Szevasztok!
Tudom, hogy egyeseknek már a hócipőjük is tele van a zombis témával, de had adjak egy esélyt az írásommal azoknak, akiknek esetleg kedve lenne erről beszélgetni. A lentebbi sorokon keresztül elmesélem én mit és hogyan csinálnék, aztán aki érez rá egy kis késztetést az a saját forgatókönyvét is felvázolhatja vagy esetleg rácáfolhat illetve támogathat az ötleteimben.
A szabály az, hogy nincs szabály. Klasszikus zombikról beszélünk, akik nem futnak és nem másznak a falakon. Nem robbannak fel és nem köpnek savat valamint nincs tíz méteres nyelvük, hogy egy háztetőről vadásszanak le minket. Kirkman világában vagyunk, kezdjünk is hozzá.
Szóval akkor kezdjük az alapoknál, méghozzá kiválasztani egy helyet ahol meghúzhatjuk magunkat és ahol esetleg letelepedhetünk. Rengeteget játszok egy ideje survival és open world játékokkal így a bevált receptem az, hogy a térkép közepén próbálok egy eldugott de könnyen megközelíthető helyet kiválasztani.
Tegyük fel, hogy a kezembe fogok egy térképet és a kis családommal nekiindulok, hogy keresek egy ilyen helyet. A feltételeim azok lennének, hogy lehetőleg pár település közé essen (ahonnan később gyűjtögethetek) és könnyen megközelíthető legyen. Ne essen nagyon messze valamilyen főúttól ha bármi gond adódna és mivel az időjárás is megnehezítheti a jövés-menést így ne kelljen sokat azzal foglalkoznom, hogy hogyan jussak haza illetve onnan el. Fontos még, hogy a fentebbi kép nekem nem szerkezetileg nem biztonságos, hanem optikailag nem az. Nem csak a zombiktól kell félnünk, hanem az esetleges banditáktól vagy azoktól az emberektől, akiknél a bűntudat nem úgy működik ahogy nálam. Mindenképp egy fákkal takart helyet keresnék, ami lehetőleg jól körbe van zárva így már nem nekem kell a falakkal, kerítésekkel küszködnöm. Ha megoldható, akkor egy kilátópont is jó lenne, amiről én könnyen kémlelhetem a fákkal körülzárt hajlékom környezetét, viszont befelé már nem nagyon látnak. 
Városba, faluba biztosan nem. Bár engem marhára idegesít, hogy még a legnagyobb sivatagban is mindig hordák vánszorognak a zombis filmekben és mindenütt úgy jelennek meg, mint a gyom a kertekben, nem azért nem választanék ilyet, mert rengeteg zombi van, csupán igazából is szeretek kicsit a középponton kívül kerülni. Bátyám, mindig azt mondta hogy ne legyek utolsó, de első sem mert mindig azok kapják a legnagyobb figyelmet. Ezt én meg is fogadtam gyerekkorom óta és nem csak teljesítményben. Miután a helyet kiválasztottam, ami valószínű hogy itt Debrecen mellett, valami ipartelep esetleg kisebb magánvállalkozás, maszek cég gyára lenne, kizárólag legalább egy darab csarnokkal, hozzákezdenék annak megerősítéséhez és a védelem kialakításához. Biztosan sokan mosolyognak, hogy bolond módjára tureteket és automata drónokat raknék le, de tisztában vagyok én a képességeimmel, szóval kicsit földhözragadtabb módszerekkel védeném meg az újdonsült óvóhelyem. De ne rohanjunk annyira előre.
A fentebbi kép, nekem kifejezetten tetszik. Jobb oldalt alul, kopolit üveg látható ami viszont számomra túl veszélyes dolog. Nagy szokás volt az építkezéseknél, főleg a szocialista rendszerben használni. Bevilágításra tökéletes, és igen strapabíró de szó ami szó, csak üveg. Ebben, mivel nem bíznék, ezzel kezdeném hogy megerősíteném. Részben, hogy ne tudják betörni és részben azért mert nem szeretném, ha bármilyen fény kiszűrődne és ezzel "láthatóvá" válnék. Minden mással, tökéletesen elégedett vagyok. A falak erősnek tűnnek, amiket bentről támasztékokkal tovább lehet fokozni és mivel az Alföldön élek, ahol az időjárás kedvez a növénytermesztésnek, maradjunk is ennél a képnél és ennél a helynél.
Nagyon fontos lenne számomra a hely kiválasztásánál, hogy belül is legyen elegendő szabad tér. Sok mindent kellene falakon belül csinálni, úgy hogy ne minden percben a hátunk mögé leselkedjünk. Ez nagyrészt a munkafolyamatot is megkönnyítené és kevésbé stresszelné az embert. Idővel persze tuti bezártságérzetünk lenne, no de hát valamit valamiért. Biztonság és bezártságérzet vagy szabadság ami egyenlő azzal, hogy folyamatosan akár egy vidrának, járnia kell a fejednek.
