A 2001-ben útnak indult Devil May Cry számomra műfajának Keresztapja. Gondolom a produktumot fejlesztő japán Capcom-ot nem kell bemutatni senkinek. Olyan címeket köszönhetünk nekik, mint a Resident Evil, Dead Rising, Dino Crisis, Lost Planet, Monster Hunter, Street Fighter és természetesen a DMC. A szemfülesek rengeteg hasonlóságot vehetnek észre a kiadó/fejlesztő másik zsánerjével (R.E). De ebben nincs semmi meglepő. A széria megélt már 4 fő részt és egy Rebootot, valamint feldolgozták már Anime és képregény formájában is.

Hol volt, hol nem volt…

Az alapjátékok történet vezetése elég lyukacsos (ami előnyére és hátrányára is egyaránt válhat), de azért az alapokba beavatlak benneteket. Réges-régen amikor az emberek a démonok igáját nyomták, egy ördög Sparda fellázadt saját fajtájával szemben az emberiség érdekében. Visszaszorította társait saját világukba és kardjával lezárta a világok közti átjárót. Ám ezzel saját erejétől is megfosztatott és egyszerű halandóként élte tovább az életét. A Földön megismerkedett egy nővel, aki két iker fiúval ajándékozta meg őt. Ismeretlen körülmények között Sparda és felesége életét vesztették. A két gyermek pedig teljesen eltérő útra indult. Dante mindig is lazán fogta fel az életét, és nemtörődöm stílusban élt tovább, megnyitotta saját irodáját és Démon vadászként kereste kenyerét. Fivére Vergil a hatalomhajszolás megszállottja lett, rideg volt és könyörtelen. Megvetette a halandókat és az ellentétes oldalra állt. Minden áron meg akarta szerezni apjuk hagyatékát, ám ezzel halálra ítélt volna minden életet. Kettejük összecsapása számít az egész széria előzményeként, azonban a harmadik sorszámot kapta. És ezzel a résszel alapozta meg valódi hírnevét és a mai napig a legjobb DMC-nek tartom.

A játék felépítése

Az üsd, vágd nem apád játékokhoz (más nevén hack & slash) hasonlóan a fő szempont az elénk csöppenő „létformák” likvidálása. Azonban itt nagyon fontos annak a módja is. Ugyan is minél stílusosabban, megszakítás és sérülésmentesen, utántöltőket mellőzve, a pályákat minél gyorsabban teljesítve tesszük, a játék annál pozitívabban értékeli erőfeszítéseinket. Ehhez kapcsolódva megemlítendő, hogy a DMC szériája mindig hírhedt volt a nehézségéről. Amit mondjuk a negyedik felvonásban már kiköszörültek, bár nem értem a létjogosultságát annak, hogy ezt már az orrunk elé helyezték. Ugyan is a klasszikus részekben is feloldható volt egy könnyített mód, ha „kellő” számban hagytuk ott a fogunkat. Speciel ez az első résznél még jól is jöhet, hisz vaktában például nem tudunk tüzelni, csak ha folyamatosan nyomva tartjuk a célzó ravaszt. De ha másért nem is ízület kímélés szempontjából is célszerű előbb ezen a fokozaton kezdenünk. Nem tudom, hogy az első kettő játékban is így volt e, de a harmadikban az összes nehézségi szintet egy kaptafa alá vették. Szóval megtehettük azt, hogy mondjuk egy Easy fokozaton megszerzett képességekkel és eszközökkel kezdtünk bele egy tetszőleges jóval nagyobb kihívást ígérő szintbe. Ezeket a különböző haladásokat pedig egy Mentés fájl tárolta. Ez mondhatni a New Game + elődje/variánsa lehet. Aki pedig még nagyobb kihívásra vágyik és nem elégszik meg a nehézségi fokozatok váltogatásával, annak ott a Véres Palota amiben 9999 szinten keresztül apríthatjuk a démonok hordáit, beleértve a Boss-okat is. És akkor essen pár szó a kelléktárunkról. Dante alapjáraton egy közelharci fegyverrel (a Rebellion kard) és egy távolságival (a dupla pisztoly Ebony & Ivory páros) rendelkezik. A történet előrehaladásával természetesen a főellenfelektől még többet is beszerezhetünk az említett két kategóriában. Ezek fejlesztéseit és az egyéb utántöltőket (élet, mana, szentelt víz és ezek fejlesztésére szolgáló kék és lila variánsokat) Vérgömbökért cserébe tudjuk megvásárolni. Amit mondanom sem kell az ellenfelekből, tereptárgyakból, és „Vérhegyekből” szerezhetünk meg elsődlegesen. Bár a 2008-as részben ez a kettő már különvált, és képességeinket Lélekpontokért tudtuk kiváltani, aminek száma pedig a Stíluspontoktól függött. Viszont már lehetőségünk volt egy nem tetsző készség deaktiválására, és ez által a rá szánt pontok visszaigénylésére is. Az említett képességpontokkal a harmadik részben Dante különböző adottságait turbózhattuk fel. A pontgyűjtést a játék automatikusan kezelte. Négy alapstílussal rendelkezhettünk és további kettőt szerezhettünk meg. Az ezek közötti váltogatást pedig mindig a küldetések előtti kezdőképernyőn tehettük meg. A negyedik részben már egy gombnyomással válthattunk. Tudom, unjátok már, hogy mindig a negyedik felvonással hasonlítgatom össze, de ez volt a jelenlegi utolsó a Capcom által fejlesztett epizód. De ebben a részben ismerkedhettünk meg a rejtélyes Nero-val is, akinek démonkeze nagyon úgy fest, robot variánsra cserélődik a jövőben. Ennek a karakternek csak a két alap stílusú fegyvere adott, pluszba a Démonok által megszállt karja. Ezáltal pedig sokkal pörgősebb és egyszerűbben vezérelhető szereplő. Bár az eredete kérdéses, de nagyon úgy fest, hogy valamilyen rokonsága van a Sparda dinasztiával. E miatt a rejtélyesség miatt is nagyon szerettem ezt az epizódot, ami annak idején elég nyögve velősen jelent meg kis hazánkban.

