Szépjónapot kívánok..!
Kicsit késve érkezik a vasárnapi blog, mert a vasárnapi ebédet is oda kell rakni valakinek (ami szerintem a blog befejezése körül már kész is lesz) szóval, ezúton is elnézést kérek, hogy nem már reggel jelentkeztem. A mostani témám kicsit személyesebb lesz és talán sok lesz a kép azoknak, akik nem szeretnek képet nézegetni, de ezek mind-mind kellenek ahhoz, hogy normálisan tudjak mesélni nektek a hobbijainkról. Lesz itt főzés, sütés, akvarisztika, orchidea és még nagyon sok minden. Vágjunk is bele.

Nagyon sokan azt hiszik, hogy aki sokat vagy rengeteget játszik, annak nincs szociális élete. Én ilyenkor jókat mosolygok, és felidézek pár képet, hogy miket csináltam az elmúlt évben.
A játékmániám mellett a nejem is keresett magának hobbit, amit végül a műkörömépítés mellett az Orchideákban talált meg. Persze, az elején még a kezdeti időkben elég volt az 1300 forintos orchidea, de idővel ez egy jóval költségesebb és sok figyelmet kívánó hobbi lett.

Szóval a lényeg, hogy bizony (én még mostsem látom át teljesen) de ez a fajta virág igen kényes. És amikor láttam, hogy a nejem mennyire szenvedélyesen rajong ezekért, csoportokba lépett be, latin nevekkel kezdett dobálózni, akkor értettem meg igazán, hogy ez olyan mint nekem a gaming szenvedélyem. Azóta már "miniorchideák" és különlegességeknél tartunk, amiknek a darabára kb egy PS4-es játék megjelenési árával vetekszik, így szuperjó dolgom van, mert ha kell egy új virág, akkor természetesen a sportszerűség miatt jön egy játék nekem is :D

Tavaly nyár végén történt az eset, hogy elkezdtünk beszélgetni a virágokról és kiderült, hogy nagyon szeretne egy floráriumot.
Erre én: -Megcsinálom én neked!
- Komolyan?
- Hogy a viharba ne. Egy hónap és kész is lesz.
Persze, csak ezután szaladtam be guglizni, hogy mégis mi a retek az a florárium és nagy meglepetésemre, nem is tűnt olyan nagy cuccnak mint ahogy azt a neve sejtette.
A következő hetekben beszereztem azokat a dolgokat, amikrő tudtam hogy kell. Minden mást, az asszony intézett.

A végére, persze sokkal többe került, mintha megvettük volna készen, de az sosem lett volna olyan, mint amilyet mi szerettünk volna. És ami a legfontosabb, hogy az a két hét, amit munka után erre szántunk nap mint nap, az bizony megfizethetetlen emlék marad.
Menet közben terveztünk bele csobogót és még párásítót is. Minden nap, egyre jobban nézett ki és minden egyes "munka" után egyre jobban kezdett megvalósulni az álom, amit elképzeltünk.

Nem sokkal hamarabb kaptam egy lehetőséget. Az egyik barátom megunta az akváriumait, így a lakásfelújítás után már nem tartott rá igényt. Mai napig nem tudom, miért jutottam én eszébe, de nekem ajánlotta fel az egész, komplett szettet tokkal vonóval, csak el kellett utaznom érte.
Csípőből rávágtam volna, hogy nem fogok én ezekkel kinlódni de bunkóságnak éreztem volna, ezért egy kis időt kértem addig, míg megbeszélem otthon a családdal.
Természetesen a gyerekek rögtön szerettek volna halat, de mi a párommal teljesen más irányból közelítettük meg a dolgokat. Féltünk attól a felelősségtől, amit egy akvárium és a benne élő állatok megkívánnak. Sokat dolgozunk, és mivel mindkettőnknek időigényes hobbija van, nem igazán akartunk még ezzel is foglalkozni. Bármennyire szép, olyan mint a tetkó. Másnál, máson jó pihentetni a szemünket rajta, de idő és energia már nem biztos hogy lenne rá.

A fentebbi kép, már az ithoni beüzemelés után jóval két hónappal készült.
Igen. Végül csak elmentem érte és arra a döntésre jutottunk, hogy megpróbálkozunk vele. Egy olyan szerelem kezdete lett ez, amiről még álmodni sem mertem volna sosem.
Persze én mesélek a játékokról a nejemnek, aki türelmesen meghaltag és Ő is a virágairól, de igazából egyik sem érdekel minket igazán. Itt viszont, teljesen más volt a helyzet. Sokat szoktunk mai napig üldögélni az akváriumok (igen, azóta több van) előtt, öregesen. Nem szólunk egymáshoz, csak nézzük az etetést. Azt, ahogy figyelgetnek minket, valamint azt is, hogy mennyire megbarátkoztak a gazdikkal. Azóta már építettünk egy kisebb akkit, amiben egy Betta és Yellow Fire garnélák vannak, valamint a legújabb szerzeményünk Axel, a harmadik akkiban.