Amiben nem igazán bíznék, az a kerítés! Bár ez egy masszív és strapabíró dolog és a zombis filmekben túltoltnak tartom azt, hogy pár száz negyven kilósra lefogyott élőhalott, akármilyen torlaszt képes benyomni, mégsem érezném így magam teljesen biztonságban. 45 fokban, zártszelvényekkel (aki nem jártas az építőiparban, azoknak egyszerűen magyarázva vasoszlop) vagy fával kitámasztanám belülről. Figyelve arra, hogy a kerítést véletlen se nyomjam meg kifelé, ezzel meggyengítve a szerkezetét és az alapokat viszont a külső nyomásra egész egyszerűen erős tartóerővel reagáljon. Persze a kerítés mellett sétálni így kényelmetlen lenne, de egye fene ha a biztonságunk így jobb alappilléreken nyugszik.
Ez a rész, az egyik épület belseje. Amíg az ember vigyáz rá és karban tartja, addig nagyon sokat kibírna ez a komplexum. Igazából azért tetszett ez meg nekem, mert itt az üveg nagy segítségünkre lenne, hogy olyan növényeket termesszünk, amiket kint a szabadban lehetetlen, amik nagyobb figyelmet és törődést igényelnek, viszont fontosak. Paradicsom, Paprika, Fűszernövények és még sok hasonló dolog, amikből nem kell hektárokat ültetni mégis ér annyit. Gondoljatok csak bele. Biztosan ettetek már sós, vagy sótlan ételt. Én sokat szoktam főzni és ezzel együtt hibázni is. Ami azt jelenti, hogy a fűszer elég sok mindent meg tud oldani. Nemrég néztem egy részt a Fear of TWD-ből, amikor már takarmányból sütöttek kenyeret. A köretek, kenyerek, pékáruk mind azért vannak mert olcsó és megtölti a gyomrod. Egy ilyen világvége utáni életben nélkülözhetetlen lenne hogy ne éhezzünk, viszont kellene valami (finom) is mellé, amivel együtt megeszed és akár még élvezed is.
Természetesen vannak nagyobb helyigényű növények, mint pl az uborka vagy akár a dinnye ami foglalkozást igényel és körülményes lenne a kis telepünk körül a mindennapos öntözése és egyebek. Ismét arra tudok hivatkozni, hogy ezért tetszett meg ez a hely, mert erre itt lehetőség volna. Persze földet kellene betermelni minden olyan helyiségbe, ahol ezeket termeszteni akarod, de ezt egyszer kell megcsinálni aztán már csak karban kell tartani. Nehéz és nem egy emberes munka, de ha az ember önellátó akar lenni úgy hogy egy kicsit a kényelem is szempont legyen, akkor sajnos áldozatos munkára van szükség.
Ami miatt megtetszett a fentebb linkelt képen található gyár és környezete, az az hogy állatokat is lehetne tenyészteni menet közben. Én igazából nem szeretek egyik napról a másikra élni és ezt a jelenben is kamatoztatom. Déli gyümölcskeverék van a fagyóban, hogy ha December közepén kívánjuk meg a gyümölcslevest, akkor is tudjunk enni. Szinte mindenfajta húst szeretünk, ezért az is található a két fagyasztónkba és nem azért mert annyira világvége mániás vagyok, csak egyszerűen nem szeretek kiszolgáltatott lenni. Ha marhahúst kívánunk meg, akkor azt veszünk ki olvadni és így tovább. Az állattenyésztés ennek egy fontos alappillére, hisz ha tyúkot tartasz akkor van tojásod és húsod is. Ezzel lehetne kezdeni és szép lassan továbbvinni és ezzel változatossá és ízletesebbé tenni az ételeket. Márpedig, ha az embernek tele a hasa akkor kevésbé lesz ingerült és elégedetlen.
Sokaknak büdös lenne, sokaknak több munka de ha valaki nem csak az orra elé néz, akkor még aratás előtt érezné a termény ízét is. És ha már belülről rendbe raktuk az állattenyésztést, tyúkokkal, libákkal, kakasokkal és nyulakkal (vagy amit szerettek) akkor a kis mentsvárunk körül elkezdhetjük termeszteni a nagyobb helyigényű viszont annál nélkülözhetetlenebb dolgokat. Ilyen a burgonya, kukorica vagy akár a tök, ami nem igényel minden napos gondozást viszont elengedhetetlen részei a konyhának, hogy a hagymát ne is említsem ami mindenfélefajta módján egy csodás növény.
Igazából nem akarom hosszúra nyújtani a dolgot és azt hittem ennyi idő alatt mindent elmesélek, de nem jutottak sorok csak a menedékre és annak környezetére. Szeretnék mesélni, milyen energiahordozókat, energiaforrásokat, alkímiákat használnék. Hogyan tenném ezeket, úgy hogy nem is értek igazán hozzá, de ha valamit akar az ember akkor nincs lehetetlen.
