/* Megjegyzés: a spoileres részek jelezve vannak */

Emlékszem még anno milyen izgatottan vártam az AC: Brotherhood megjelenését. Amint elő lehetett rendelni Magyarországon, meg is tettem, alig bírtam kivárni a megjelenés napját. Imádtam a szériát, fantasztikus hangulat, nagyon okosan kitalált történet, kiváló játékmenet – mindez némi történelemmel fűszerezve. Végigjátszva a Brotherhoodot sajnos csalódnom kellett. Éreztem, hogy valami nincs rendben a játék körül. A Revelations még tartogatott némi reményt, hiába. A 3 végleg beverte a szöget a játék koporsójába. Számomra az Assassin’s Creed a Brotherhood óta halott. Miért is? Nézzük.

"Nothing is true, everything is permitted"

*SPOILER: AC 1, 2, BH, REV*

Az első két résszel, mint azt már említettem, semmi bajom nem volt. Kifejezetten tetszett, ahogy a történetet alakították. A zseniális történet mellett még a hardcore fanokra is gondoltak, mindenféle rejtélyes dolgot rejtettek el a készítők, pl. a 2-ben a titkos videó, amiből sejteni lehetett hogy az „első faj” rabszolgasorban tartotta az embereket, Subject 16 írásai a falon az első játék végén, Lucy Eagle-visionös „bekékülése”, stb. Az egész sztori a Brotherhoodban tört meg, ha szabad így fogalmaznom. Nagy meglepetésre a végén Desmond hasba szúrja Lucy-t, az Apple/Juno kényszerére. Senki nem várta ezt a fordulatot, mert nagyon fontos karakterről beszélünk két okból is: 1.)ő volt a második rész meglepetés-karaktere, „rablóbol pandúr”, és mint kiderült assassin 2.)ő biztosította (volna…) a szerelmi szálat 

Lucy Stillman

Reménykedtem, hogy a Revelations-ben majd biztos kiderül, hogy akkor mi is van, mert ez így nem kóser, hogy az egyik fő karaktert csak így huss, kinyesik. Aztán megjelent a Revelations. A relatíve alacsony pontszámok visszatartottak a megvételtől, először gondoltam végigviszem a single-t, aztán ha bejön, megveszem. Hál istennek jól döntöttem, hogy nem vettem meg. Ami a legjobban frusztrált, hogy a Lucy-incidens mintha meg sem történt volna. Egy kurva (érdemi) szó nem esik róla! Nem tudom a kedves írók hogy vannak vele, de egy olyan karaktert kinyírni akivel szimpatizálnak a játékosok úgy, hogy semmi értelme nincs, nem a legjobb ötlet. És hogy még rádobjunk a WTF-faktorra, a végén a semmiből hipp-hopp megjelenik Desmond *dobpergés* APJA! Komolyan, lerítt a szituációról, hogy míg az AC 1-2-nek gondosan kitalált, megfontolt, jól megtervezett sztorija volt, addig a Brotherhood és azutáni részeknél olyan érzése volt az embernek mintha egy hét alatt, energiaital és kávé társaságában gyorsan összedobtak volna valami sztori-féleséget. Spekuláció? Nem éppen. Alex Hutchinson, a 3 „Creative Director”-ja a következőt mondta a Eurogamernek: „A Lucy-féle csavar a Brotherhood fejlesztése során született meg. Amikor Desmond sztorija megváltozott, rájöttünk, hogy nincs már rá [Lucy-ra] szükségünk”. Tehát nem volt már rá szükség, értem. Hihetetlen, azt gondolná az ember hogy a „professzionális”, játékiparban dolgozó írók egy történet gerincét jó előre lefektetik, és arra építkeznek a későbbiek során. És az végképp nem fordulhat elő, hogy egyszer csak egy aszott kolléga azzal az ötlettel jön, hogy ugyan változtassunk már úgy, amivel kicsináljuk az egyik fő karakter, há’ me’ mé’ ne! Surprise, motherfucker! Ezzel vége van a történetnek? Korántsem!

Az AC sztorija jelenlegi állapotában...

