Sziasztok.
Első találkozásom ezzel a stílussal, szintén Janibánál volt, akiről már a városépítős írásomban meséltem nektek. Csípte az öreg ezeket a stratégiákat és hála neki én is megismerkedhettem velük, bár az elején nem igazán nyerték el a tetszésem. Aztán, figyelve az “Öreget” és együtt nevetve a sikerein, egyre jobban kezdtem értékelni a játékban rejlő stratégiát.
Első ilyen a Cannon Fodder volt, amit még vagy Amiga vagy C64.-en nyomott. Nekünk sok volt az irányítás, így csak a szpektátor szerepét vállaltuk, aztán meg sajnos teljesen kimaradt. Ettől viszont még rengeteg misszióra emlékszem belőle és hála Janibának és a kommentátori képességének tökéletes képet kaptunk arról, hogy mit miért is kell csinálni a játékban és hogy a döntéseinknek, jelen esetben a lépéseinknek a jövőben következménye lesz.
Biztosan mindenkinek volt olyan irígy barátja, akihez azért lejárt bár legszívesebben a pokolra küldte volna. Nos, ha nektek nem is, engem megtisztelt az élet hogy lehetett egy ilyen, akinek viszont akkor egy pentium kettes csúcsmodell futott, szóval a minőség miatt mindnyájan eltűrtük azt a stílust amit a srác képviselt. Órákon keresztül vártunk arra, hogy pár perc erejéig mi is kipróbálhassuk azokat a játékokat, amiket aktuálisan játszott és a nagy mechákkal fellépő MechCommander bizony egy ilyen játék volt. Sajnos, pár küldetésben tudtam csak részt venni, de rengeteget lestük a kőkemény, hatalmas robotokat.
Aztán a következő találka már a saját kis 486-os gépemen volt, második világháborús környezetben. Gondolom kitaláltátok, hogy ez bizony a Commandos: Behind Enemy Lines volt. Abban az időben, még javában és előszeretettel használtuk a cheateket, de emlékszem, hogy még így is nehéz volt végigjátszani. Pár éve aztán, sikeresen pótoltam immár csalások nélkül ezt is és a kiegészítőjét is és még mindig minden elismerésem a készítőké. Hatalmas élmény a játék és bár az idő vasfoga megrágcsálta, egyáltalán nem kell szégyenkeznie ma sem.
Azt hiszem, pont a következő játék idejében ment reggelente a Starwhip Troopers animációs sorozat és ennek a lelkesedése érdekében vágtam bele a Starship Troopers: Terran Ascendancy játékba, ami sajnos végül nem igazán nyűgözött le. Hiába a 3D-s modellek és a remek (akkoriban) kinézet valamint sok egység, mégis amolyan mehhh érzésem volt tőle. Nem is sokat nyúztam, de egy említést mindenképp érdemelt.
Eljött viszont az én napom is. Ha jól emlékszem, akkor valami játékújság mellékleten kaptam a Desperados valamelyik pályáját, amit aztán hetekig nyúztam. Szó szerint, nem tudtam megunni és csak azért vadásztam a Desperados: Wanted Dead or Alive egész verziójára, mert kíváncsi voltam milyen pályák és karakterek vannak még benne. Hónapokig slágerjáték volt és azóta is többször végigjátszottam és belekerült a saját kis “Legjobb Játékaim” lexikonomba. Sajnos a második részt megvettem steamre, de nem tudtam elindítani így kimaradtak a következő részek.
A nagy képregényadaptációk korszaka előtt ugrottam még bele a Freedom Force világába. Egyáltalán nem ismertem a világot valamint a karaktereket és azóta sem sikerült megkedveltetni magát. A cell shaded grafika amúgy sem az erősségem, nem is igazán szeretem és valaminek nagyon jónak kell lenni, hogy megemésszem ezt a látványt, de ennek a játéknak nem adtam elég esélyt. Talán, egyszer majd előveszem bár nem áhítozok rá.
A Spellbound ekkor megint villantott és elhozta nekem (nekünk) a Robin Hood: The Legend of Sherwoodot. Igazából, sosem voltam odáig a Robin Hood történetekért és ezt a korszakot sem nagyon kedvelem, a srácoknak viszont sikerült a lehető legjobbat kihozniuk az egészből. Félre tudtam tenni mindent amihez nem igazán füllött a fogam és egy olyan minőségi alkotással szórakozhattam nagyon sokáig ismét, amit a Desperados nyújtott annak idején.
Jelenleg a Shadow Tactics: Blades of the Shogun-ra pályázok, csak lenne már kicsit több időm. Nem sok mindent láttam belőle, de az értékelések és a barátaim véleménye szerint tökéletes a hiánypótlásra ebben a kategóriában. Én bízom benne és hamarosan belevágok majd, remélem egy szintén maradandó és nagy kalandba.
Ti találkoztatok ezekkel a játékokkal vagy netán valami olyannal, ami az én figyelmem elkerülte volna, de érdemelne néhány szót?
https://www.youtube.com/watch?v=PiYuq6Ac3a0
Egyszerűen imádtam azt a játékot. Nem volt mentés, ezért mindig az elejéről kellett kezdeni. Sokat gyakoroltam, rengeteget toltam.
Utolsó küldetést sose fogom elfelejteni.
47 óra egyetlen pályán, egy maroknyi némettel a falut megszálló britek ellen.
Aztán kiszabadulnak a foglyok, megjavítják a Jagdpanthert, elfoglalnak egy Firefly-t és jöhet az édes bosszú.
Visszább veszek kicsit, csak előre kész van pár rész ebből a sorozatból :P
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.