Egyezzünk ki abban, hogy ez az első rész, amit még pár gondolattal kiegészítek a következőben és aztán részenként, felbontva, kicsit összeszedettebben elmesélem (veletek együtt) hogy hogyan is építeném meg és tartanám fenn a jövő civilizációját.
Viszont, ehhez kelletek ti is, amit komment formájában megoszthattok. Mert igazán ha őszinte vagyok, akkor a fenének sincs kedve olyan dolgokra szánni az időt, ami senkit sem érdekel. Szóval, beszélgessünk.
Aha... Tudod mit mondanak a haditervekről és az ellenséggel való talalkozásról? :D
Nagyon jók az elképzeléseid, még akkor is ha netán elsőként fűbe harapsz, vagy ezren gondolnak még erre, rajtad kívül, ezzel minden erőforrást elhalászva előled.
Bennem mindig fellángol egy pillanatra ez a túlélős életérzés, amikor tavasszal elrendezzük a téli tüzelőt, vagy a kertet gondozom. Már akkor is, amikor betárazok valamilyen konzervből. Ma például szőlőbefőtt készül, mert idén jól termett a lugas. Jó érzés, hogy felkészült vagy, nem fagysz meg akkor sem, ha valamiért elzárják a gázcsapot.
Ellenben látszik, hogy itt is több típusra oszlanánk. Te, a bázisépítő, önellátó. Én, a háttérben meghúzódó, aktuális helyzetekhez alkalmazkodó. Meg ott a banditatípus, amit ugye legtöbbször ábrázolnak. Aki csak másokat fosztogatva (vagy szélsőséges esetben megvacsorázva belőlük) próbál egy újabb napot nyerni magának.
Különben nem nagyon szeretek ennyire előre belegondolni a dologba. A Resi mutatta meg nekem ezt a témát, és azóta is jobban szeretem a friss eseményt. Amikor épp csak megtörtént a katasztrófa. Még frissen ábrázolt zombikkal, még működő infrastruktúrával, városokkal. Aztán a végén csak elmenekülsz pirkadatkor.
Az eltorzult TWD zombipornó, egyedül árválkodó gizes-gazos épületekkel egy erdő közepén, már egyre kevésbé jön be. Főleg mióta a TLOU első része megmutatta, hogy lehet ezt sokkal jobban is ábrázolni. Tudom, hogy taktikai szempontból kerülik a városokat. A sorozatban meg anyagi megfontolásból is, de unalmas kicsit. És ahogy említetted a blogban, már szinte nevetséges, hogy minden négyzetméteren van egy kisebb-nagyobb horda. Pedig jól állna neki néha egy-egy melankolikus felfedezős rész. Például, amikor kényszerültek elhagyni a börtönt, az a sorozat egyik csúcspontja volt számomra. Ezért szerettem annyira az első évadot, vagy a Black Summer-t. Nem az örökös dzsungelharcot kell nézni, önmagukból kifordult járkálókkal, meg az egymás után felbukkanó csoportokkal. Várom az új spin-off sorozatot. Ott számítok ilyen felfedezős jelenetekre.
Ó, hát köszönöm, de az az írás, ha valaha elkészülne teljesen, akkor előtte újraírom. Ahogy már említettem, sok dolgot másképp ábrázolnék. Fejlődtem is, máshogy látom a dolgokat, illetve akkori fiatal szereplők, mára felnőttek. Sok dolog, ami hét éve aktuális volt, mostanra nem az. Ez lenne a legnagyobb dilemma. Megtartani az akkori tényezőket, vagy áthelyezni napjainkba, ami megint aktualitását vesztené, mire a végére érek. Illetve nagyon sok személyes dolog említésre kerül benne, amolyan napló hatását keltve. Ezért soha nem terveztem publikusra ezt az írást, csak saját "szórakoztatásomra", illetve a szereplőkkel való megosztásra. Bár egyikük sem egy nagy olvasó. Ahhoz pedig, hogy egyáltalán hozzányúljak, újból kellene a régi zombiimádó tűz. Kicsit kiégtem a témában, de erről majd említést teszek egy blogban, amit tervezek kirakni. Több, mint egy hónapja elkészült, de sokat agyaltam, hogy egyáltalán publikáljam-e.
Egyébként kirajzolódott a fejemben több ilyen zombis történet is. Az egyik legjobb, nagyban épül az önellátó életmódra. Kertgondozás közben fogalmazódott meg bennem, és jóval a kezdetek után játszódna. Akkor már se benzin, se konzervek. Jobban is szeretek fantáziából írni, mert az ilyen kötött témák egy kicsit visszafognak. Viszont mostanában egy klasszikusnak nevezhető fantasy körül forog minden szabad gondolatom, ami nem holnap lesz kész, még csak nyolcvan oldalnál tartok. Utána pedig egy Silent Hill-t idéző írás van tervben.