A Revelations-ben, mint azt már említettem, gyakorlatilag nem esik szó kedvenc szőke hajú karakterünk eliminálásáról. Ezt a játékostábor is volt szíves konstatálni. Eredmény? Hatalmas flame és (egyébként megérdemelt…) shitstorm a Ubisoft hivatalos fórumán. Erre mi a válaszlépés? Kiadják a Revelations ’The Lost Archive’ nevű DLC-jét. 10 dollárért némi téglatest-pakolgatás, cserébe infókat kapunk erről-arról. Többek között magyarázatot is arra, hogy miért kellett Lucy-nak meghalnia. Kapaszkodjunk meg: nemhogy dupla, de valójában tripla ügynök volt! Ugyanis a gonosz Vidic bácsi az Abstergonál meggyőzte szegényt, hogy a csúnya assassinok valójában nem is csípik a búráját, mert mi az hogy ennyi év beépített Abstergo-zás után, „terepen”, nem tartják vele a kontaktot. Ezért jó gonoszan az egész Desmond-szöktetés, templarok elleni harcolás, stb. egy nagy színjáték volt részéről, mert ha Desmond nem vág pengét Lucy hasába, akkor bizonyosan gonosz hahotázás után már ment is volna az Apple of Edennel vissza az Abstergo-hoz…

"What the fuck's this shit? Wasn't, been broken?"

Amikor ezt először megtudtam, nem tudtam hogy sírjak, vagy szakadjak a nevetéstől. Ez a „teória” annyi sebből vérzik, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. 1.)Nyilván azért nem vették fel a kapcsolatot az assassinok Lucy-val, mert TEREPEN volt. Kockáztatták volna az inkognitóját vele. 2.) Ha tényleg ennyire befolyásolható/lelkileg gyenge lett volna, nem tudta volna ilyen jól, hiba nélkül játszani a szerepét 3 játékon át. 3.) A lelki gyengeséghez vegyük még hozzá a Desmond iránti érzelmeit, tuti biztos hogy bevallotta volna neki a szitut. Ezen a ponton számomra halottá vált a széria. Nézzük akkor a koporsószöget.

*SPOILER: AC 3*

Az újítások, amik bejöttek: a vadászat, fára mászás, havas tájak, kereskedelem, hajózás, az új eavesdrop rendszer, és az elején a twist, amikor Haythammel kellett játszani. A „nem tetszett lista” már hosszabb. A missziók laposak voltak, hiányoltam a kreativitást. Az egész játékból talán a hajós küldetés(ek) maradtak meg. Connor sztoriját néhány helyen erőltetettnek éreztem. Lebutították a játék eddigi központi elemét, a mászást. Az AC 2-ben már önmagában kihívást jelentett az egyes viewpontokra való feljutás, és egyáltalán nem érezte időpocsékolásnak az ember. A fejtörős-mászásokról az „über-armorok” megszerzése érdekében pedig ne is beszéljünk. A 3 esetében még a küldetésekbe sem nagyon fonták bele a mászást, sőt, gyakorlatilag semmi kihívás nem volt ilyen szempontból, talán ha egy tucatszor rontottam az egész játék alatt. A harcrendszer a végletekig le lett butítva, az armor rendszert egy az egybe kivették. Először nem hittem el, azt hittem én vagyok gyökér hogy nem találok egy boltot sem ahol rucit lehetne venni, de kimerítő 2 perc guglizás után konstatálnom kellett, hogy tényleg kivették… Egy szónak is száz a vége, a játéknak egy hatalmas problémája van: casualizálták. Méghozzá nagyon durván.

Tekintve, hogy a szériába vetett hitem/érdeklődésem már rég kimúlt, az ending nem igazán érintett meg. Hogy a Eurogamertől idézzek: „Thus ends the story of Desmond Miles. The assassin-in-training was kidnapped, placed in a coma, forced to stab his girlfriend and made to play block puzzles. Poor chap. Killing him was really the best thing to do.”

*SPOILER VÉGE*

Hogy hol lettek elrontva a dolgok? Nagyon egyszerű. Az évenkénti megjelenéssel, és a bevételhajhászással. Láttuk mit tett a Call of Duty-val… A probléma csak annyi, hogy míg a CoD-nál még reménykedhetünk egy next-genes fellendülésnek, addig az Assassin’s Creed sztoriját „kijavítani” nem lehet. Nagyon sajnálom, mert az AC világa anno nagyon megfogott, a kedvenc univerzumom volt. Az első résszel egy rétegjátéknak indult a dolog, a második résszel megtalálták az arany középutat. A hanyatlás a Brotherhooddal kezdődött, a 3 esetében pedig kinyírta a játékélményt a casualizálás. Persze pénzügyi szempontból érthető, így a játékosok jóval szélesebb köre vásárol, valamint évente jön a több millió eurós profit. Kár érte. Nagyon kár…