Előszöris leszögezném, hogy nem vagyok kritikus és nem is szeretnék kritikát írni, így aki komoly strukturális és tartalmi igényekkel lát neki az irományomnak, azoknak szólok, hogy nem áll szándékomban és lehet nem is tudnám elvárásaikat kielégíteni. Csak egyszerűen kifakasztom az olvasás során megtelt gondolathólyagot és az eredményt hanyagul beletörlöm a gamekapocs lapjaiba.

Első sérelmem az lenne, hogy hogy a fenébe nem fordították már le ezt korábban? Szerintem Andrzej Sapkowski művei megérdemelnék hogy keménykötésben a fantasy műfaj nagyjai környékén kerüljenek felstócolásra. Persze megértem, hogy kismillió oka van annak, hogy ez nincs így örülök, hogy egyáltalán le van fordítva, de a lényeg amit mondani akartam remélem átment. Szerintem nagyon jól sikerült ez a második novellacsomag, még jobban mint a első, egyszerűen nem bírtam letenni.

Persze felmerült bennem, hogy azért látom ilyen fényesen ezeket az irományokat mert még nem olvastam igazán jó könyveket. Ez lehet hogy így van, azonban amit most a mainstream média löket, (lásd Trónok Harca), szerintem azt a szintet eddig horzsolja. (Azért mondom, hogy eddig mert a regényeket még nem olvastam, de nagy szeretettel várom). Sőt továbbvinném, én úgy érzem eddig, hogy a vaják novellák nagyon jó egyensúlyban vannak George Martin kegyetlen naturalizmusa és Tolkien zseniális mesemondása között. Sapkowski  sok más íróhoz hasonlóan a Tolkien univerzumra épít de ezt még bőségesen megtoldja gondolom a szláv mitológia elmeivel meg saját fantáziájának szüleményeivel. Minden történetben belebotlunk valami új lénybe, jelenségbe vagy varázslatba. A Tolkien köteléket viszont nem is probálja leplezni, én például óriásit szakadtam az első novellában (A lehtőségek határa) felbukkanó Hobbit-utaláson, szerintem nagyon poénos volt. Van az egésznek egy egészséges naturalisztikus jellege, de nem esik át a ló túloldalára, hogy egymás hegyén hátán fekszenek a szimpatikussá lett szereplők hullái. Nyilván ez annak is köszönhető hogy a történet csak egy ember köré összpontosul, és nincs nyolc másik főszereplő, de akkor is. Így a halálnak is súlya van és szomorúságot érzünk nem dühöt, hogy most én aztán veszem az ásót, elmegyek a Martin rezidenciára s kupánverem az írót. Persze csak miután szépen megkértem, hogy dedikálja a könyveimet.

A történetvezetés, a nyelvezet olyan, hogy faltam a lapokat (itt jegyezném meg, hogy habár az eredetiről nincs képem, szerintem a fordító qrvajó munkát végzett). Geralttal az azonosulás gyorsan megy legyen szó egy nehéz döntés felett való vívódásról, szerelemről, vagy megvetésről. Nagyszerűen van megírva, néha azt éreztem hogy nem is akarok kiszakadni belőle, bármilyen elcseszett és szerencsétlen is a sorsa.

Apropó sors. A könyv elég mélyen érint sok filozófiai és kulturális kérdést, és tisztességes adag társadalomkritika is van benne. Állandóan megnyilvánul, hogy az iró mennyire sokoldalú és sokmindenben jártas, emellett nagyszerű emberismerő is.

Ha pedig már a sorskérdésnél járunk, hangot adok egy másik dolognak ami kicsit szúrja a szememet. Ha már ez a kötet arra ítéltetett, hogy a B kategóriás fanasyk és játék spin-offok között sínylődjön a könyvesboltokban, miért kell azt a címet választani, hogy a „Végzet kardja” és kiba**ni a borítóra Zoltan Chivayt egy bazi nagy karddal a kezében? Így aki mondjuk nem ismeri a játékokat és a saga-t de venne egy jó fantasyt egyből átsiklik felette, gondolván hogy ez egy újabb ócska Excalibur sztori valami kicsontozott Tolkien mártásban. Eszében nem jutna senkinek, hogy a végzet kardja egy filozófiai metafora és köze nincs egy fizikai értelemben vett kardhoz. Szerintem a történeteknek van olyan mélysége, ami sok olvasott és igényes embert is az olvasószékbe tapaszt. De minden elismerésem és köszönetem a PlayOn-nak hogy ezt összehozta, csak egyszerűen a borítón nem jön át, az, hogy több ez az egész holmi olcsó fantasynál.

És ha már a PlayOn-nál tartunk, ha az volt a rejtett céljuk hogy meghozzák az ember kedvét a játékhoz, hát nálam összejött, ma telepítem újra a Witcher 2-t, és nem győzöm várni, hogy nekiugorjak esment.

Hát köszönöm, hogy elolvastátok agymenésemet remélem nem háborítottam fel senkit, és azoknak akik nem olvasták nem lőttem le semmit, hanem meghoztam a kedvüket a könyvöz. Tényleg megéri az a 3000 forint. A végére egy kérdést tartogattam: szerintetek melyik játék adja jobban vissza az eddigi novellák hangulatát? Várom a válaszokat :).