Bloggal kapcsolatban egy kérdés, így a végére. Van lehetőség rejtett közzétételre? Egy hétfői napon tenném ki, és aznap nem lesz időm szerkeszteni, viszont ha egy nappal előtte ezt megteszem, már csap publikusra kellene állítanom. Gameren volt ilyen lehetőség, ez praktikus, mert így külső szemlélőként is látni lehet, hogy milyen formában jelenik majd meg.
Persze normális keretek között ez a jelen helyzetemben kivitelezhetetlen, de szoktunk befőtteket elrakni a pincébe (bár nem jön ki olcsóbban mintha megvennénk) és szoktunk növényt termeszteni itt. Sőt, nekem kifejezetten megnyugtató hobbi.
És hogy ne legyen egyszerű, áttértem a magról szaporításra mert nekem a palántavásárlás olyan snassz. :D
Ezek mellett szeretem az egzotikusabb dolgokat is és imádok velük kísérletezni.
Lugaspaprika pl ami marha jól is néz ki amellett hogy ritkán látni.
Nem vagyok kertész, nem is tervezem csak hobbi szinten viszont itt is próbálom a minél önfenntartóbb megoldásokat kivitelezni.
Egy példa: Úgyis kell füvet nyírnom, akkor meg már az összegyűjtött és levágott gazt miért ne használjam fel mulcsozásra? Így sokkal ritkábban kell a növények körül gazolnom nem beszélve arról hogy a mulcs felfogja a reggeli párát így kevesebbet kell öntözni. Helyként szolgál olyan apró állatoknak amik még apróbb állatokat, kártevőket zabálnak és alatta pedig előszeretettel mozognak a giliszták, akik piszok jól trágyáznak. A vegyszerek nálam tabu, azt is házilag készítem (pontosabban próbálom). :D
A 28 nappal később óta (emlékszünk a madár csőréről szembe cseppent vérre) engem is piszkosul zavar hogy a fertőzést ezen a módon semmibe veszik. Szerintem a vér sokkal veszélyesebb mint a testnedvek, de ha az írók ilyenek akkor hát ilyenek :D
Ui:szívesen olvasnám majd az írásodat.
Ezen sokat agyaltam régen. Természetesen mindig a klasszikusan csoszogó lényeket vettem számításba. Iskolatársaimat szoktam is kérdezgetni, hogy ők mit tennének, ha ilyesmi történne. Többnyire csak banális válaszokat kaptam, ahogy akkoriban a korosztályomtól várható volt. Viszont már tizenéve, mióta felfedeztem magamnak a Resident Evil szériát, van egy sztorim, amit többször is újrakezdtem. Első néhány verzió rövid volt, és nagyon amatőr. Nagy kedvenceimből visszaköszönő elemekkel, mint az ingyen bevásárlás (28 Days Later), vagy menedék a helyi szupermarketben (Dawn of the Dead). A konvoj ötlete is csábított a RE: Extinction filmből, de arról majd később. Ezekből máig merítek. Hol nagyobb, hol kisebb hangsúllyal mint régen. Amiért érdekes, amiért így kezdtem az egész hozzászólást, az az, hogy mindent próbálok a lehető legreálisabban ábrázolni. A helyszíneket, szereplőket, akik a saját ismerőseim/rokonaim. A reakciókat, viszonyulásokat a legkülönbözőbb helyzetekhez. Milyen, amikor először kell fegyvert használnunk, még ha csak egy mozgó hulla ellen is. Vagy később, amikor már élők ellen. Azért, mert rólunk szól ez a történet, mert egyfajta forgatókönyv arra az esetre, hogy én/mi mit is tennénk ilyen helyzetben.
