es címek közül a Strider 2 aratott nagy sikert főleg az idősebb korosztály körében - a játék a népszerű 1989-es játéktermi program folytatása volt. Az Eidos továbbra is hozta a színvonalat, bemutatták a show legjobbjaként is kikiáltott Deus Exet és az Anachronox című szerepjátékot - mindkettőt az Ion Storm fejlesztette. 1999-ben jelentették be a Heavy Raint is jegyző Quantic Dream első munkáját, az Omikront is.
A Gathering of Developers (GoD Games) is erős évet tudhatott maga mögött, előrukkoltak a Mátrixra hajazó bullet time effekt miatt népszerűvé vált Max Payne-nel és a Heavy Metal című animációs kultuszfilm folytatása nyomán készült Heavy Metal FAKK 2-vel, illetve ekkor leplezték le a vikinges Rune-t és a Nocturne című akció-horrort. A GT Interactive a Total Annihilation: Kingdomsot és a The Wheel of Time játékváltozatát hozta el, majd itt mutatkozott be először az Unreal Tournament is. Az UT az Unreal sikerére alapozott, de természetesen az akkor tomboló multis FPS-lázat akarta meglovagolni, mindezt csodaszép grafikával. Ez a játék tette halhatatlanná Cliff Bleszinskit, ismertebb nevén CliffyB-t.
A Konami rengeteget mutogatta a sportjátékait, igaz, nem feltétlenül azért, mert olyan jók voltak, inkább rohadt sok volt belőlük. Hoztak persze mást is, a Nintendo-fanok a Hybrid Heavennek örülhettek, a PlayStation-tulajdonosok pedig a Soul of the Samurai-nak és a Metal Gear Solid: VR Missions-nek. A Looking Glass Studios az akkorra már onnan kivált Irrational Gamesszel együtt csinálta a Thief és a System Shock második részét. Gondolom, nem kell bemutatni őket sem. A Namco is az elsők között volt, aki Dreamcastos játékot akart, megcsinálták hát a Soul Edge folytatásának tekinthető Soul Caliburt - a játék csodaszép volt, világsiker lett belőle. PlayStationre az R4: Ridge Racer Type 4-et mutatták be, s míg a Soul Calibur Dreamcaston vált grafikai bajnokká, az új Ridge Racer a PlayStationt repítette mennybe, és mutatta meg, mit lehet még kihozni a gépből.
A Nintendo is szép felhozatallal állt elő, kicsábították a napokban 25 éves Rare-t a Perfect Darkkal és új játékukkal, a Jet Force Geminivel, és bemutatták a Mario Golfot, a Donkey Kong 64-et és az Excitebike-ot. Akkor már azt pletykálták, hogy a Resident Evil 2 N64-re is meg fog jelenni, illetve szóltak már pletykák az Eternal Darknessről is - utóbbi végül csak GameCube-ra jött ki. A Sega a Dreamcast nyitócímeit mutogatta: kihozták a Sonic Adventure-t, a House of the Dead 2-t, a Virtua Fighter 3: Team Battle-t és a Sega Rally 2-t, illetve lerántották a leplet Yu Suzuki zseniális játékáról, a Shenmue-ről.
A Sony az új Gran Turismón kívül bemutatta a Polyphony Digital másik új játékát, az Omega Boostot, amely szintén bebizonyította: ha grafikáról van szó, a Polyphony srácai nem ismernek lehetetlent. A Sony saját stúdiója bemutatta az első Ape Escape-et és a PaRappa the Rapper még hülyébb nevű folytatását, az Um Jammer Grandiát. A Squaresoft nagyon sok Final Fantasy-vel készült az expóra, volt Final Fantasy Anthology, Chocobo Dungeon 2 és Chocobo Racing (mert minden játékból kell egy szar versenyjátékot csinálni), illetve menetrendszerűen leleplezték a Final Fantasy IX-et is. Két címük nem volt köthető a Final Fantasy-hez: az Ehrgeiz és a Saga Frontier II.
A Sierra bemutatta a Tribes II-t, a Team Fortress 2 egy korai verzióját (ennek még semmi köze sem volt a ma játszható Team Fortress 2-höz) és a Relic Entertainment egyik legjobb játékát, a Homeworldöt. A Digital Anvil Freelancerrel, a GameFX Sinister Unleasheddel jött, míg a Surreal Software a Drakant, az Interplay a Planescape Tormentet, az EA pedig a Sled Stormot mutatta be. Ekkor jelentették be a Black & White-ot és a Quake III: Arenát is.
