A minap elkezdtem fraigcsálni egy novellát. Az első fejezet el is készült, de fogalmam sincs, hogy milyen minőségben. Örülnék neki, ha őszintén véleményeznétek és segítenétek eldönteni nekem, hogy amit alkottam az teljesen sz*r, vagy aránylag értékelhető, szeretném tudni, hogy van-e értelme folytatni.
Brandon karácsonya
1.
2011. december 22-e úgy telt Brandon számára, mint minden a téli szünetet megelőző utolsó tanítási nap. Várta a záró kicsöngetés vad csörömpölésének végső hangjait, a tanárok szavainak lágy elhalkulását. Hazavágyódását az órákra szánt figyelme bánta. A pergő másodpercek számlálása minden beérkező tudás útját ellehetetlenítette.
Brandonnak nem csak az iskola ideiglenes bereteszelése miatt volt oka az örömre, hisz küszöbön állt a minden évben oly nagyon várt karácsony is… és ő imádta a karácsonyt. Olyan volt neki, mint egy falat kenyér. Az vitt színt a szürke év szürke hétköznapjaiba. Nem véletlenül mondják, hogy a szeretet ünnepe… ilyenkor valahogy mindenkinek melegség költözik a lelkébe.
Szabadulása után boldogan engedte tüdejébe a téli szabadság illatát, az elmúló év ölelésének kezdeti tudatosulását. Ám ez az érzés most nem volt olyan önfeledt, mint az eddigiek… hiányzott belőle valami… a testrészhullás. Brandon hatalmas szomorúságára ezen a télen még egy icipici orr sem hullott Jéglakra, pedig az ott élő hóemberek már nagyon várták az égi áldást. Sose volt még húsmentes a karácsony. A gyermekeknek még sosem kellett húsember építés nélkül ünnepelniük a szünetet. Talán megelégedtek volna már azzal is, ha egy kis vért küld a jó Isten. Eljátszadoztak volna a vörös pocsolyákban, de sajna egy hónapja még csak az sem fordult elő.
Így tehát keserédes gondolatokkal volt kénytelen a kicsi Brandon otthonába, majd eseménytelen, s ez által nyugodalmas délutánja után nyugovóra térni… Reménykedett, hogy 23-a majd egy szebb nap lesz.
Reggel a kis hólurkó elemi erővel vetette magát az ablak felé azon ábrándokkal eltelve, hogy testrészek havon heverő hada fogja várni szemeit… Csalódnia kellett. A semmit látván hirtelen élni sem volt kedve… hisz mi lehet nagyobb csapás egy gyereknek annál, minthogy megfosztják legszeretettebb szórakozásától.
Nem kezdődött boldogan számára a téli szünet első napjának frissen ébredező reggele.
Éhes lett, ezért az ágyba való visszamászás helyett inkább lekullogott némi élelmet keresni. Annak ellenére, hogy sokat evett karcsú fiúcska volt, már amennyire egy hóembert karcsúnak lehet nevezni. Egyébként is külseje sem volt az a klisés, jól megszokott hóemberforma. Teste két részre tagolódott. Nagy potrohából torát elnyomván rögtön a feje kerekedett ki- talán ennek is köszönhette a karcsúságot kölcsönző benyomását. Orra sem sárga répalakú, hanem csupán egy kis gomb volt, akárcsak a szemei. Ha a hátát befestetné feketére, echte pingvinnek nézné mindenki, még a saját anyja is, hisz mozgása is egy kicsit az antarktiszi madáréra emlékeztetett… erőteljesen tipegett.
A reggeli jeges hal volt jégkockával- a kedvence.
Csak ez, az evés tudta enyhíteni a testrészek hiánya által okozott szomorúságát. Még fát sem volt kedve állítani, inkább evett és evett. Sóhajtozva küzdötte le egyik falatot a másik után, mindegy volt neki, hogy éhes-e vagy sem.
Így nem volt ugyanolyan a karácsony… nem volt meg a szokásos hangulata.
Végül édesanyja Glória megelégelte fia keserűségét és leült mellé a kanapéra.
- Brandon nem ülhetsz itt egész nap duzzogva… A karácsony szárazon is szép, hisz nem a vér a lényege te is tudod. Meg kell tanulnod elfogadni az olyan helyzeteket is, amelyekben nem úgy alakul minden, ahogyan te akarod. Meg tudod ezt érteni kisfiam?
Simogatták szívét anyja lágy szavai.
- Megtudom anya, csak nem értem, hogy Isten miért tol így ki velem. Tán nem szeret? Tán nem szeretné, hogy jól érezzem magam?