Eleve jobban preferálom a kicsi, de megbízható csapatot, mert lapítós típus vagyok. Olyan emberekkel, akiket ismerek, és nagyjából ismerem a motivációikat, képességeiket. Így aztán a terv szerint összegyűjtöm a családot, hogy itthon, rejtőzködjünk. Azért nálam, mert egyedül én élek kertes házban, ami ideálisabbnak tűnik, mint egy panellakás, amit bár jól lehetne védeni, de egyúttal csapdába is szorulnál, nem beszélve a hideg évszakok fűtésproblémáiról. Egyedüli olyan szereplők közé tartozik a szomszédom, akihez rokoni szálak nem fűznek. Egyik legmegbízhatóbb ismerősöm, és nem mellesleg ezermester. Szóval amíg tart a vihar előtti csend, felkészülünk. Rendbe hozzuk az itthon található bozótvágót, fejszéket, miegymást. Van egy kukrim, és egy igazi katanám, bár a sztori írásakor, az utóbbi még nem volt. Illetve tartanék is tőle, hogy használjam. Egy kukri azért minden szempontból praktikusabb, és nem igényel olyan tudást a használatot illetően. Jól csapj oda vele, oszt' kész. Illetve alkotunk pár új fegyvert abból, ami rendelkezésre áll. Például már most is van egy nagyon strapabíró, baseballütőre emlékeztető asztallábam, amibe jókora csavarokat hajtottam. Kész a szöges ütő. Továbbá megerősítjük a kapukat, ablakokat. Én nem hiszem el azt a filmes klisét, hogy a jól beszögelt ablakot betörik, mint a sz*rt. Ha jóféle faanyagot használsz, és csavart, akkor nem fogja gyufaszálmódjára áttörni. Egyébként is ez csak óvintézkedés lenne, ha észrevétlen maradsz, nincs rá szükség. Onnantól meg csak arra jó, hogy időt nyerj, és mégse özönlenek minden nyíláson. Bár egyébként sem a legalkalmasabb ingatlan ilyen esetre, mégis ragaszkodik az ember a sajáthoz. Ahhoz, ami ismerős. Lennének ötleteim nekem is, mindig felmérem az épületeket, amerre járok. Ám egyrészt ha túl korán mész elfoglalni, még megb*sznak érte, ha későn, már foglalt is lehet akár. Meg ott azért jobban szem előtt vagy, mint egy házban a sok közül, illetve ki kell ismerned. Minél nagyobb, annál inkább.
Még mindig tart a vihar előtti csend. Spórolásból bevásárlást tartunk, és a lehető legtöbb tartalékot felhalmozzuk, meg néhány extra fejszét, és feszítővasat, bármit ami hasznosítható. Na most ez a történetben zökkenőmentesen alakult, de az idei covid mizéria megmutatta, hogy ez sem lenne ilyen egyszerű, hacsak nem kockáztatjuk meg előre a tartalékolást, már az első hírfoszlányok hallatán. Akkor bevásárolhattam volna előre a miami-i arcevő esetnél is potyára. Ki látja ezt előre?
Így viszont, míg a képzeletemben feltöltött készletek fogadtak, idézve a 28-film hangulatát, addig a valóságban, lehet hogy már leürült polcokkal zárna be végleg a szupermarket. És bár van belőle 4 is a városban, meg a kisboltok, nem vennék rá mérget, hogy a többiben más helyzet fogadna.
Szóval, meginvitáltam a szomszédot. Ő hozza az anyját meg a nővérét, elmegyünk a gyerekeiért a 10km-re lévő faluba, akiket követ a volt felesége is, így a végére 17-en leszünk a "kis csapatban". Bár hét szoba van, abból 3 nyári kivitelezés, egy pedig csak gázzal fűthető, melynek az ellátása a fűtésszezonra bőven megszűnik, így télen három helyiségen kell osztoznunk, hogy élvezhessük a központi fatüzelés csodáit. Még egy dupla csövű sörétest is tudunk szerezni a szomszédnak hála. (Később persze lesz más is. Elhagyatott határvárosból, egy katonai blokádból szerzünk fegyvert.) A kültéri padláslépcső tetején őrhelyet hozunk létre. Ennek lényegében azért van jelentősége, hogy megfigyelhessük a két bejárati kaput, mert a telek, utcától utcáig tart, így mindkét végéről fenyeget a támadás veszélye. Ha pedig csak egy pillanatra megzörren valamelyik kapu, az őrszem máris figyelmeztet. Arra mindenképp jó ez a módszer, hogy a kezdeti káoszt átvészeljük, míg a város vad zsivaja fokozatosan elhal, és át nem veszi a fülsiketítő némaság, és kétségbeejtő nyugalom.
Ezután persze jönnek az árnyaltabb problémák. Hosszútávon ez a fajta bezártság senkinek nem tesz jót mentálisan, ami meg is mutatkozik. Van akinél különösen. Erre kicsit rárepülök a sztoriban. A készletek is rohamosan fogynak ennyi embernél. Termesztés kizárva. Egyrészt a kertre rálátni, és zajjal járna a földművelés, másrészt nincs üvegtetős beltér, mint a te esetedben. Kereshetnénk erre alkalmas helyet, ahogy a Days Gone-ban is egy különálló, elhatárolt farmot üzemel az Iron Mike's Camp. Viszont nem szívesen hagyjuk el a biztonságot nyújtó menedéket, különösen nem naponta. Minden alkalommal jobban fenyegetne az a veszély, hogy eláruljuk magunkat. Ezért aztán elindul az ingyen bevásárlás hadművelet. Ahhoz csak egyszer-egyszer kell útra kelni. Elkötünk, a valóságban egy mindig ugyanott parkoló kisbuszt, hogy átalakítsuk. Valamelyik helyi vaskereskedésből összeszedjük a hozzávalókat, és gallytörőt, meg rácsokat gyártunk rá. Kiszedjük a hátsó néhány ülést, ahova az ellátmányt dobálhatjuk, majd betörünk az egyik szupermarketbe. A legközelebbibe, ami kb. 5-700 méterre van a házunktól. Igaz, ezzel még nagyobb zajt csapunk, de mégsem otthon. Hazafelé pedig mindig teszünk néhány kört. Ez fontos, mert így kiürítjük az utcát, elcsaljuk az utolsó kószálót is egy másik irányba. Ha nem látják a csoszogók, hova mentünk be, nem is fognak keresni. Bár ilyenkor pár napig mindig hemzsegnek a környéken.
