Sajnos, azóta már kétsoros generációváltáson vergődtük át magunkat, és már telefonokra is készülnek jobb grafikájú játékok, mint a fent említettek, de a tartalmat mégis, mintha feláldozták volna a profit oltárán.

A játék megjelenési napjáig nem is olvastam el véleményeket, úgy gondoltam, hogy tiszta lappal indítok, hiszen a Dragon Age: Origins-t nem is egyszer végigjátszottam, és megelégedve készítettem importálható mentéseket a jól feltápolt karaktereimről. Fentem a kardjaimat az új kalandra, de végül még egy hétig Mass Effect 2 kúrára kényszerültem egy nem várt és elég bugyuta esemény miatt.

 Lassan szembe kell néznünk azzal, hogy már soha nem lesznek olyan megkapó, ötletes és profin kidolgozott játékok, mint a régi remekek, de az már mégiscsak terhelő, hogy a Dragon Age: Origins veri a két évvel később megjelentetett folytatását, majdnem minden téren. Két év elég sok idő fejlesztésekre, új sztori és animációk kidolgozására, hiszen a játék motorja cseppet sem változott, mondhatni az elődben jobban kihasználták a lehetőségeiket, mint az utódban. E mellett természetesen elvárja a felhasználó, hogy az Electronic Arts, mint gigakiadó védőszárnyai alá vett játékok hibamentesen játszhatóak legyenek, senkinek ne kelljen "kivárni", míg összetákolnak egy hotfix-t, hogy végre elinduljon / tudjon menteni / a megjelenés napján kiadott DLC-k feltelepüljenek, induljanak.

 A DLC koncepciót is feszegetném egy hangyányit: Mi szükség van arra, hogy sok időt és pénzt beleöljenek abba, hogy legyen egy tetves bónusztárgy, amit nem kap meg mindenki, csak aki előrendeli, egy másik küldetés pedig csak a gyűjtői változatot megvásárlók által teljesíthető. Inkább foglalkoztak volna azzal, hogy ne kövessenek el akkora baklövést, hogy az eddigi játékaikkal ellentétben a DA2 egy másik processzormagon szeretne menteni (akkor is, ha nincs, vagy ha nem aktív, illetve nincs hozzárendelve a játék futtatásához)! A DLC minden formája szegénységi bizonyítvány, hiszen ezeket bele kellett volna tenni az alapjátékba, hogy teljes kerek egész legyen, mert még a jövőbeli DLC-kkel együtt sem lesz harmad akkora sem, mint amennyit elvárnánk tőle.

 Megjelent a hibajavítás, viccesen 1.01 verziószámmal. Végre elindult, nagy az öröm, importálhatok is, bár nem a karakteremet, hanem csak az általa megváltoztatott világot, a korábbi döntéseim következményeit (Na, tessék, megérte gonoszkodni?). A bevezető rész után megérkezünk a városba, Kirkwall-ba, ahol a teljes történet kibontakozik.

Ezt a képernyőt nézték nagyon sokan nagyon sokáig...

Kirkwall és környéke tehát a játék helyszíne, viszont máris meg kell állnom egy szóra a helyszínekkel kapcsolatban: A fejlesztők úgy gondolták, hogy legyártanak kb. húsz nagy-közepes helyszínt, és ezek közül az aktuális küldetésünkhöz illő környezettel rendelkezőt úgymond bevágják, a számunkra felesleges részeket pedig „lerekesztik” előlünk, ezzel próbálva változatosságot biztosítani. Nem jött össze, Bioware! Már másodjára is feltűnik a turpiszság, de harminckettedjére kifejezetten zavaró és szegényes (TESCO gazdaságos) hatást kelt. Ez kevés a bódottá’hoz, főleg úgy, hogy egyébként is jellemző a „két pont között a leghosszabb távolság a Dragon Age 2-ben van” szűkfolyosós girbegurba, néhol idétlen vonalvezetés, amikor látom, hogy oda kellene menni, de fél délelőtt alatt jutok körbe.

Ezt nem is egyszer látni fogod...

A játék felépítése még csak-csak kedvemre való, hiszen fejezetekre bontva adja elő a fő történeti szálat, ezt a csapattagjaink és mások által adott küldetések színesítik, de a történethez nem szervesen kapcsolódó feladatok sablonosnak mondhatóak, még a Mass Effect 1 és 2-höz képest is. Nagy előnye viszont, hogy a fő karakter (azaz a játékos) kasztja szerint változik a történet, tehát az újrajátszhatóságot valamilyen szinten biztosították. Így nem csak harcmodorbeli különbség van, hanem tulajdonképpen elég fontos döntés a kasztválasztás, mivel a mágusoknak a Dragon Age világában kiemelt szerepe és társadalmi viszonya van a nem másgusokkal szemben. Ha már a világról szó esett, el kell mondani, hogy amit az Origins-ben megalkottak, ahhoz tartották magukat, nincsenek logikai bukfencek, az importálás során átvett információkkal jól bánik a játék, nem változtat meg láthatóan semmit, de utalások, említések szintjén találkozhatunk egykori önmagunk tetteivel.

