Lelkem képe
írta: NereusLacee 

A lélek miben léte
Minden percem víg emléke
Mit karodban tölthettem
És szíved csendben öleltem
Csak sorok mikben tobzódnak
A szavak múltat boncolnak
Nem is értem hogy ez miért
De a lelkem még a tiéd
Felemészti lelkem a szád íze
Szikrázó szemed zöld fénye
Nem hittem és nem értettem
Mégis nélküled ébredtem
Fel

Nem érdekel
A térdem hogyha felkopik
Mert ha rád gondolok elborít
A fájdalom mi felszakít
Ezer sebet bent a szívemben
Mit soha nem éreztem
Míg meg nem ismertelek téged
S még ezer meg egy tucat képet 
Neked bonyolult a képlet
Hogy én csak szívemmel érzek
S így ha kell érted el vérzek
Mert veled érzem én egésznek
magam

Nem számított a pénz soha
Lehetett az élet mostoha
Ha hozzád oda bújhattam
Minden gondomat kiadtam
Mert csókjaidból éreztem
Hogy van az utam az életben
És melletted lettem oly bátor
Ringet csináltam a világból
Az emberekben hinni kezdtem
Fél emberből egész lettem
Te húztad ki a jót belőlem
Mégis holtan terültem én
El

Nem érdekel
A suhogó szél mit meszél
A csókod íze bennem él
Minden szavam szenvedély
Talán őrület hogy bennem él
A sóhajod ha elmentél
Mikor hozzám bújva öleltél
Álmodból is felkeltél
Hogy mellettem óvást remélj
Mégis elmentél
Utánad a port fújja a kósza szél
Minden pillanat rólad mesél
Ancsa te voltál…
…te voltál ki kellettél.

 

Bemutatkozóvers
írta: Urahara

Tele vagyok
Belekkel és
A sorsom csak
Székrekedés
Tiszta szívvel
Epekednék
Papír után
De van elég
Csak hiányzik
A szükség

Én
írta. p.balou

Úgy döntöttem kiöntöm lelkem
Icabod kérte, de leírom nektek.
Hát, mit is írjak magamról?
Kérdeztem öntelten magamtól.

Balázs a dicső nevem
A szüleim adták nekem.
Amikor megszülettem, kérdezték
"Kicsit nem furcsa ez a név?"

Van két zöld fogam, és 1 sárga
Rikkantok magamból kikelve a világba.
Eltörtem a lábam, döglök egész nap,
De vasárnap a templomba visszahúz a pap.

Kiskorom óta koptatom a gamepadot
Kíváncsi lennék, szemem mennyit romlott.
GTA-val kezdtem, talán meg is látszik,
"Nézd már! Ez a gyerek GTA-val játszik!"

Nem tudom, mit írjak még rólam
Ez is nehézkesen jött, de gyorsan.
Olvassátok el, ne csak kommenteljetek
További szép napot kívánok nektek!

Én vagyok
írta: Icabod

Nem könnyű ám ez,
Magamról írni verset,
Másoknak, kik nem ismernek.

Ti versek alapján ítéltek,
Csak néhány sor rímének,
Közben mutatkozom.

Itt is próbálok megfelelni,
A szerelmem sosem felejteni,
Ő ad nekem ihletet.

Minden sorban, rímben,
Ott rejlik ő szelíden,
Csak rá gondolok.

Suzie álma
írta: Biolencse 

Suzie izgatottan ült fel az ágyán.
-Te is hallod? -kérdezte Garrity-t.
Választ azonban nem kapott. Sötét volt, ezért nem vette észre a férfit, aki az ágya mellett guggolt.
-Nem hallod, Garry?
A rémület már elmúlt a hangjából, csak egy langy félelem maradt. Ekkor halkan, nehogy felébressze párját, visszahajtotta fejét a párnára és átölelte a halott férfit. Csak egy kis nyál folyhatott ki a szájából, gondolta Suzie. Mindig folyatja kicsit, ha nagyon mélyen alszik. Nem is sejtette, hogy amit meleg nyálnak hitt valójában vér és, hogy Garrity oly mélyre süllyedt az álmok világába, ahonnan már soha nem térhet vissza.
Halk neszezés törte meg az éjszaka kellemes, de mégis nyugtalanító csendjét.
-Pssz...Garry. -suttogta a lány már félálomban. -Nagyon félek.
Az ágy mellett guggoló férfi lassan felállt. Az ablakon beszűrődő Hold fényénél megcsillant a szeme. A két méter magas gyilkosnak vér csorgott a szájából. Bal kezével letörölte, majd a vért a hajába kente. Így olyan volt, mintha egy őrült SS tiszt várná, hogy ismét kiadhassa a parancsot a kivégzésre. Fekete szövetkabátja alól halkan elővette harminc centis kését és lassan az ágyra térdelt. Su ebből már semmit nem vett észre. Elaludt. Mikor a fekete kabátos férfi a kést lassan a torkába nyomta, a lány arról álmodott, hogy Garrityvel sétál egy fehér mezőn. Akkor úgy érezte, három napja a templomban minden szava igaz volt.

„Míg a halál el nem választ."

Ennyi lett volna az első számunk. Reméljük tetszett. Várjuk a pozitív, negatív kritikákat az irkapocs@gmail.com-ra. 

Ha az első részt nem olvastad itt megteheted: Irkapocs 1. rész