- Lehet, hogy csak egy leckét szeretne neked megtanítani – súgta oda miközben kezét lassan Brandon vállára csúsztatta.- Az élet leckéjét, azt, hogy nem teljesülhet mindig az összes kívánságunk. Ezt minden kicsi hóembernek meg kell értenie. Lehet, hogyha te is elfogadod és tudomásul veszed ezt a tényt, akkor a testrészek is szép lassacskán elkezdenek hullani az égből. Ebbe nem gondoltál még bele?
Mély csönd lett. Egymás szemébe néztek. Glóriáéból szeretet, bizalom és biztonság sugárzott, míg fiáéból kezdett kiveszni a kétségbeesés és a sok kérdőjel. Kezdte feldolgozni szomorúságát.
- Rendben anya megértem. Kell még segíteni a fánál?
- Hát persze!- ejtette ki az édes szavakat száján a drága, mindig mézédesen megnyerő édesanya.
Elvezette fiát a nappali közepén - egyelőre csupaszon - terebélyesedő lucfenyőhöz. Brandont újra megszállta a karácsony szelleme, de úgy, mint még soha. Ennyire eltökélt és életvidám évek óta nem volt… hogy is lehetett volna, hisz eddig csak az ajándék meg a húsember építés vágya fűtötte, de most rátalált a karácsony igazi lényegére, a család szeretetére.
Mire felalították a fát a kis fiúcska teljesen el is felejtette, hogy egyáltalán bármikor is szomorkodott volna egész eddigi életében. Ezt úgy tűnik észrevették a csapadékot szállító istenségek is, mert Fagyos Brandon igyekezetének csakhamar égi áldás lett a jutalma. Megeredtek a mennynek fényességes kapui és a friss véres testrészeknek hatalmas seregei kezdtek a föld felé menetelni a szél széles ösvényein.
- Köszönöm Istenem a leckét… tanultam belőle - gondolta Brandon és anyjára nézett kérdő tekintettel.
Ő bólintott, mire fia egyből kirohant az udvarra és hozzálátott a már oly régóta áhított húsember építéshez.
Szülei az ablakból figyelték gyermekük önfeledt örömét. Érezték, hogy kezd felnőni, kezd megérni, kezdi megtanulni, mi is az az élet és, hogy hogyan is kell élni.
Megjegyezném, hogy egy kicsit azért ti is gonoszak voltatok. Semmi bajom a blogokkal, a feltűnés érdekében írtam valamit és védeni is próbáltam. Sokszor használtatok velem szemben gonoszkodó kifejetéseket, s bár egy kis pöcs voltam, azért ezt nem érdemeltem meg. Ebben, most, igazam, van.
Tényleg mindenkitől bocsánat, leginkább tőled, Benjo. Szuper lett a novella, várom a folytatást.
1. amíg az áll az oldalon, hogy írj blogot bármiről, addig az ilyen bejegyzések ellen nem kell lázadozni. A staff külön kihangsúlyozta, hogy teljesen mindegy a téma, a felhasználókra hagyják
2. ha nem szereted az ilyen bejegyzéseket, akkor ne kattints rájuk, ne olvasd el, ne kommentelj oda. Ez miért nehéz? Senkinek a kárára nem megy, ha vannak ilyen bejegyzések, ráadásul most már lapozni is lehet a blogok közt, azt se mondhatod, hogy kiszorítja a tiédet. Számomra teljesen logikátlan, hogy ez téged miért zavar.
Remélem nem osztják a véleményed, mert nagyon szubjektív.
Ennyi.
"Elismerem, hogy egy kicsit magasröptű a gondolkodásom, erről nem tehetek"
"úgy érzem, hogy felesleges, mert nem vagyunk egy szinten"
bocs Benjo, biztos vagyok benne hogy megbocsájtod, hogy megcsúfítsuk a blogodat 1-2 felesleges hozzászólással :)
Ezen a mondaton még most is csak mosolygok :). Ne haragudj, de miféle logika mondatja veled azt, hogy nem lehet efféle blogokat írni itt, vagy nem érdekel senkit sem. Az hogy nem érdekel senkit sem, azt kihúzhatjuk, mert már csak a kommentek számából ítélve is van, aki rákattintott a blogra, és ugye jó ha a tizede ír hozzászólást az olvasóknak. Azt pedig tudjuk, hogy ide BÁRMIT lehet írni, csak pár kritériumot be kell tartani. Az író indoka egyáltalán nem számít. Ide ír , mert ebbe a közösségbe (is) tartozik.
