Az élet értelme
Minden egyes alkalommal ,amikor játszadozó kisgyereket, galambokat etető idős nyugdíjast, vagy éppen vígan horgászó átlagembert látok elgondolkodom azon, hogy vajon milyen céllal is vagyunk a világon. Mi volt az ok ami létre hívta az intelligens emlős fajt a homo sapienst és a bioszférát? Kell keresni egyáltalán okot, vagy értelmet az életben? Lehet, hogy csak szerencsés véletlenek egymásra hatásának következtében tartunk ott ahol. Létre jött az élet, mert létrejöhetett, nem pedig azért, mert létre kellett jönnie. Ez is egy magyarázat. De mi van akkor, ha küldetésünk van? Egy olyan küldetés, melynek létezéséről mi magunk sem tudunk (egyelőre). Ha hiszünk egy felsőbb hatalomban például Istenben, akkor nem mondhatjuk mindenre, hogy véletlen. Bevallom, én kevéssé vagyok vallásos, de arra viszont kíváncsi lennék, hogy a hívők mit gondolnak teremtőnk motivációiról. Egyszerűen csak unatkozott? Vagy inkább imádatra vágyott a nagyfőnök? Esetleg szeretett volna egy saját készítésű valóságshow-t.? Az is lehet, hogy egyszerűen csak egy jó nagy családra vágyott (ha ez igaz, akkor az emberek tudnak valamit, amit az angyalok nem). Az emberiség pedig szerintem egy kiváló család, mert sokszínű és érdekes. Vannak kik azt mondják, hogy ők létünk tudói, vannak kik hiszik, hogy egy nagy célért élnek. Vannak, akik bele se gondolnak az egészbe, csak önfeledt szórakozásra vágynak, ők nem kérdezik állandóan, hogy miért, ők csak örülnek, hogy élhetnek. Egyéb típus is létezik, a folyton folyvást kérdezők, kétkedők. Ők bizonytalanok,s nem hisznek semmiben, csak ha már valami megdönthetetlen bizonyíték van a kezükben, idejüket kutatással töltik és sosem önfeledtek igazán. Ki tudja melyik a jobb? Mindenki a saját egyedi módján éli életét, mindenki más mindenki különb, de azért csak van valami cél.
Még akik nem hisznek benne, azok is adnak valami célt létezésüknek. Például: karrier, család, pénz, világbéke stb.. Akik kutatják a létezés okát, azoknak maga a kutatás a cél, az ok az életre. Muszáj találnunk valamit, mert cél nélkül nincs élet. Ha nem találunk értelmet létünkben, akkor miért is létezünk? Sokan tették már fel az élet értelmének nagy kérdését, de egyikük sem tudta rá meglelni a választ. Szerintem semelyikük sem nézett az orra elé. Valami monumentális dolgot kerestek. Abba bele sem gondoltak, hogy az élet értelme maga az élet. Én így látom és így is élek, ebben a válaszban hiszek, ilyen szellemben fogom nevelni gyermekeimet és ezt az igét terjesztem bárhol is járok. Nekem ez a célom, eszméim eljuttatása mindenkinek. Talán sosem érhetem el, de ha már a népesség 1 %-a tudja ki volt az a Szén Benjamin és emlékezni is fognak rám, akkor már megérte és akkor már elégedett leszek. Lehet osztani a nézeteimet,de szembe is lehet szállni velük. Ha valaki tud jobb magyarázatot az élet értelmére, hallgatom.
ha tetszett olbass tovább:http://napibenji.blogspot.hu/
On:Hakydakillahval teljesen egyetértek. Boldoggá tenni szüleinket, majd feleségünket. Felnevelni a gyerekeinket, és boldoggá tenni őket. Majd törődni az unokákkal, és boldogan távozni a világból. Tömören ez a cél.
19#: Ott a pont!
Élni annyit tesz, mint kockáztatni, veszíteni, nyerni, elesni és felállni, futni és küzdeni. Az, hogy ezt az időt ami adatott nekünk, a leggazdagabban töltsük ki. Hogy ne egész nap csak vegetáljunk, egy irodában gubbasszunk, hogy kapjunk valami kis pénzt amiből aztán hétvégén berúgunk és összehányjuk magunkat. Érezni kell, látni, hallani, sírni, nevetni. Ez az élet értelme.
Hozzá tenném, hogy bár filozófiai blogjaid egyeseket Omenre emlékeztetnek, nem hiába, de egy hatalmas különbség van köztetek, legalábbis szerintem. Amit te írsz van minősége is. Nem csak megpróbálsz mély léleknek tűnni, aztán ha valaki nem hatódik meg akkor egyből felrúgni mindent és dühöngeni.
Tetszik amit csinálsz, go on.