Külön öröm számunkra, hogy az első és második akváriumban is megindult a szaporodás. Az elsőben a sügérek és egyéb halak között, amiből a vitorlásokat már én vettem (ez vette el a szüzességem ilyen téren) már az Ancik is szaporodnak és a kicsit száma a 30-at is meghaladja.
A másodikban ugye a sziámi harcos hal van egyedül a garnélák társaságában. Sok embertől hallottam, hogy nehezen megoldható az együtt tartás, így kihívást láttunk benne. Azóta a haluci boldogan elvan a garnélákkal és nem csak hogy elvannak, de a garnélák már vagy két tucatnyian vannak, annyira jól érzik magukat. És akkor jöjjön Axel, a család büszkesége!

Nos kérem szépen, Ő egy mexikói Axolotl.
Bevallom, legelőször a kinézete miatt figyeltem fel rá, mert számomra olyan mint egy ki***tt Pokemon :D Azokat, meg nagyon szeretem. Viszont, kicsit utánaolvasva, mivel védett állat és engedélyek kellenek a tartásához, egyre jobban akartam magamnak. No nem a fentiek miatt, hanem mert igen érdekes kis jószág. Nemcsak, hogy végtagjai vannak, de ha kiszárad a tó, amiben él akkor ledobja a kopoltyúit és átvált tüdős lélegzésre. Akár 45 centire is megnőhet és elérheti a 25 éves kort is. A regeneráció képessége hatalmas, pont ezért is lett veszélyeztetett faj, mert szegénykéimen rengeteg kísérletet hajtottak végre. No de az észosztásból elég is volt, két hónapja a család tagja a fentebb is látható Axel névre halgató kis csodabogár. :D

Amit még nagyon szeretek a játékokon kívül, az a főzés.
Maximum két hetente van egy szabadnapom, de azt vagy a konyhában, vagy a konyhakertben (igen, olyanunk is van) vagy pedig a szabadban töltöm, bogrács, grill kíséretében.

Imádunk például grillezni és ami a legfontosabb, hogy törekszünk arra, hogy a legtöbb alapanyagot saját magunknak termesszük vagy tenyésszük. Tehát bármilyen meglepő, szokott lenni krumpliásás és még csirkekopasztás is nálunk. Sőt, nem akarok nagyképű lenni de még befőtteket, savanyúságokat is szoktunk gyártani magunknak. Megmondom őszintén, van hogy úgy sikerül hogy a kutyának sem kell, de egyszer élünk.

Számomra a modernizáció nagyon fontos. Szeretem a technikát de ezzel együtt szeretnék teret hagyni a szokásoknak is. Próbálom erre rávezetni a gyerekeim is. Nem ragaszkodom görcsösen ahhoz, hogy márpedig ott kell velem lenni és ezt kell csinálni. Inkább, okot adok nekik, hogy akarjanak ott lenni velem. Akarjanak elrakni egy magot a kertbe vagy élvezzék a meggyszedést, amiből később cukros meggyet fogunk csinálni majd. Remélem, érthető mit akarok mondani.
Aztán, ha majd idősebbek lesznek eldöntik, hogy nekik szükségük van e erre vagy sem, de ne mondják, hogy én nem adtam meg a lehetőséget.

Azonban, nem szeretném hogy bárki is azt higyje, hogy előnyben részesítem a modern vagy a retró konyhát. Fentebb pl kocsonya fő szilveszter napján, azonban a gytost sem vetem meg. A fő cél számomra a változtosság és hogy ne tegyem le a voksom egy valamire. Aki a zöldségeket szereti az is és aki a húst, az is megtalálja a kedvencét itthon.

A lényeg a lényeg.
- Építhetsz a gyerekeidnek kartonból házat!
- Amőbázhatsz egy szimpla papíron a nejeddel.
- Eljátszhatod, hogy fej nélküli lovas vagy az óriáskeréken vagy
- csináltathatsz magadnak egyedi, kézműves horgásztáskát.
A lényeg, hogy ha kell akkor legyél apa, férj, barát, társ, haver. De ami a legfontosabb, hogy maradj ember :D

Nos de akkor hadd halljam. Nektek van e hobbitok, mi az és miért? Képek is jöhetnek!