2000-ben a Microsoft bejelenti az Xboxot, de nem tudjuk, hogy komolyan gondolták-e.
Arra az évre a Sony veterán konzolgyártónak mondhatta magát, a PlayStation óriási karriert futott be, amit természetesen muszáj volt folytatni: a japánok az elsők között mutogatták az új gépüket, a PlayStation 2-t, s noha a pontos információkat csak lassan adagolták a masináról, az első techdemók brutális teljesítményről árulkodtak, nem mellesleg pedig felbukkantak közöttük az új Gran Turismo képkockái is. Ennek ellenére a Sony nem ülhetett nyugodtan a babérjain, a rivális Nintendo is elkezdte mondogatni, hogy új konzolon dolgoznak: a Dolphin kódnevet viselő gép száműzte a korábbi Nintendo-vasak kazettáit, helyette optikai lemezekről olvasta a játékok bitjeit, emellett a 486Mhz-es Gekko processzor volt a lelke. Igen, később ő lett a GameCube.
1999-re Japánban már megjelent a szintén hatodik generációs Dreamcast, a legnagyobb rajongók nem átallottak a szigetországból megrendelni a gépet, így gyakorlatilag sok újat nem tudott mondani a Sega a premierre váró nyugati közönségnek az áron és a megjelenési dátumon kívül: Amerikában ez a bűvös 1999. szeptember 9-re esett, Európában pedig október 14-re, és 200 dollárért vesztegették. Peter Moore, a Sega amerikai részlegének alelnöke (aki később a Microsoftnál is dolgozott, most pedig az EA Sports-nál húzza az igát) bejelentése szerint egy év alatt másfél millió eladott konzolra számítanak, a megjelenés napjára pedig 200 ezerre. A Dreamcast komoly reklámkampányt kapott (számos TV-reklámot vetítettek le anno róla), kezdetben 15 játék volt kapható rá, és járt hozzá egy modem is, ami a Saturn NetLink bukása után alaposan meglepte a közönséget.
Akkor még két másik érdekes próbálkozást is bejelentettek: az egyik az iszonyatosan drága játékgépeiről ismert SNK hordozható konzolja, a Neo Geo Pocket volt. Az új gép a méreteihez képest sokat tudott, megfizethető darab volt ráadásul, s mivel még nem létezett a Gameboy Advance, gyakorlatilag a legfrissebb kézikonzol volt a piacon. A másik finomságot a VM Labs szállította a Nuon személyében, ami lényegében ugyan egy DVD-lejátszó volt, viszont lehetett rajta videojátékokat is tolni, így gyakorlatilag az első DVD-s konzol is volt egyben - ennek ellenére nem lett nagy siker a gép, a VM Labs pedig csődbe ment.
A Capcom Dreamcastra bemutatta a Power Stone-et, amely jól tükrözte az új gép képességeit, hiszen teljes mértékben 3D-s verekedős játék volt, amit akár négyen is lehetett játszani. A másik nagy DC-s projekt a Resident Evil Code: Veronica volt, szintén nagyon szép grafikával. A PS-es címek közül a Strider 2 aratott nagy sikert főleg az idősebb korosztály körében - a játék a népszerű 1989-es játéktermi program folytatása volt. Az Eidos továbbra is hozta a színvonalat, bemutatták a show legjobbjaként is kikiáltott Deus Exet és az Anachronox című szerepjátékot - mindkettőt az Ion Storm fejlesztette. 1999-ben jelentették be a Heavy Raint is jegyző Quantic Dream első munkáját, az Omikront is.
A Gathering of Developers (GoD Games) is erős évet tudhatott maga mögött, előrukkoltak a Mátrixra hajazó bullet time effekt miatt népszerűvé vált Max Payne-nel és a Heavy Metal című animációs kultuszfilm folytatása nyomán készült Heavy Metal FAKK 2-vel, illetve ekkor leplezték le a vikinges Rune-t és a Nocturne című akció-horrort. A GT Interactive a Total Annihilation: Kingdomsot és a The Wheel of Time játékváltozatát hozta el, majd itt mutatkozott be először az Unreal Tournament is. Az UT az Unreal sikerére alapozott, de természetesen az akkor tomboló multis FPS-lázat akarta meglovagolni, mindezt csodaszép grafikával. Ez a játék tette halhatatlanná Cliff Bleszinskit, ismertebb nevén CliffyB-t.