ON: az én életem értelme nagyon egyszerű - a feleségem, és a pici lányom. Őket szeretni, támogatni, mindenben kitartani mellettük. Lányomnak átadni mindazt a szeretetet, tudást, műveltséget, amit anno a szüleimtől kaptam.
Engem nem zavar, ha nem érdekel, nem kattintok rá.
Ez egy elég kényes téma, mivel a filozófiának igen-igen magas fokát érinti. Az egészet le lehet bontani két ágra, így juthatunk el két válaszhoz, mely lényegében egy, és sokaknak fájó tud lenni. Ez a két ág pedig a hit, egészen pontosan a teremtés elmélete, a másik pedig az evolúciós elméletet követi. Na kezdjük az elsővel.
Amennyiben a teremtésben hiszek, elfogadom azt, hogy egy felsőbb hatalom (nevezzük Istennek) teremtette meg az életet. Na már most, azt tudjuk, hogy Isten a maga példájára teremtette az embert, és mivel általában az ember cselekedeteinek is oka van (gyűlöletet keltünk, hogy hatalomra jussunk, háborút szítunk, hogy pénzt szerezzünk, két harmados többséget adunk egy parlamentnyi inkompetens majomnak mert.... hát jó, erre talán tényleg csak az emberi hülyeség lehet magyarázat) így feltételezhető, hogy Isten is céllal teremtette az Életet. Ám, itt jön a bökkenő: ha ezt a nézetet vallom, akkor elfogadom vele azt, hogy Isten mind értelmileg, mind hatalmilag felettem áll, ergo nem érthetem meg a célját, minek okán felesleges egyáltalán gondolkodni is rajta, mert sose kapok rá választ.
A másik szemszög: Evolúció. Az evolúciónak van egy olyan tulajdonsága, hogy teljesen random dolgokat csinál. Bezony. Az egészet valahogy úgy lehetne definiálni, mint hosszú-hosszú év milliárdokon át megtörténő, véletlenek sorozata. És emiatt megint csak odaérkezünk, hogy felesleges ezt a témát boncolgatni, mert a véletlen eseményeknek nem lehet értelmet adni. Azért véletlen.
Szóval ha vallásos vagy: Az életnek van értelme, de sose fogod megérteni, mert nem vagy egy szinten a teremtőddel, törődj bele.
Ha pedig nem: Az élet teljesen értelmetlen.
DE! Ez nem jelenti azt, hogy a személy életének ne lenne értelme. Mindenki kitűz maga elé célokat (világ jobbá tétele, világ rosszabbá tétele, nagy tömegek manipulálása, hogy pénzhez, és ezáltal megfelelőbb életszínvonalhoz jusson, család, szeretet, benső béke, trollkodás Gamekapocson etc, etc) amivel az emberi élet értelmet nyer. Nem magáé a fajé, pusztán az egyedeké.
Végtelenül hosszan lehetne erről filozofálni, lehetne levezetni az általam felvázolt nézeteket, és baromi jókat lehetne erről vitázni, csak nem lenne semmi értelme. Már azon a pár órán kívül amit vitatkozással töltesz, és jól érzed magad:) (Igen, a vitatkozást lehet élvezni. Nem a veszekedést, hanem az észérveket felsorakoztató, okos, művelt emberekkel való vitázást)
És (tudom, tudom, "és"+mondatkezdés bla bla bla) tényleg ne legyél Omen, ne akarj ilyesmi írásokkal próbálj meg kitűnni a tömegből, inkább olyannal amiről van értelme vitatkozni:)
Ha egyedül van az ember, nincs mellette senki, akkor valóban elhiszem, hogy nem találod az élet értelmét. A baltához kell a nyél, a férfihez nő, nőhöz férfi. A lényeg, hogy boldogságban élj. Ha jól megy minden, akkor legyen egy utódod, amivel itt hagysz egy darabot magadból és a párodból. Hogy átadd a tudásod és egy olyan ember váljon belőle, akinek hasznát veszi az emberiség. Ez az élet értelme.
Amúgy sokan oda vannak, hogy mekkora vesztesek. Életünk legnagyobb versenyét már születésünk előtt megvívtuk. Mind bajnokok vagyunk! Több százezer spermiumból csak mi voltunk azok akik eljutottunk a petefészekbe! Csak mi!
Muhahahahahahaha :D
Amúgy nem bántásképpen, de nekem ezekből az írásokból az jön le, hogy eléggé megfertőzhetett a magány keserű íze és szeretnél egy új életet kezdeni.
Ezért érdekelnek az ilyen dolgok. Nem találod a helyed.
Nem.
Persze ez csak az én véleményem, lehet másnak pont az ilyenek tetszenek.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.