Emlékszem, amikor életemben először láttam a tesók egyik filmjét, a Félszeműt. Nagyon tetszett az alkotás, pedig nem szerettem a western-t. Utána 2 évig egy művüket se láttam, majd megjelent legújabb filmjük  trailere. Elsőre nem hozta meg a kedvem, másodjára már kezdett szimpatikus lenni, harmadik megnézésre pedig elhatároztam, hogy megnézem a moziba és a rendezőpáros filmjeit is pótlom. Először jött a Fargo és utána sorra a többi filmjük. A Nem vénnek való vidéket és az Ó, testvér, merre visz az utad?-at már 2-3x néztem meg azóta, egyszerűen beszippantottak a filmjeik. Brutális, hogy milyen szinten tudnak hangulatot csinálni. Az erőszak ábrázolását pedig szerintem egy rendező se tudta jobban vászonra vinni úgy, hogy az ne menjen a film rovására (Tarantino fanoktól elnézést kérek!). És ez utóbbi a legfontosabb szempont, amiben az Ave, Cézár! eltér a többi filmjüktől. Ebbe nincs vérengzés, verekedés, hanem "csak" aggódás, kacagás na meg tisztelgés Hollywood előtt. Na de milyen film is lett az Ave, Cézár!? Lássuk.
A történetben Eddie Mannix (Josh Brolin) pár napját követhetjük végig, akinek menedzserként, apaként és férjként is helyt kell állnia. Folyamatosan bűnösnek érzi magát, ezért minden nap gyón. Nem elég, hogy egyik színésznője várandós valakitől vagy, hogy Laurence Laurentz (Ralph Fiennes) nem találja megfelelőnek új drámájának főszerepére az ünnepelt western/akció sztárt Hobbie Doylet (Alden Ehrenreich) és még apaként nem tud otthon lenni, de egyszer csak az egyik színészét, az egyik legnagyobb világsztárt Baird Whitlockot (George Clooney) elrabolják. A film az ő megtalálásáról szól és közben végig követhetjük Mannix kálváriáját (bár erre nincs nagy hangsúly fektetve), bepillantást nyerhetünk a forgatásokra és még a kommunizmusról is elmélkedhetünk. A jelenetek közül leginkább azt tudnám kiemelni, amikor Laurentz Doyle-lal forgat, illetve azokat, amelyek Clooney "rabsága" alatt játszódnak. És nem csak azért mert viccesek, hanem mert Clooney zseniális. Utoljára az Ó, testvér, merre visz az utad?-ba volt ennyire jó. Simán elviszi a hátán a filmet Josh Brolinnal együtt, aki szintén egy minőségi szintet hoz. Rajtuk kívül Ehrenreich, Johansson és Fiennes is jó volt, bár utóbbi kettőnek csak nyúlfarknyi szerep jutott. Swinton és Tatum most nem váltották meg a világot, persze ezt utóbbitól nem is igazán vártam. A film nagyon szépen és igényesen van fényképezve, szóval hatalmas pacsi Roger Deakinsnak. 
A film mindamellett, hogy tiszteleg Hollywood előtt (mondjuk ez eléggé furcsán hat a Hollywoodi lidércnyomás című filmjük után) görbetükröt is állít, főleg a filmbéli karakterek elé, a művészet célját és értelmét keresi, amire a végén Mannix választ ad.
A filmnek természetesen negatívumai is akadnak. Swintont és Tatumot már említettem. Egy-két szál sajnos elvarratlan maradt és azt sem értettem, hogy ha a rendelkezésükre áll egy Fiennes vagy Jonah Hill, akkor miért nem szánnak nekik egy kis időt? Kissé csapongónak éreztem a filmet, mintha túl sok mindennel akarna foglalkozni és erre túl kevés ideje lenne. Ebből kifolyólag sajnos a karakterépítés sem volt az igazi. A Tatumos, táncolós rész pedig, háááááát... unalmas volt és teljesen fölösleges. Nem értettem, hogy mit akartak ezzel.
Az Ave, Cézár! tehát egy olyan film lett, ami sokat próbál fogni, viszont keveset markol. NEm igazán illik bele a Coen-fivérek eddigi művei közé, de baj ez? Nem. Egyáltalán nem. Az Ave, Cézár! minden hibája ellenére is egy nagyon élvezetes és jó film, ami képes elszórakoztatni úgy, hogy nem válik unalmassá (leszámítva azt az egy táncolós jelenetet). A képi világ és az operatői munka pazar, a színészi játék javarészt kiváló.
Kritizálták, hogy Coenék egy kicsit öncélú filmet alkottak és ez részben igaz is, de ha átadod magad ennek a mozinak garantáltan jól fogsz szórakozni rajta, ezért én mindenképpen ajánlom. Ha másnak nem egyszeri szórakozásnak biztos jó.

Pro:
- Operatőri munka
- Clooney és Brolin
- A "fogvatartott" jelenetek

Kontra:
- Tatum
- Túl rövid ahhoz, hogy mindent 100%-an kifejtsen/elemezzen
- Táncolós jelenet

Értékelés: 7,9/10