A legtöbb zombis témában soha nincs tél. Feltűnt? A TWD rendre kihagyta, holott évek teltek el a történet szerint. Én viszont beleírtam az enyémbe, ahol az is kiderült, hogy ilyenkor csontra fagynak. Élő ember is megfagyna, ha néhány vékony ruhában telelne az utcán. Hát még a zombi, aminek működő vérkeringése sincs. Így a tél nagyrészt eseménytelenül telik. Ilyennel egyedül csak a WWZ könyvben találkoztam (talán én is onnan vette, csak már nem emlékszem rá). Örülök is, hogy végre szerepeltették a TWD-ben ezt az elemet. Persze ezt is úgy mutatták be, mintha először lenne tél az eltelt évek alatt, és túlkomplikálták, mert nem elég a kegyetlen évszak maga, az ellenséges csoportok, még rohadt nagy hóvihar is kell, hogy még magatehetetlenebbnek tűnjenek az amúgy is egyre bénább karakterek. Ez a hóvihar dolog olyan klisé volt, mint, amikor szellemkastélyban vagy, akkor tuti villámlania kell.
Tudom, hogy az én megoldásom örökké nem fenntartható, hiszen előbb-utóbb lebuknánk, vagy történne valami. Ami meg is történik. Ekkor jó darabig nem találjuk a helyünket. Itt jön a képbe a RE: Extinciton konvoja. Egy ideig a maradjunk mozgásban taktikához folyamodunk. Céltalan kolbászolás. Ha a bezártság a mentális egészségünkre volt rossz hatással, akkor az utazás a fizikai egészségünkre lesz káros. Ilyen módon ugyanis könnyebben ütközünk akadályba. Más csoportok, és egy komolyabb szintű kiszolgáltatottság. Elkezdünk fogyatkozni. Nincs is túl szép befejezése a történetnek, a módszereim nem hatékonyak, de amúgy sem hiszek ezekben túlzottan. Egy ilyen eseménynél kétféle forgatókönyvet tudnék elképzelni, ha nem vesszük alapul harmadiknak Brooks WWZ könyvét, ahol ugye legyőzik ezt a dolgot. Törekedni, hogy minél tovább túléld, de attól még a helyzet kilátástalan marad az örökös veszély miatt, vagy kihúzni néhány évig, évtizedig(?). Hiszen, ha egy zombi teljesen elrohad, már ha elrohad, akkor a csupasz csontváz nem képes mozgásra. Addig meg elketyegsz nomád életmódon valahogy. Bár az ember még ott marad tényezőnek, de az onnantól már nem igazán zombitematikájú. A mi vesztünk is ls leginkább az volt, hogy a végére már nagyban toltuk, rossz döntéseket hoztunk. Tartálykocsis kamion a dízelnek, BTR-80, amolyan úttörő/védekező járműnek, dobozos kisteherautó az út során gyűjtött ellátmánynak, lakóautó. Ez már nem éppen meglapulós taktika. Bár végül találtunk egy végcélt, ahova el akartunk jutni, nem minden úgy megy, ahogy eltervezzük.
Persze néhány változó azért lenne ilyen esetben. Mert mesésen elképzeljük a kis terveinket, de például a te kiszemelt bázisoddal is megelőzhet valaki, vagy mégsem bizonyul valamiért olyan jó helynek, ahogy gondolod. Termeszteni is kell valamiből, mi például már palántaként szoktuk venni a paradicsomot, paprikát. Magról felnevelni, azért más tapasztalat, mint a kész palántát növeszteni, később hónaljazni (kacsolás). Persze ha meglátogatsz egy kertészetet, biztos találsz ott mindent, ami kelleni fog, de valahogy el is kell indulni vele. Vagy a már említett, üres szupermarket képe az én esetemben, de így 6-7 év távlatából, mióta utoljára írtam a forgatókönyvet, már lenne jó pár szituáció, amit másképp ábrázolnék. Például a szülővárosomban, soha nem találkozunk senkivel. Többség lelécelt, evakuálták, elbújt otthon, és később patkolt el, akármi. Pedig simán lehet egy, a környékiekből összevergődött csoport, akik elfoglalják az ipari parkot, és nem tetszik nekik, hogy más is fosztogatja az élelmiszerboltokat. Meg amúgy is találékony nép a magyar. Van tégla, van ragasztóanyag, olyan ideális bunkereket húznának fel, vagy falakat, komplett városrészek köré, hogy a zombócok csak lesnek.
