Egy gyilkos naplója

Reggel mikor felkelek, mindig a jobb lábamat rakom le a padlóra. Mert én elég babonás ember vagyok. Nagyon is babonás. Egyik nap mikor kinyitottam a hűtőt, eszembe jutott, hogy lehetnék én is híres. Aminek sok alapja nem volt, de mindig is szerettem volna híres lenni. Mivel egy helyi újságba írtam ez a hírnév nem igazán állt a házhoz. Reggel 7-kor keltem. Egy óra múlva már a munkahelyemen irkáltam a cikkeket és híreket. Nagyon elegem volt már ebből az életből. Délután 5-re pedig már otthon bújtam a számítógépem és írtam újra. Körülbelül 1 évvel ezelőtt, reggel megint nyitottam a hűtőt. Mikor egy hang szólt hozzám. Ezeket, a szavakat mondta:
- Nem unod még az unalamas életed? – kérdezte.
- Nem nagyon. – válaszoltam, de közben pont az ellenkezőjére gondoltam.
- Na, tudom én hogy, nem így gondolod.
- Ki vagy? – kérdeztem rémülten.
- Aki utat mutat az életednek. Akarsz hírhedt lenni?
Habozás nélkül rávágtam, hogy igen, de nem kellett volna, nagyon nem. Abban a percben, ahogy rábólintottam a hang ajánlatára, elcsúsztam és bevertem a fejem a hűtő szélében. Két napig feküdtem eszméletlenül. Mikor felébredtem valahogy az egész világ másnak tűnt. Nem voltak gondok és problémák. Csak egy valami volt a fejemben az, hogy nagyon gyorsan ölni kéne…

Most ennyi várom a véleményeket és ha, tetszik rakom fel tovább.