De ha végigvisszük a kukac450 logikai csavarokkal ellátott furfangos és meghökkentően zseniális, elegáns gondolatmenetet, akkora arra jutunk, hogy ide egyáltalán nem kéne blogot írni, mert lenne valahol jobb helye is. Remélem nem veszed támadásnak, ezt nem neked címzem, hanem mindenkinek, akik úgy gondolják, hogy nem illenek ide ezek a blogok. Csak személy szerint én szinte az összes hasonló blogot elolvasom, sőt több ilyet olvasok, mint játéktesztet vagy hasonlókat.
Elismerem, hogy egy kicsit magasröptű a gondolkodásom, erről nem tehetek. A figyelmem már elszáll, nem is tudom, miért néztem ide vissza. Ha egy értelmes dologról vitáznánk, akkor összegyűjteném a legfontosabb érveim és folytatnám. Most úgy érzem, hogy felesleges, mert nem vagyunk egy szinten. Én az első kommentemben leírtam, hogy nekem mi fáj. Belém kötsz, kiprovokálod, hogy védjem meg magam, majd a védekezésemet is kritizálod.
Itt már rég nem arról van szó, hogy miért lenne okosabb dolog az ilyen novellákat egy olyan oldalon közzétenni, ahol ezzel foglalkoznak; pusztán arról van szó, hogy te támadsz engem, mert azt hiszed, hogy neked lesz a végén igazad. Lehet, de engem már nem érdekel. Ha kötekedni akarsz, arra is vannak megfelelő helyek.
Végeztem. (itt, ha esetleg problémáid volnának még velem, akkor ne ezt a blogot csúfítsuk, keress fel Skypen, ott van az elérhetőségeimnél.)
" A végén még az író érzi magát megsértettnek, mert senki nem foglalkozik vele, mert inkább a "kurvasok" hírt és cikket olvassák, minthogy a rengeteg oldalas irományait." Szivem csücske, meséld el kérlek ezt honnan szűrted le. Ha megfigyeled, közülünk senki sem rinyál, mert nem olvassák. Azért csináljuk, mert van érdeklődő és igen, van, aki foglalkozik velünk is.
És ne mondd már, hogy nincs egy csepp igazság a mi szavainkban sem. Nem látok szabályt arra, hogy ki miről ír blogot, éppen ellenkezőleg, mindenki azt ír, amit akar, csak ezt neked is be kellene látnod. De ha nincs igazam, kérlek linkelj már egy idevágó oldalt és már itt sem vagyok.
Nem állítom, hogy butaság, amit mondasz, értem én, hogy ez egy gamer oldal, de ha megfigyelted, senki sem írt még sírós blogot, hogy "jaj, nem olvassák, amit írok, mi lesz velem."
Nekünk meg nem lehet meg a véleményünk az álláspontodról és ez csak egy egyirányú dolog volna? Te kritizálhatod a mi hozzáállásunkat, de mi nem védhetjük meg, csak simán fogadjuk el a tiedet?
Gondoltam, hogy védeni fogjátok az ügyet. Most tulajdonképpen kit akartok meggyőzni? Szép és nemes, de ha utánagondoltok a dolognak, rájöhettek, hogy valahol igazam van. Ha valaki fontosnak tartja, hogy ezekkel az irományaival egy olyan oldalon próbáljon meg elismerést szerezni, ahol leginkább az emberek a játékokra vannak kiélezve, ott igazán nagy sikert aratna. A végén még az író érzi magát megsértettnek, mert senki nem foglalkozik vele, mert inkább a "kurvasok" hírt és cikket olvassák, minthogy a rengeteg oldalas irományait.
A végén még eljutunk oda, hogy a logikán megalapozott véleményembe belekötnek az olyan felhasználók, akik inkább a nyilvános provokációra hajtanak. Mind a ketten ahelyett, hogy elolvastátok volna a novellát, inkább belém kötöttetek, próbálva megmagyarázni nekem, hogy nincsen igazam.
blogger.com
https://www.facebook.com/groups/koltok.tarsasaga/?ref=ts&fref=ts
https://www.facebook.com/groups/137436889666413/?fref=ts
Míg ez nem történik meg: deal with it és használd a lapozás funkciót.
Meg amúgyis, ha számítástechnikáról akarsz fost olvasni akkor ott van kérlekszépen, középen lehet keresni a kurvasok hírt, cikket, amit a kedves és rendkívül szorgos szerkesztők írnak napról-napra. A blog szekció a felhasználóké, és azt raknak oda, amit akarnak, és a felhasználók nem csak a gémekről és az informatikáról akarnak írni.
Ha nem tetszik, el lehet tolni a biciklit, köszöntem.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.