Aztán ugye nem tudhatod, a valóságban melyik változata lehetne a zombifikálódásnak. A Kirkman-féle, ahol mindenképp életre kelsz, függetlenül a halál módjától, vagy csak a harapással terjed. Esetleg az is elég, ha szemedbe, vagy szádba fröccsen a kiontott agyvelő? Utóbbiról valahogy mindig megfeledkeznek. Mert aztán mászkálhatunk gázmaszkokban, arcvédő plexiben, vagy bukósisakban. Mondjuk TWD-ben ez se számít, mert sokszor ugyanazzal a késsel/nyílvesszővel vadásznak, amivel előtte már kibeleztek egy holtat. Jó, persze megmossák, de na. Én még az ételhez se mernék nyúlni, zombigyilok után, ha nem sikáltam le a kezem legalább kétszer. Szóval, ha ilyen apróságokon is bukhat a dolog, akkor nem mindegy.
Semmikèppen sem zárkóznèk el, hiszen az egyedüllètbe lassan bele lehet őrülni.
Nem hinnèm hogy az emberek elhagynák a városokat.
Ha megmaradtak èpületek akkor mèg hasznalhatók, a tèl ellen jól jönnek.
Èpítèshez is lenne rengeteg anyag.
Aztán minèl gyorsabban felállítani a rendfenntartó, orvosi, èpítő, kutató, anyagbeszerző ès vezető csoportokat. Minèl hamarabb megelőzni a káoszt ès az állati szintre süllyedèst.
Víz, èlelem, gyógyszerek, szállás első helyen.
Aztán alakulna.
Kb ilyesmiket csinálnèk ès gondolkodnèk a hova továbbon.
Egy egész nagy kosaras bevásárlást a hipermarketben lerendezek 10 perc alatt.
Miért? Mert céltudatosan megyek vásárolni.
Tudom mit akarok venni és mennyit. Sőt ha van egy kis időm, akkor még rendszerezem is mit hol találok. Nem amiatt, hogy perfekt legyek hanem amiatt hogy gyors. A mai világban ebben van az erő.
Ha tudom azt, hogy a felépített kerítésemhez hozzá tudok rakni többször annyit, akkor nincs gond.
De ha belegondolok abba, hogy ott kell hagynom veszni és újra kezdeni (akár pár métert is) akkor az őrületbe tud kergetni.
Ezért is mondom, hogy nem szerencse kell hozzá hanem tervezés és meggondoltság. :)
Ismétlem magam, ha nem egyezik egy név vagy hely akkor elnézést azoktól, akiknek ez fontos.
Szóval volt az elején Káin, aki megölte a testvérét. Féltékenységből, ha jól emlékszem. Aztán elment valami másik városba (faluba? talán) és ott amikor szállást adtak neki, akkor jött a csőcselék, (férfiak) hogy ki az újdonsült jövevény, adjátok ki hadd háljunk vele. Ekkor elhűltem kicsit.
Aztán azt hiszem nem sokkal jött az a tűzeső vagy mi, ami miatt egy család felmenekült a hegyekbe de el lett mondva nekik, hogy soha ne nézzenek vissza. Erre az asszony visszanézett és sóbálvánnyá változott. Ezzel még nem is volt gond, mert valamennyire rémlett ez a mese, de amikor folyamatosan boroztatta a két lány az apjukat és úgy dugatták magukat vele, akkor azért az már kicsapta a biztosítékot.
Persze lehet nem ilyen nyersen volt megfogalmazva, de a lényeg ez volt.
Nem tudom milyen verziót kaptam, de tuti hogy bibliának vacak volt.
Egyébként tisztelem őket.
Jehova tanúi folyamatos vendégek voltak nálam és bár az elején kijelentettem nekik, hogy nem fognak megtéríteni és ha agresszív módon akarják rám tukmálni a mondanivalójukat akkor elküldöm őket, ezzel szemben míg beszélgetünk és tapasztalatot cserélünk, történeteket mesélünk, addig szívesen látott vendégek nálam akár addig míg behúzódnak egy zápor elől is, ha ráérek.
Az egyszerű csapdák normál emberek ellen sajnos csak egyszer hatékonyak.
Járművek : a munkagépekbe pár év után nem lesz üzemanyag. Ha nem fogy el, megromlik.
A szakkönyves gyűjtemény nem hülyeség, erre mondjuk nem is gondoltam.
A fegyver sajnos nem szereted/nem szereted dolog. Kell és kész.