A Konami rengeteget mutogatta a sportjátékait, igaz, nem feltétlenül azért, mert olyan jók voltak, inkább rohadt sok volt belőlük. Hoztak persze mást is, a Nintendo-fanok a Hybrid Heavennek örülhettek, a PlayStation-tulajdonosok pedig a Soul of the Samurai-nak és a Metal Gear Solid: VR Missions-nek. A Looking Glass Studios az akkorra már onnan kivált Irrational Gamesszel együtt csinálta a Thief és a System Shock második részét. Gondolom, nem kell bemutatni őket sem. A Namco is az elsők között volt, aki Dreamcastos játékot akart, megcsinálták hát a Soul Edge folytatásának tekinthető Soul Caliburt - a játék csodaszép volt, világsiker lett belőle. PlayStationre az R4: Ridge Racer Type 4-et mutatták be, s míg a Soul Calibur Dreamcaston vált grafikai bajnokká, az új Ridge Racer a PlayStationt repítette mennybe, és mutatta meg, mit lehet még kihozni a gépből.
A Nintendo is szép felhozatallal állt elő, kicsábították a napokban 25 éves Rare-t a Perfect Darkkal és új játékukkal, a Jet Force Geminivel, és bemutatták a Mario Golfot, a Donkey Kong 64-et és az Excitebike-ot. Akkor már azt pletykálták, hogy a Resident Evil 2 N64-re is meg fog jelenni, illetve szóltak már pletykák az Eternal Darknessről is - utóbbi végül csak GameCube-ra jött ki. A Sega a Dreamcast nyitócímeit mutogatta: kihozták a Sonic Adventure-t, a House of the Dead 2-t, a Virtua Fighter 3: Team Battle-t és a Sega Rally 2-t, illetve lerántották a leplet Yu Suzuki zseniális játékáról, a Shenmue-ről.
A Sony az új Gran Turismón kívül bemutatta a Polyphony Digital másik új játékát, az Omega Boostot, amely szintén bebizonyította: ha grafikáról van szó, a Polyphony srácai nem ismernek lehetetlent. A Sony saját stúdiója bemutatta az első Ape Escape-et és a PaRappa the Rapper még hülyébb nevű folytatását, az Um Jammer Grandiát. A Squaresoft nagyon sok Final Fantasy-vel készült az expóra, volt Final Fantasy Anthology, Chocobo Dungeon 2 és Chocobo Racing (mert minden játékból kell egy szar versenyjátékot csinálni), illetve menetrendszerűen leleplezték a Final Fantasy IX-et is. Két címük nem volt köthető a Final Fantasy-hez: az Ehrgeiz és a Saga Frontier II.
A Sierra bemutatta a Tribes II-t, a Team Fortress 2 egy korai verzióját (ennek még semmi köze sem volt a ma játszható Team Fortress 2-höz) és a Relic Entertainment egyik legjobb játékát, a Homeworldöt. A Digital Anvil Freelancerrel, a GameFX Sinister Unleasheddel jött, míg a Surreal Software a Drakant, az Interplay a Planescape Tormentet, az EA pedig a Sled Stormot mutatta be. Ekkor jelentették be a Black & White-ot és a Quake III: Arenát is.
2000-ben a Microsoft bejelenti az Xboxot, de nem tudjuk, hogy komolyan gondolták-e.
Dreamcast-em volt. Én nagyon szerettem. Online játszottam Quake 3-at :) kb 300as pinggel, isdn kapcsolattal.
De a legnagyobb a Shenmue volt. Aztán a Soul Calibur meg az Ecco The Dolphin. Utóbbiak PS2-re is megvannak.
Annyira jó volt ezt a cikket olvasni! Még ilyet, még ilyet! Imádom!
Quake 3, Max Payne..:)
Mai napig előveszem évente néhány alkalommal, mert fantasztikus hangulat árad belőle.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.