Pofátlanul nagy hibák voltak benne.pl.: Bullock-ot 100km/h-val
elrepíti a centripetális erő. A sebessége állandó, de egy kis léghajtású
űr-rokiszék simán beéri. Folyamatosan pofáztak, amikor tilos lett volna, hisz
fogytán volt a levegő. Ráadásul az oxigénmérő is bekrepált, mert az elején
10%-ot esett 1 perc alatt, később 1% esett 10 perc alatt. Gondolom a sok
dumával próbálták kontextusba helyezni az embert, hogy szerethetőbb legyen a
karakter (megjegyzem számomra nem lett az), holott az űrnek pont az a szépsége,
hogy nincs kontextus, csak a nagy üresség.
Az önfeláldozás, a horrorisztikus hullamutogatás és a vetkőző női asztronauta hamar komolytalanná tette a filmet. Amúgy, hogy van az, hogy több hét után sem szőrösödik a Sandra Bullock lába? A vizuális pornográfiában persze nem volt hiány. A poén kedvéért dobjunk már a mozi nézők felé egy csavart! Minden képkocka tele lett zsúfolva hallucinogénekkel: űrszemét, tekergőző kábelek, forgó-pörgő emberek, kismillió robbanás és az állandó Zelk Zoltán: Nem érem el a kilincset. A giccsparádéra a koronát az tette fel, mikor frissen levetkőzött főhősünk magzatpózban megpihen miközben az oxigéncső, akár egy köldökzsinór tekergőzik körülötte, valamiféle mélyenszántó gondolat látszatát keltve.
Mintha egy kupac fekáliát
konfetti esővel próbálnánk kitakarni a képből, de ha becsukod a szemed és
veszel egy mély levegőt, majd ismét kinyitod a szemed, hidd el nekem, azonnal
meglátod a lényeget. Számomra ez a film képviseli mindazt, ami rossz a
társadalmunkba, ahol a látszat és szemfényvesztés a lényeg, ahol a belső
lényegtelen és értéktelen. Nem mondom, hogy nem élvezem az olyan filmeket, ahol
a gyűrűt látványosan viszik el A-ból B-be, de szeretem, ha van benne a lélek
számára is valami értékes tartalom. Sajnos ez nem az a film.
Az utolsó jelenetet vette be legnehezebben a gyomrom. Van egy lángoló kapszula, ahol a műszerek már szabályosan okádják a füstöt. A mérgező füsttől főhősünk cseppet sem védi a száját, csodálatos tüdeje semlegesíti a mérgeket és nem szenved égési sérülést a több száz fokos füst belégzése során. Bár minden műszer totálkáros lett, az ejtőernyő kinyitó szerkezet mégis kiold, talán mert mechanikus szerkezet. Az ejtőernyő és a hozzá tartozó zsinórok természetesen tűzálló anyagból készültek. A már korábban használt fékezőrakéták, amik valójában akkor még az állomáshoz tartoztak, közvetlenül a becsapódás előtt aktiválódnak. Természetesen az az önkioldó is épen maradt. A landolás után főhősünk túl kába a becsapódástól (nem a mérgező füsttől), ezért nem tud vagy nem akar gyorsan kimászni. Türelmesen vár, vár míg jó mélyre nem merül a mentőkapszula, csak hogy megmutassa, milyen ép és egészséges tüdővel áldotta meg az író. A Bear Grylls féle juss el a civilizációba persze kimaradt. Nem csoda, hisz köztudott, hogy az édesvízi tavak mentén mindig sok ember él, csak ők akkor épp láthatatlanok voltak.
Még annyit tenénk hozzá, hogy azt, hogy mi giccses és mi nem, szinte teljesen emberfüggő. Valakinek ez az, valakinek meg más.
Kevés film van az elmúlt időkből amit kétszer néztem meg moziban, vagy többször, de a Gravity ezen filmek táborát gyarapítja nálam. Páratlan moziélmény, és egy nagyon jó film(már ha képes értelmezni az ember, ugye kedves gel00...).
Ez a bejegyzés SZART SEM ÉR!
Abszolút üdítő élmény volt a sok blockbuster között, amik szinte mind ugyanarra a sémára épülnek, a fekáliától meg aztán tényleg mérföldekre van. Megértem, ha nem tetszik valakinek valami, de ezt nem lehet így komolyan venni.
Számomra eszméletlen élmény volt a film és szerencsére sokan így vagyunk vele.
Unalmas és pontatlan film.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.