Egyrészt nem hiszek istenben másrészt pedig nem vagyok otthon semmilyen vallási dologban. Se szokásokban, se pedig azok "törvényeiben". Viszont, az az egy biztos, hogy tényleg egy "közös alap" kellene.
Elmondhatnám, hogy gondolom én de ennek is egy külön bejegyzést szeretnék majd szentelni, szóval ha nem haragszol....
"csak egy család számára túl nagy" Persze, tisztában vagyok vele de rómát sem egy nap alatt. Engem a hideg kirázna a tudattól, hogy szépen felépítünk pár hét vagy hónap alatt valamit, amit aztán azért kell elhagyni vagy lecserélni, mert kinőttük.
"Közben valamilyen gépjárművel rohangálnék a szomszéd városokba, szedni össze amit lehet." Persze, egyértelműen én is de talán alapból olyat választanék, ahol már ezeket nem kell beszerezni. Pont ma voltam egy konzervüzemben és azt kell mondjam, hogy láttam már termelést de ezt a fajta felraktározást még én is csak mosolyogva néztem. Kukorica, Borsó, Lecsó (imádom a lecsót :P) és még rengeteg minden. Nem beszélve a vegyi anyagokról, savanyítókról amik később szintén jól jöhetnek. Ha pedig távolabbra megyek, akkor ugye itt olyan munkagépek vannak, amik nagyban megkönnyíthetik a dolgomat az építkezéstől egy esetleges menekülésig.
"Az épület védelmét nagyrészt csapdákkal oldanám meg (minél egyszerűbb, annál jobb)" Ezzel én is így vagyok. Minél kevesebb energiát, erőforrást igényeljen. Drótkerítés és kihegyezett karók nagyban segítenének, de akár egy fél méteres árok is sokat. Lehetne fokozni én külön bejegyzést szentelnék erre, ha nem haragszol :D
"Közben kútásás, öntöző, tűzoltó rendszer kiépítése. Itt használnék először elektromosságot," Ennek is egy teljes blogot szánok. Igazából én nem vagyok egy polihisztor, de képes vagyok feltalálni magam és teljesen más szakmában kamatoztatni azt, amit az egyikben megtanultam. Értem itt ez alatt, hogy ha tudod hogy a gipszkartont miért nem egymás mellé hanem kötésbe teszed, akkor a lényeget tudod hasznosítani OSB, polisztirol, bádog és minden más területen. Itt számomra a hogyan lenne a feladvány, amire magától nem igen jön rá az ember, tehát szakkönyvekre, szerelési útmutatókra lenne szükségem amiket letöltenék, megkeresnék addig míg még lehet.
A fegyverek nem vonzanak és nem látok bennük akkora potenciált, mint amekkora jelentőséget szoktak tulajdonítani nekik. Talán tévedek és amiatt amiért nem használom, azért nem érzem lényegesnek, de tudom hogy mindenképp szükségem lenne rá.
Igazából a posztapokaliptikus világ a kinagyított és dramatizált formája a világban jelenleg is zajló mikro és makro káoszba zuhanásoknak majd a rend újraszületésének, így az eljárás abban az esetben nagyjából ugyanaz lenne mint minden más tragédia bekövetkeztével. Emberek hasonlóan tragikus dolgokat élnek át napról napra, szóval tudjuk hogy nagyjából mi kerülne ki egy ilyen folyamatból.
1: Nem csak te mennél oda,
2: Azt a fegyverszobát ki is kell nyitni.
Komolyan mondom, lassan szeptember van de én idén még ilyen jót nem röhögtem kommenten :)
Első körben valami kisebb, de többszintes épületet keresnék (pl vidéki kastély), masszív falakkal, kis ablakokkal, de erős tetővel). Közben valamilyen gépjárművel rohangálnék a szomszéd városokba, szedni össze amit lehet. Főleg tartós élelmiszert, és építőanyagot.
Az épület védelmét nagyrészt csapdákkal oldanám meg (minél egyszerűbb, annál jobb). Vermek, botlók, súlyaktivált cuccok. Főleg olyannal amit többször lehet használni (kihegyezett fakarók, farönkök).
Közben kútásás, öntöző, tűzoltó rendszer kiépítése. Itt használnék először elektromosságot, gyanús, hogy pár autóalkatrészből építenék egy pár szélmalmot (nem vagyok nagy elektronikai koponya, de gondolom autóból generátor, feszszabályzó elég). Sok sok akksi.
Utána benzines autó elfelejt, a benya úgy is megromlik cirka egy év alatt.
Fegyverekből lőfegyver. Kis hazánkban nincs minden házban egy félautomata, ergo a lőszer gond lenne. És hangos is.
Kezdésnek hirtelen ennyi.
Igazából a gáz szerintem nem csak az, hogy semmi képzelőerőd nincs hanem inkább az mintha valami bábfilm előadáson akarnál dicsekedni a filozófiai zhddal.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.