Reboot!

A 2013-ban megjelent újraindítás elsőre nagyon nem feküdte meg a gyomromat, de később felfedeztem rejtett értékeit. A Capcom a műfajban már járatos Ninja Theory (akinek az exkluzív Heavenly Sword-ot, és az Enslaved-et is köszönhetjük) kezeire bízta a szériát. A játékot az Unreal Engine 3-as változata hajtotta, és a harcrendszere még jobban letisztult. Valamicskét átemeltek a korábbi alkotásaikból, de tiszteletben tartották a sorozat gyökereit is. A történet egy teljes újragondolás, amiben speciel nekem Vergil karakterfejlődése tetszett a legjobban. Korábban ugye egy rideg személyiség volt és a végére „oldódott” fel valamicskét, itt pont az ellenkezőjét kísérhetjük végig. Dante jellemfejlődése hasonlít a klasszikus részekben szereplőjéhez. Egy a világra tojó, nagyszájú figura a ki a végére komolyodik meg „valamicskét” :)

A véget nem érő felújítások korszaka

Bizony ezt a szériát sem kerülte el a manapság divatos Remastered/Definite/Special Edition hullám. 2015-ben Nero és az emó Dante kalandjait élhettük újra a jelen generációkon és PC-n, majd 2018-ban megkaptuk a klasszikus részek PS3-as HD kiadását is átportolva. A negyedik rész Special Edition kiadása hiába adott új karaktereket, egyedi harci mozdulatokkal, történeti szempontból egy Intro és Outro videóval kell megelégednünk. Egyszóval ugyanazt a játékot tolhatjuk végig csak más szereplőkkel. Az újragondoláshoz csak egy számottevő történeti kiegészítés jelent meg, ezt kaphatjuk a picivel tupírozott alapjáték mellé. Az eredeti részek csomagja is csak annak lehet vonzó, aki az első két résszel nem találkozott, a konzolos Exkluzivitás miatt. Egyébként ugyanazt kínálja, mint kistestvére. Árazás szempontjából sem valami csábítóak. Míg a DMC4-nek viszonylag elfogadható az alapárazása, az utóbbi kettőnek már kevésbé. A HD kiadást jómagam is egy nagy árazáskor szereztem be még a 3. generációs Sony konzolra. Árat nem mondanék, de annyit pont megért, többet már nem igen. :)

Végszó

A kis cikkemből kiderülhetett már számotokra, hogy nekem elsősorban a történetmesélés volt a legfontosabb, másodsorban a játék mechanika. Szerencsére (a harmadik résztől legalábbis) mindkettő megvalósul. Kellően csavaros és rejtélyes, és kevés unatkozásra hagy időt a hentelés. Megemlítendő még a kiváló zenei válogatás is. Én nem vagyok egy nagy muzsika szakértő, ritkán is hallgatok, de a játék „Rock” stílusú műveit bármikor szívesen újrahallgatom. Ajánlani a műfaj szerelmeseinek tudom, de bárkinek megérhet egy próbát, persze szigorúan játékvezérlővel! 2019 tavaszán pedig végre folytatódik az eredeti história, amit azért picit kétkedően várok. Feltételezem, bizonyos változtatásokra most sem kaphatunk, magyarázatot csak fogadjuk el, mint Kratos viking kalandjait. Na, jah. És akkor a játékból idézett tanulsággal zárnám soraimat: But now I realize that there are humans as evil as any devil as well as kind and compassionate demons in this universe. At least I've found one so-called "devil" who is able to shed tears for those he cares about. That's enough for me to believe in him. (Devil May Cry 3: Speciel Edition – Ending)