Nagyon nem mindegy, hogy melyik 

A párbeszédekre a Mass Effect vonalat erőltették rá, azaz általában háromféle opció közül választhatunk, lehetünk „együttérzőek/jók” vagy „viccesek/irónikusak/semlegesek” és „kemények/megmondósak/agresszívek”. Ez azonban megint csak a legagyisodás jele, hiszen olykor-olykor bizony nincs megfelelő lehetőség, és mégis, bármelyiket választva az eredmény ugyanaz lesz. Az opciók hiánya még nem is rontaná el az élményt, de tudva azt, hogy a beszélgetőpartnerem válasza mindhárom lehetőségemre ráillik, illúzióromboló (és megint csak TESCO gazdaságos). A legtöbbet a csapattársakkal kommunikálunk, velük egyfajta barát/rivális mutató szerinti értékkel jellemezhetjük a kapcsolatunkat, tehát nincs már szó sem olyasmiről, hogy a nekik nem tetsző cselekedetek miatt otthagynak minket vagy meg is támadnak, e helyett külön bónuszok járnak mindkét véglet „eléréséért”. A szinkronhangok nagyon rendben vannak, a szokásos átéléssel, sírás-rívás, örömködés, humor, minden megtalálható és passzol.

Vele már találkoztunk korábban, lehet, hogy meg is öltük?!

A harc elkerülhetetlen, de nézzük, hogy mi a titok! Szintünkhöz igazított hordák bukkannak fel minden kanyarban, pár óra játék után már reflexből nyomjuk le a kis ”félcentis” (ennyi az életsávjuk hossza) férgeket, ami egyrészt jó, hiszen van sikerélmény, de hamar átcsap unalomba. Másik bőszítő fejlesztői döntés, hogy új ellenség-hullámok jönnek csata közben, ha az előző adag már fogyóban van. Ezzel sem lenne probléma, ha lenne értelme, de itt majdnem minden csata közben hátba támadnak a semmiből az odatermő ellenségek, gyakran kétszer-háromszor is.

 A szintlépésekkor attribútumainkat bővíthetjük három pont erejéig, és kapunk egy képességpontot, amit a többféle különálló képességcsalád fáin költhetünk el. Mellesleg ez az egyetlen épkézláb fejlesztés, különösen tetszett a csapattársaink (múltjukból fakadó) saját képességcsaládfája, amin a rájuk jellemző egyedi képességek szerepelnek. Fő karakterünk pedig a 7. és a 14. szinten kap egy-egy specializálódási lehetőséget, amivel megnyithatunk egy addig elérhetetlen fát. A fákon szereplő négyzet- és kör-ikonok az aktív/fenntartott és a passzív képességeket jelölik, és a legtöbb aktív ikon mellett szerepel 1-3 erősítés, ami ugyanúgy egy képességpontba kerül, de nem ad újat, csak erősíti a már meglévőt.

Elsőre soknak tűnik, de épp azt szeretjük!

A játék a tárgyakat is új rendszerben kezeli: Legnagyobb szálka lehet sokak szemében, hogy harcostársaink öltözetét nem változtathatjuk meg, csak az árusoknál vásárolhatunk erősítéseket (rúnafoglalatokat, egyéb bónuszokat) rájuk. Ezen hamar túltettem magam, mert az elgondolás nem áll annyira távol tőlem, viszont az már igen, hogy a játékban fellelhető tárgyak kb. hat változatban készültek el, tehát ennyi modellt sikerült rittyenteni a kedves fejlesztőknek. Megérteném ezt is, ha ezek újak lennének, de már szinte mind megvolt az Origins-ben is, tehát nem mondanám érdeminek a felvehető tárgyak körében véghezvitt munkájukat.

Isabella is csak miniszoknyában hajlandó vért ontani

Maga a játékélmény egészen jó, hiszen a szokásos ütök-ütnek-ütök-ütnek helyett egészséges mozdulatokat kaptak a közelharcos karakterek. A grafikára egyébként sem lehet panasz, kicsit szürkés a spektrum, amiből dolgoztak, de hát sötét időket élnek meg hőseink. Egész pofás effekteket láthatunk varázslás közben is és finomítottak a mozgás animációján általánosságban is. Az akciórészek ez által pörgősebbek, szinte már túlságosan is, de szerencsére bármikor kimerevíthetjük a játékot a Space megnyomásával, majd átgondoltan kioszthatjuk a parancsokat. Nagy taktikai döntéseket nem kell meghoznunk azért, a legtöbb harc nehézségek nélkül megnyerhető, főleg, ha megvásároljuk a legjobb felszerelést, amire bőven akad keret, mivel rengeteg pénzt hagynak ránk az elhunytak (a kutyák, pókok is!). Nem is értem, hogy miért van arany, ezüst és bronz pénz, mikor 4-5 arannyal jutalmaznak alapküldetéseket. A ládákban hasznos holmik akadhatnak, de a lezárt ládákban érdekes módon semmi használható, inkább csak eladható. A sikeres csapda-hatástalanítás és zárnyitás irreálisan sok tapasztalati pontot ad szerintem.

Azért nem néz ki rosszul

Összességében egy játszható játékot készítettek, de érezhető, hogy igazuk lehet azoknak, akik Console Age 2-nek becézik a játékot, és sajnos ez napjaink tendenciája, hogy minden játékot lehessen kontrollerrel, gamepad-del is játszani, ami elnézhető lenne a 12 éves korosztálynak szánt daraboknál, de nem egy keményvonalas RPG-ket készítő csapattól érkezett, szigorúan 18 éven felülieknek szánt programnál. Ezeket márpedig egérrel és billentyűzettel kell játszani, ez nem Mario Age 2! Reméljük, hogy nem ebben az irányban képzelik el a jövőt BW-ék, mert félő, hogy több rajongót vesztenek, mint Gyurcsány. :D

Az értékelésem számszerűsítve csak azért ennyi, mert nem nézem az elődöt, hanem mint önálló játékot, amúgy még ennyit sem kapott volna: 7,4 / 10